11. fejezet

Mindjárt megvan az 1000 oldalmegjelenítés! Nagyon köszönöm, drágáim!  :) xx
Karmin - Acapella
Icona Pop - Girlfriend
Avicii - Wake Me Up
Jó olvasást!  ~Rdm.♥




Louis láthatta rajtam, hogy elég rosszul érzem magam, ezért leült mellém a kanapéra és szorosan átölelt. Belepuszilt a hajamba, aztán ha lehetséges, akkor még szorosabban ölelt. Abban a pillanatban valami melegség járta át a szívem. Ott volt velem, vígasztalt és megértett engem. A "rajongóknak" fogalmuk sincs a kapcsolatunkról. Nem tudják, hogy mi is van köztünk igazából, de azért bántanak engem. Soha nem fogom megérteni, hogy miért. Gondolom, ha most felmennék a twitteremre, kismillió gyűlölködő üzenet várna rám. Az igazi Directionerek viszont talán még kedvelnek is, de elsősorben örülnek annak, hogy Louis boldog. Ugyanis ez a feladata az igazi rajongóknak. Danielle mesélte, hogy először őt sem szerették. Hogy lehet Dani-t nem szeretni?! Na, mindegy.
- Hé. -nézett a szemembe Louis. -Nem szabad foglalkozni az utálókkal. Te is tudod, hogy csak féltékenyek.
- Persze. -sóhajtottam fáradtan.
- Gyerekek, elmegyek és hozok egy kis ehető kaját, mert üres a hűtő. -jelentette be a hűtőben turkáló Niall. -És valami filmet is kiveszek.
- Jó, menj csak. -bólintott Louis, jelezve, hogy ő nem tart vele. Igen, a One Direction tagjai csupán szemkontaktussal is tudnak kommunikálni, így Niall megértette, hogy Louis most velem akar maradni.
- Elmegyek zuhanyozni. -jelentettem be, amikor Niall elment.
- Menj. -nyomott egy gyors csókot Louis.
Beálltam a zuhany alá és engedtem, hogy átjárja a testemet a forróvíz. Igazi megkönnyebbülés volt azt a forróságot érezni a hideg, téli mínuszok után. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a hajam is teljesen vizes legyen. Befordultam a csempefal felé, a homlokomat nekidöntöttem és úgy gondolkoztam. Még mindig azokon, akik bántottak engem. Őszinten nem tudom, hogy miért utálnak ennyire.
Folyamatosan járt az agyam, így már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki belép a zuhanykabinba. Még levegőt venni is elfelejtettem, teljesen ledermedtem, ahogy a bizonyos valaki gyengéden hozzám simult és pici csókokat hagyott végig a nyakamon. Hangosan felsóhajtottam, amikor kezét a derekam köré fonta, és óvatosan meg akart fordítani, hogy szembe legyek vele. Mikor ez sikerült neki hosszasan megcsókolt. A csók végeztével égővörös fejjel lesütöttem a szemem. Na, ezt kár volt, így a látványtól már olyan lehetett a fejem színe, mint aki egy hétig napozott a sivatagban. Inkább álltam Louis tekintetét, akit amúgy igazán szórakoztatott a zavarom. Kétségbeesve néztem a szemébe, ő pedig mosolyogva kezdett még közelebb jönni hozzám, így a végén már a csempéhez nyomott. A fal és a meztelen Louis között álltam és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Miért jött utánam?! Miért jött be a zuhanykabinba?! Te jó ég, látott engem meztelenül... és én is őt... Nem igazán bírom a nyomást és a stresszhelyzeteket, plusz a forró gőz teljesen átjárta az érzékszerveimet, kicsit el is álmosodtam. Úgy éreztem, hogy alig kapok levegőt a kis helyiségben, ráadásul Louis fürkésző, amolyan "minden oké?" pillantását is nehezemre esett állni. A fülemben egyrészt a vér lüktetett, másrészt a csobogó víz hangja teljesen elnyomta Louis aggódó kérdéseit. Lehunytam a szemem, és úgy éreztem, teljesen megkönnyebbültem, amikor Louis elállította a vizet és szorosan fogva kihúzott a kabinból. Körém tekert egy jó nagy törölközőt, majd a szobánkba vezetett. Lefektetett az ágyra, aztán gyorsan felkapott magára valami ruhát és mellém feküdt. Én eléggé fáradt és meggyötört arccal néztem rá.
