Keresés ebben a blogban

2013. július 26., péntek

6. fejezet

Úúúristen, köszönöm szépen, drágáim! Mindjárt megvan az 500 oldalmegjelenítés!  *o*  Tudom, hogy ez azért még édeskevés, de akkor is hálás vagyok. Remélem majd egyszer a távoli jövőben elérjük az 5000-et is. Mégegyszer köszönöm, sokat jelent nekem.  :')
Ismét 2 megjegyzés után jön a következő fejezet. Jó olvasást!  ~ Rdm.  :*





Éppen ebédeltünk (Louis, Zayn és Harry kínait rendeltek, Niall, Liam és én pedig maradtunk a jól bevált pizzánál), amikor megszólalt a telefonom. Kezembe vettem a készüléket, rutinosan feloldottam a zárat, majd elkerekedett szemekkel vettem tudomásul, hogy anya hív. Mégis mit akar tőlem, miután konkrétan kirakott a házból?! Lenyeltem az utolsó pizzafalatot, nagyot sóhajtottam, majd felvettem. Elindultam az étkezőből a nappaliba, ahogy hallgattam anyát:
- Itthon maradt a fogkeféd, és azt hiszem törölközőt sem pakoltam be neked....
- Anya. Konkrtéten kidobtál a lakásból! Szépen becsomagoltad a cuccaimat, majd üvöltöztél egy sort, mire én végre elmentem. Rémlik? -kérdeztem felháborodva. Hümmögött egyet válaszképpen, azt hiszem nem értette, hogy ezt most miért is mondom. Ezért folytattam: -És komolyan gondoltad, hogy felhívsz a fogkefém, meg a törölközőm miatt?!
- Drágám, én csak aggódok érted.
- De hiszen kiraktál az utcára! -háborodtam fel teljesen. Egy kövérke könycsepp csurgott le az arcomon, mert még mindig nem bírtam elhinni, hogy ezt tette.
- Mert nem bírtam veled! Ajj, csak egy hirtelen felindulás volt! Én... én csak egyedül akartam lenni és... Nem volt teljesen komoly, amit mondtam neked és elküldtelek...- úgy hallottam, hogy elkezdett szipogni, szóval valószínűleg sír... Óriási. A végén még kiderül, hogy ő nem is gondolta komolyan a költözősdit, csak mire feleszmélt volna az egész cirkuszból, én már elmentem otthonról. -Csak azt akartam, hogy tudd, én nem leszek mindig ott neked. És ha nem tisztelsz, vagy gúnyt űzöl a rád kiszabott büntetésekből, akkor még hamarabb különválhatunk egymástól. Most csak tapasztald meg, hogy milyen ez. Próbálj kicsit önállóbbá válni. Azt hiszem ez a kis kirohanásom a költözős dologgal pont kapóra is jött ilyen téren. És még azt is szeretném, hogy komolyan vegyél engem... Szóval én... Hát igen. Ennyi.- monda, majd gyorsan letette a telefont. Én még mindig a nappali közepén áltam és gondolkoztam anya szavain, amikor valaki átölelt hátulról. Megfordultam, belenéztem a csodaszép szemeibe, aztán szorosan megöleltem. Nyakába fúrtam a fejem, ezért érezhettem fantasztikus illatát.
- Minden rendben? -motyogta Louis a fülembe.
- Csak anya volt. Még mindig nem értem túlzottan, miért dobott ki, de az már biztos, hogy köze van ahhoz, hogy legyek önállóbb egy kicsit.- állapítottam meg, miközben elindultunk az étkező felé, ahol a többiek még mindig zabáltak. Leültem, vettem egy szeletet a maradék pizzámból és jóízűen beleharaptam.
- Ne aggódj, kicsilány. Itt minden rendben lesz, jól elleszünk így hatan. Anyuddal meg ne foglalkozzál, ha esetleg mégis hazahívna. Többé már nem engedünk el innen! -mosolygott rám gonoszul Niall, mire elnevettem magam.
- Bizony! Nem szabadulsz tőlünk. -húzogatta a szemöldökét Liam, mire még jobban elkezdtem nevetni.
- Igazán rendesek vagytok, de mióta is ismerjük egymást? Talán még egy napja sincs. -mosolyogtam.
- Az nem számít. -legyintett Niall, majd betömte a szájába a maradék pizzáját és nyúlt az én tányérom felé, hogy repetázzon.
- Hé! -ütöttem meg a kezét "sértődötten". Játékosan csillogtak a szemei, amikor megint a tányér felé nyúlt. -Nem kapsz belőle! -kiáltottam, majd a nappaliba rohantam mentve a pizzámat. Persze rögtön jött utánam, én pedig egyre gyorsabban próbáltam eltüntetni a számban azt az egyetlen szeletet. Még mindig a túl nagy falattal kínlódtam, amikor beszorítptt a sarokba. nem tudtam semerre mozogni. Ráadásul még volt egy darabka a kezemben. Niall egyszerűen kivette a kezemből a pizzadarabot, míg én még mindig azzal az átkozottul nagy falattal harcoltam a számban.
- Köszi kicsilány, ez könnyen ment. -mosolyodott el önelégülten.
- Ne hívj kicsilánynak! Utálom. -"durciztam be".
- Kicsilány, mi lenne, ha egy kicsit később lemennénk a parkba? -kérdezte Zayn fülig érő mosollyal.
- Ha ha ha. -"nevettem" -Felőlem lemehetünk. Többiek? -néztem a srácokra érdeklődve. Egyikőjüknek sem volt semmi kifogása az ötlet ellen. Egy ideig még emésztettük a kaját, aztán el is indultunk a parkba.

***

Egy jó vastag fa törzse mögött bújtam meg, és hógolyókat formázgattam a kesztyűs kezeimmel. Ha harc, hát legyen harc. Louis futott mellém gyorsan, a fa fedezett minket.
- Nyugi, veled vagyok. -suttogta édes hangon, és elkezdte a srácok felé dobálni az általam előregyártott hógolyókat. Gyorsan kislisszoltunk a rejtekhelyünkről. Egy másik fa mögé akartunk bújni, de sajnos elkaptak minket. Harry ellökött, majd elkezdte rúgdosni rám a havat. A többiek is ugyanezt tették, sőt! Louis is átállt hozzájuk! Azt hiszem kaphattam pár irigykedő pillantást a közelben lévő emberektől (főleg tinilányoktól), amikor Louis egyszerűen rámugrott és egy egész jéghegynyi havat akart betuszkolni a pólóm alá. Szerencsére sikerült kimásznom alóla és elmenekültem, de nem jutottam messzire, ugyanis az egyik padon Emmát láttam meg. Sajnos a srácok utolértek, ezért megint a hóban kötöttem ki. Ennek eredménye egy elég nagy sikítás volt, amire mégtöbben ránk figyeltek. Köztük Emma is. Szinte éreztem a vakuk villogását magamon és a fiúkon. Feltápászkodtam a földről és odamentem Emmhez. Itt az ideje, hogy beszéljek vele erről az egészről.

1 megjegyzés:

  1. 7. részt! 7. részt! 7. részt! Már csak 1 megjegyzés és jön a 7. rész! :))

    VálaszTörlés