- Minden rendben? Jobban vagy? -kérdezte aggódva. Erőtlenül bólintottam egyet. -Bellus. -nézett rám teljes komolysággal. -Tudom, hogy ez kínos téma, és én tényleg nem akarlak erről faggatni, de... csak szólj, ha te még nem akarod. Én megértem. -elmosolyodtam, de egy szó se jött ki a torkomon. Van az az érzés, amikor valaki beszél hozzád, érted is, hogy mit mond, de egyszerűen olyan szinten fáradt és gyötört vagy, hogy nem tudsz megszólalni. Na, velem is ez történt. Még mindig mosolyogva megsimítottam az arcát és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Felöltözök. -szólaltam meg egy kis hallgatás után nagy nehezen. Hangom erőtlen, vékony és alig felismerhető volt. Louis bólintott, aztán egy kis töprengés után kiment a szobából. Nem sokkal később egy hajszárítóval jött vissza.
- Nehogy megfázzál. -szólt mosolyogva. Persze, a fiúknak ilyenkor könnyű, elég annyi, hogy alaposan megtörlik a hajukat. Hatalmasat sóhajtva keltem fel az ágyról és kerestem magamnak valami jó meleg itthoni ruhát, megszárítottam a hajam.
Amikor kidugtam a fejem a szobaajtón Niall nevetése ütötte meg a fülem elsőre. Ezer közül is felismerném azt a nevetést...
- Kicsilány, gyere már, lemaradsz a legjobb részről! -vett észre Niall. Homlokomat ráncolva meredtem a képernyőre, amin egy vígjáték eleje ment éppen.
- Köszi, hogy megvártatok a filmnézéssel. -szóltam. A srácok viszont nem igazán figyeltek rám, továbbra is a tévét bámulták. A fejemet rázva mosolyogtam és inkább hoztam valami nasit a konyhából. Oké, amikor kiértem csak az üres nappali fogadott engem. Mivel a srácok közül csak Niall-nak van tévéje a szobájában, így bementem. Igen, ott nézték tovább a filmet...Unottan meredtem magam elé, és éppen próbáltam megfejteni a fiúk észjárását, amikor Louis megragadta a karom, én meg az ölébe estem. A kezemben egy halom kaja  volt, amit Niall gyorsan el is vett tőlem. Szépen elhelyezkedtem, aztán a tévét kezdtem el bámulni, de ismét gondban voltam a fiúk észjárását illetően, ugyanis valami horrorfilm ment a képernyőn.
- Hé, mi lett a vígjátékkal? -kérdeztem kicsit csalódottan. A srácok összenéztek, aztán egyszerre kezdtek el magyarázni nekem valami olyanról, hogy "a vígjáték is tök jó, meg minden, de a horror jobb, mert sok embert megölnek benne"... Na, én ezt nem így látom. Éppen egy lányt kergetett valami idióta maszkban lévő hapi (még hörgött is!), amikor Liam lépett be a szobába Dani-vel együtt.
- Mit nézünk? -huppant le mellém Liam, mellé pedig Danielle.
- Valami hiperszuper filmet arról, hogy egy ketchup-os felsőjű csaj hogyan menekül a maszkban lévő asztmás manus elől, aki valószínű, valami szakácstól kért eszközt az ölésre. -néztem hunyorogva a képernyőt, amiben éppen ketchup fröcsögött a lányból egy bárdnak köszönhetően. A beszólásomat egyébként nevetés kísérte, pedig én nem viccnek szántam. Egyszerűen nem tudok megijedni az ilyen típusú horrorfilmektől. Nagyon átlátszó, túlkreált film, amiben minden egyes jelenet előre kiszámítható. Legközelebb nem Niall-t bízzuk meg a filmvásárlással.
Így ültünk tehát négyen a tévé előtt, később pedig csatlakozott hozzánk Zayn is. Egyedül Harry hiányzott, aki viszont egyész éjszaka távol volt...

10. fejezet.

Lawson - Juliet
Taylor Swift ft. Ed Sheeran - Everything Has Changed
Green Day - Wake Me Up When September Ends
Jó olvasást, drágáim!  ~Rdm.  :)♥



Reggel az volt az első dolgom, hogy átmentem Emmáékhoz. Amúgy Harry nem jött haza éjjel... Biztos Emmát vígasztalta egész este. Igen, biztos ezért maradt ott. Figyeltem a jeges járdát, amin sétáltam és közben folyamatosan kattogott az agyam. Eszembe jutott, hogy holnap szilveszter lesz, így (gondolom) a srácok valami bulit terveznek otthonra. Belegondoltam, hogy az idei szilvesztert nem anyuval fogom tölteni... egyedül lesz otthon. A lelkiismeretem azt mondta, hogy hívjam fel és hívjam meg hozzánk. Biztos nem lehet kellemes egyedül ünnepelni. De az eszem teljesen mást mondott. Hiszen ő küldött el otthonról! Hát, akkor csak legyen magányosan az ünnepen! De aztán megint megszólalt a lelkiismeretem, és a szívem is azt suttogta, hogy nem hagyhatom egyedül, hiszen apa is olyan távol van tőlünk! Igen, apa Amerikában dolgozik. Kéthavonta szokott csak hazajönni meglátogatni minket. Nem hagyhatom, hogy anya a szerettei nélkül lépjen át az újévbe!
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal érkeztem meg reggel 9-kor Emmáék házához. Kopogtattam, és nem sokkal később Monica nyitott ajtót.
- Szia - köszöntem neki. Már jó régen megengedte nekem, hogy tegezzem. -Jobban van már Emma?
- Néha még rátörnek sírórohamok, de azzal a fiúcskával nagyon jól elbeszélgetett az éjjel. Egész sokat nevettek, de amikor felvittem nekik, úgy éjfél körül egy kis forrócsokit, éppen teljesen komoly dolgokról beszélgettek. -mesélte mosolyogva.
- Ez nagyon jó hír. -vigyorogtam én is. Aztán már indultam volna fel, Emma szobájába, amikor Monica megint megszólalt:
- Hogy is hívják ezt a fiút? -érdeklődött.
- Harry Styles.
- Oh... olyan ismerős ez a név. És, egyébként az arca is olyan ismerős volt... -gondolkozott.
- Harry Styles a One Direction-ből. -segítettem ki.
- Ó. Ó-óóó! -esett le neki. -Vele van kiplakátolva a szobája? -kérdezte furcsán. Nevetve bólintottam, aztán elindultam Emm szobája felé. Kopogtattam párat, de nem hallottam választ, így résnyire nyitottam az ajtót és belestem. Harry Emma ágyán feküdt kiterülve, Emma pedig Harry mellkasára hajtotta a fejét. Harry átölelte Emmát, a lábaik össze voltak fonódva. Elmosolyodtam a látványon. Olyan jól néztek ki együtt! Éppen ki akartam menni a szobából, de a fa padló reccsent egyet a lábam alatt. Hazza kinyitotta a szemét, körbenézett és megakadt a tekintete rajtam. Elkerekedtek a szemei és ösztönösen elengedte Emmát, akit átkarolt. Mosolyogva megráztam a fejem és a mutatóujjamat a szám elé tettem, hogy jelezzem, ne mocorogjon és maradjon csöndben, mert Emma felébred. Harry persze nem hallgatott rám (miért is tette volna?!), óvatosan kimászott az ágyból és halkan hozzám lépkedett.
- Mit csinálsz itt? -suttogta.
- Csak jöttem, hogy megnézzem mi van Emmával. De ezek szerint minden rendben. -mosolyogtam folyamatosan. Harry még visszanézett a nyugodtan alvó lányra, aztán mutatta, hogy inkább beszéljünk kint. Ahogy kiléptünk az ajtón Harry megragadta a karom és segítségkérően nézett rám.
- Most mit csináljak? -aggódott. Igazából tényleg fogalmam sem volt, hogy miért ilyen kétségbeesett a feje.
- Mármint mivel? Mi a baj?
- Emmával. Este olyan jól elbeszélgettünk... És egész jól éreztük magunkat. De nem vagyok hülye. Tudom, hogy csak egy emberre volt szüksége, akinek kiöntheti a szívét, és akkor majd megkönnyebbül. Talán még egy idegennek is mesélt volna! -gondolkozott, én pedig elnevettem magam. -Most mi van?! Ez nem vicces! -szólt rám.
- Harry -néztem mélyen a szemébe. -Ugye nem vagy vak? -kérdeztem, ő pedig a lehető legértetlenebb fejjel meredt rám, úgyhogy folytattam. -Tele van plakátolva a képeiddel a szobája. Olyan szinten felnéz a One Direction-re, de leginkább rád, hogy el sem tudnád képzelni. Azt hiszem, két ember van, akinek kiöntötte volna a szívét... Az egyik én vagyok. A másik pedig az a bizonyos ember, akire már olyan régóta példaképeként tekint. Akiről eddig csak álomkép volt a fejében, mert azt hitte, soha a büdös életben nem fognak találkozni. -fejeztem be, de Harry bizonytalanul nézett rám, így gyorsan hozzátettem: -Igen, te vagy az, Harry.
- Hű -préselte ki magából a hangot. -Akkor most mi lesz?
- Öhm... ezt miért tőlem kérdezed? -néztem rá furcsán. Na, nem azzal volt a bajom, hogy tőlem várt tanácsot, hanem, hogy ez nem az én dolgom, neki kell eldöntenie.
- Hát... Louis biztos mondta, hogy 11-re próbára kell mennünk.
- Igen, tényleg. Szerintem örülne neki, ha elvinnéd magaddal. -jutott eszembe. -Már régóta szeretne titeket hallani élőben.
- Oké. Khm... köszönöm, Bellus. -húzott magához, én pedig átöleltem. Emma ajtaja kinyílt, én meg abban a pillanatban elengedtem Harry-t.
- Jobban vagy? -kérdeztem barátnőmet.
- Kicsit jobban. -bólintott.
- Emma, mi lenne, ha eljönnél velünk a próbára? -vetette fel Harry az előre megbeszélt ötletet.
- Tényleg? -csillant fel Emma szeme.
- Persze.
- Úúúú, Bella, gyere mááár! Mit vegyek fel? -kezdett el rángatni a szobája felé. Nevetve visszanéztem Harry-re, akinek látszódtak a gödröcskéi, ahogyan minket figyelt.

***

Hazaérve a próbáról (Emma nagyon élvezte), levágtam magam a kanapéra és kb. 5 percig csak bámultam ki a fejemből. Kint az utcán, "rajongóktól" olyan sértéseket kaptam, hogy alig bírtam megszólalni. Mindenfélét vágtak a fejemhez.
'Nem érdemled meg Louis-t!'
'Nagyon ronda vagy, nem is tudom, hogy Louis miért pont egy ilyen undorító vöröskét válaszott!' (Ezt persze egy szőke cicababa mondta.)
'Elloptad tőlünk! Pedig mi sokkal jobban szeretjük őt!' (Oké, ki vagy te? És mégis honnan tudod, hogy én mennyire szeretem Louis-t?!)
'Csak a hírnév miatt vagytok együtt!'
'Tudom, hogy csak a pénze kell neked, ne is tagadd!' (Bevallom, hogy csóró vagyok, de nem hülye. Nem azért kezdek el járni valakivel, hogy mindenét rám költse.)
A gondolataimból az zökkentett ki, hogy Liam, Harry és Zayn elköszöntek tőlünk. Liam Dani táncos bemutatójára ment, Harry-nek és Zayn-nek pedig duplarandijuk volt. Igen, addig öntöttem önbizalmat Harry-be, hogy végül elhívta Emmát. És nagyon jól tette. A lány először el sem akarta hinni, aztán egy fél órán keresztül visongott.
Tehát hárman maradtunk otthon. Louis, Niall és én.

9. fejezet

Ke$ha - Crazy Kids
Ellie Goulding - Burn
Macklemore - And We Danced
Jó olvasást!  ~Rdm.♥ ⋈ 









Az áramszünettel egyébként nem is lett volna nagy bajunk, de sajnos kitartott egészen estig. Szerencsére előre gondolkoztunk és elmentünk a boltba néhány nagyobb gyertyáért, amiket meg is gyújtottunk. A nappaliban ültünk és halkan beszélgettünk, amikor kopogtattak az ajtón. Felpattantam Louis mellől, majd az ajtóhoz léptem, hogy kiderítsem ki az.
- Szia Bella! Nem zavarok, ugye? Csak egyedül voltam otthon és olyan sötét volt... Gondoltam átjövök. Nem gond? -nézett rám Danielle.
- Dehogy, gyere csak be! -mosolyogtam. Dani köszönt a többieknek, aztán gyorsan Liam mellé lépett és szorosan megölelte őt. Visszültem kanapére és Louis vállára hajtottam a fejem, miközben tovább beszélgettünk.

***

- Ajjj, annyira unatkozok! -fakadt ki Niall, aki már befalta hűtőnk tartalmának felét...
- Felelsz vagy mersz? -vetette fel az ötletet Harry. A gyertyák fényében csillogott a szeme és látszódtak a gödröcskéi. Mindenki beleegyezett a játékba, ezért Zayn hozott egy üveget és ő pörgetett először. Az üveg Dani előtt állt meg.
- Felelek! -jelentette ki, még mielőtt akárki is megkérdezte volna.
- Oké, akkor... Mondd el, hogy mit szeretsz anniyra Liam-ben. -vigyorgott kedvesen Zayn.
- Hát... mindent. Hogy mindig olyan segítőkész és édes és... néha nagyon szerény, de hihetetlen jó humora van... Lehet vele normálisan beszélni. Bármikor fel tud vidítani és meg tud vigasztalni. Mindig ott van velem, ha kell és ezért elmondhatatlanul hálás vagyok neki. -fejezte be Danielle. Mindenki meghatottan mosolygott, Liam pedig átölelte Danit és egy puszit nyomott a homlokára. Még tartott volna a meghitt pillanat, amikor Niall elrontott mindent. Ugyanis a szénsavas üdítő hatására böfögött egyet. Én nevetve fintorogtam, míg a többiek fetrengtek a röhögéstől.
Dani pörgetett, az üres flakon pedig előttem állt meg. Félve néztem Dani-re és kijelentettem, hogy felelek.
- Mi az amit elsőre megszerettél Louis-ban? -kérdezte.
- Öhm... az első pozítív véleményem az volt róla, hogy felmelegített, amikor fáztam. -nevettem el magam, visszagondolva a nem is olyan rég történtekre. -De azt szerettem meg benne nagyon, hogy meghallgat engem és még érdekli is amit mondok. -ismertem be. Louis mosolyogva magához húzott és nyomott egy puszit az arcomra. Én pörgettem, egyenesen Niall-nél állt meg a palack.
- Felelsz vagy mersz? -kérdeztem.
- Merek. -jelentette be magabiztosan, de azért láttam a szemeiben, hogy egy kicsit fél attól, hogy mit fogok kitalálni neki.
- Bátor. Oké, gondolkozok. -mondtam, majd hátradőlve elkezdtem törni a fejem, hogy valami jó kis feladatot adjak neki. Hat szempár meredt rám kíváncsian, végül a jobbomon ülő Liam közelebb húzódott hozzám és a fülemhez hajolt. Láttam Niall elkerekedett szemei. Gondolom attól nem tartott annyira, hogy én találok ki neki valamit, de Liam döntésétől már kicsit megijedt.
- Alsógatyában táncolja el a macarénát és közben énekeljen is. -suttogta Liam, úgy, hogy csak én halljam meg. Elvigyorodtam a gondolatra, hogy szegény Niall teljesen hülyét csináljon magából előttünk, de aztán megcsörrent a telefonom. Attól a perctől, hogy megnyomtam a 'hívás fogadása' gombot, minden megváltozott.
- Igen? -szóltam bele viszonylag vidáman a készülékbe.
- Bel-la... Kér-lek, gyere át, h-hozzánk. Nagyon s-sürgős. -szipogta Emma a vonal másik végén. Azonnal elkomorodtam és megkérdeztem, hogy mi történt.
- Cs-csak gye-re át... -tört rá megint a sírás.
- Rendben, rohanok. -tettem le gyorsan, majd hihetetlen sebességgel felpattantam és a kabátomért meg a csizmámért siettem.
- Hé, kicsilány, mi történt? -nézett rám Niall.
- Emmával valami nagy baj van. Bocsi, mennem kell. -vettem fel a sapim és ezzel kész is voltam.
- Megyek veled. Nincs áram és koromsötét van az utcákon, csak a hold világít. -állt fel Louis.
- Ne, várj már! -szólt utána Harry. -Szerintem jobb lenne ha én mennék... Mármint... Talán Emma örülne nekem és akkor... -dadogta össze-vissza. -Vigyáznék Bellára is. -fejezte be végül a mondandóját.
- Biztos? -nézett rám Lou. Aprót bólintottam és elkezdtem sürgetni Harry-t, hogy készülődjön már gyorsabban. Adtam egy csókot Louis-nak, és már rohantunk is.
Amikor odaértünk Emmáék házához, bekopogtunk. Emma anyukája, Monica nyitott nekünk ajtót egy gyertyát fogva a kezében, hogy lásson valamennyit.
- Nagyon vészes a helyzet? -kérdeztem Monicát aggódva.
- Igen, sajnos. -mondta elcsukló hangon. Ebből gondoltam, hogy nem csak Emmát érinti a dolog. Szomorúan bólintottam, aztán Emm szobája felé vettem az irányt, Harry meg próbálta tartani velem a lépést és mögöttem szaporán szedte a lábait. Amikor beléptem Emma szobájába azt hittem rosszul látok. A mindig vidám, mosolygós és kedves lány átváltozott egy elég depresszív környezetben (sötét volt, csak kettő gyertya égett) zokogó, világfájdalmas, 'mindenkit utálok' arcú lánnyá. Az egész szobája tele volt papírzsepivel. Sajnos sokkal több használtat véltem felfedezni, mint újat. Már akkor tudtam, hogy baj van, amikor hívott, de nem gondoltam ekkora tragédiára. Tényleg rá sem lehetett ismerni a szétsírt fejű Emmára. Óvatosan leültem az ágya szélére, addig, a szerintem Emma látványától sokkot kapott Harry az ajtóban álldogált. Megsimítottam Emm vállát, mire rám nézett és megint elsírta magát.
- Mi történt? -kérdeztem aggódva. Emma erőt vett magán és elkezdtett mesélni. Igaz, annyira sírt közben, hogy alig tudtam kivenni a beszédéből, amit mond, de a lényeget megértettem. És hát, alig akartam hinni a fülemnek. Emma apukája (aki már nem él együtt Monicával és Emmával, de Emma még mindig tartja vele a kapcsolatot. Az apja Dublin-ban, Emma meg Londonban.) balesetet szenvedett a kocsijával. Egy fának ütközött és ennek következtében eltörött az egyik lába, mindkét keze és... és olyan sérülést szenvedett, hogy nagyon nagy valószínűséggel csípőtől lefelé teljesen le fog bénulni. Csodával határos lenne, ha meggyógyulna és tudná mozgatni a lábait, de akkor is tolószékben tudna csak élni. Mejdnem teljesen átérezve Emma helyzetét hallgattam a beszámolóját. Emma apukájának családja (szülei, rokonai, az új felesége) egyébként mindent megtesznek azért, hogy felépüljön. Ez azért egy jó hír. Mármint az, hogy vannak olyanok akik törődnek vele és mindenben segítik ha már Emma ilyen messziről nem is tud mit csinálni.
- Ne aggódj, drágám. Minden rendben lesz. -öleltem át barátnőmet olyan szorosan, ahogy csak tudtam.
- Nem tudhatod. Mi van akkor, ha meg fog halni?! -kérdezte és megint keservesen zokogni kezdett. Igen, teljesen megértettem. Bár elég messze laknak egymástól az apukájával, azért Emma nagyon szoros kapcsolatot ápol vele. Viszont arról tényleg szó sem volt, hogy esetleg meg fog halni.
- Emma, nézz rám! -mondtam, mire Emm végre hajlandó volt a szemembe nézni. -Hidd el, nem fog meghalni. Minden rendben lesz. -bíztattam és küldtem felé egy halvány mosolyt. Emma alig láthatóan bólintott egyet, aztán a tekintete megakadt az ajtóban álldogáló Harry-n. Ezek szerint eddig még nem vette észre, hogy ő is itt van. Harry pár másodpercig tehetetlenül ácsorgott tovább, aztán gondolt egyet, Emmához lépett, adott egy puszit a homlokára és megölelte. Barátnőm erre a gesztusra elmosolyodott (!), így tudtam, némileg lenyugodott.
Harry elmesélte neki, hogy egyszer régen az ő anyukája is szenvedett autóbalesetet, de az nem volt olyan komoly, egy nyílt töréssel és pár zúzódással megúszta. Úgy láttam, hogy nagyon jól elvannak, ezért megköszörültem a torkom és mosolyt erőltetve az arcomra megszólaltam:
- Akkor én megyek is. Holnap reggel átjövök, Emma. -mondtam. Harry kérdőn nézett felém, látszólag ő még maradt volna, így gyorsan kijavítottam magam: -Harry, nyugodtan maradj csak, én egyedül is hazatalálok.
- Biztos? Rendben leszel egyedül? -kérdezte.
- Persze. -jelentettem ki, és az ajtó felé vettem az irány, majd egyenesen haza indultam.

8. fejezet

Közben hallgassatok valami zenét. Lehet válogatni.  :D ^^
- Taylor Swift - Red
- Demi Lovato - Heart Attack
- Bruno Mars - Treasure
Megint rövid rész lett, ne haragudjatok.  :/
Jó olvasást!  ~ Rdm.♥








Reggel mosolyogva ébredtem, mert Louis simogatta a karomat. Még csukva voltak a szemeim, de érztem, hogy gyönyörű kék tekintete szinte égeti az arcomat. Kinyitottam a szemem. Életem legszebb reggeli élménye volt ez, mivel az első dolog, amit megláttam Louis arca volt. Mosolyogva figyelt engem.
- Jó reggelt, hercegnő. -köszöntött.
- Neked is, kicsim. Hogy aludtál? -kérdeztem felülve az ágyban.
- Egész jól. Nem tudod, hogy ki akart majdnem lelökni az ágyról alvás közben? -kérdezte szemtelenül, még mindig mosolyogva.
- Á, nem... Fogalmam sincs. -nevettem fel, majd felkászálódtam. -Elmegyek zuhanyozni, oké?
- Menj csak. Addig csinálok reggelit. -nyomott egy puszit a homlokomra és az ajtó felé indult. Sóvárogva néztem meztelen felsőtestét, majd úgy döntöttem, inkább visszahúzom magamhoz. A reggeli csók hiányzott nagyon. kuncogott, amikor megragadtam a karját és visszarántottam. Érzékien csókolóztunk, de egy hang megzavart minket. Csöngettek.
- Megyek. -sóhajtott csalódottan Louis és elindult, hogy kinyissa az ajtót. Én is kíváncsian kidugtam a fejem a szobaajtón. Emma rontott be a házba, majd amikor Louis-val találta szembe magát, kicsit elbizonytalanodott. Főleg Louis meztelen felsőtestét látva. Végül bátortalanul köszönt neki, és amikor meglátott engem rögötn odajött.
- Mi történt? -kérdeztem kicsit szórakozottan. Furcsa volt a kiegyensúlyozott, mindig kedves, szerény Emmát ennyire feldúltnak és idegesnek látni. Válaszként csak a kezembe nyomot egy újságot. A címlapján egy lesifotó szerepelt, amint tegnap kiléptünk az étteremből.
'A One Direction tagjai a tegnap este folyamán egy étteremben tartózkodtak; kaptuk a hírt forrásainktól. Danielle Peazer neve már ismert lehet a rajongók körében, de a srácokkal újabban két másik lány is volt.
Mint megtudtuk Louis Tomlinson oldalán Izabella James díszelgett. Egy fiatal, átlagos lány, aki idén érettségizik majd. Louis és a lány között egész este szinte izott a levegő, fotósaink lekapták őket csókolózás közben is.
Emma Livery, a szőke hajú, egy évvel idősebb Izabellánál, de szintén most érettségizik a gimnáziumban. Az este folymán leginkább Harry Styles oldalán volt látható, de mindegyik fiúval nagyon jól kijött és sokat beszélt Danielle-el is.
Nos, már csak az a kérdés, hogy mennyire komoly a dolog. A rajongók elkezdhetnek dühöngeni Louis és Izabella miatt, ugyanis ők minden valószínűség szerint együtt vannak. Harry és Emma este azonban nem  biztos, így nem kell aggódni emiatt. Viszont annyi bizonyos, hogy ők ketten is nagyon jól érezték magukat tegnap este...'
Elkerekedett szemekkel olvastam a sorokat.
- Honnan tudják a nevünket?! Honnan tudják, hogy végzősök vagyunk?! Miért csinálják ezt?! Semmi közük hozzá! -akadtam ki teljesen. Louis gyorsan kivette a kezemből az újságot és odaadta Liam-nek, aki szintén ébren volt már, és el akarta olvasni a cikket. Louis átölelt hátulról, közben megnyugtató szavakat motyogott a nyakamba, amitől egy kicsit jobban lettem. Megfordultam és jó szorosan megöleltem, majd a vállára hajtottam a fejem és mélyen beszívtam az illatát. Ekkor döbbentem rá, hogy még mindig nincs rajta póló. Kihasználtam a helyzetet és jól szemügyre vettem a felsőtstét. Megnézegettem a tetkóit is. Azok nélkül is ugyanúgy szeretném, de úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítik a testét a tetoválások.
- Ajjj, ezt nem hiszem el! -csóválta a fejét mérgesen Niall, majd szomorúan rám és Emmára nézett. -Hát, sajnos ez van. Nehezen, de meg lehet szokni.
Egy erőtlen mosolyt varázsoltam az arcomra, amikor Niall megsimította a karomat.
- Elmegyek zuhanyozni. -sóhajtottam, mert végülis már fél órája erre készültem.
- Jó, de öltözzél fel utcaiba, mert nekünk próbánk lesz, és te is jössz. -szólt nekem Zayn, aki abban a pillanatban rakta le a telefont.
- Oké. -mosolyogtam rá.
- Megyek, mert anyu kiakad. Azt mondtam, 5 percre ugrok át... -húzta el a száját Emma és gyorsan elköszönt.

***

Gyorsan befontam a hajam, majd oldalra dobtam a vállamra és felvettem a sapimat.

Bementem a konyhába, hogy még igyak egy kortyot és csak akkor vettem észre, hogy a többiek nincsenek a lakásban. Dudálást hallottam kintről. Sietve bezártam a kulccsal a bajáratit és láttam, hogy a srácok már mind a terepjáróban vártak. Valamin nagyon jól szórakoztak, aztán megtudtam, hogy min, amikor kinyitottam a kocsiajtót.
- Hova fogok ülni? -kérdeztem kétségbeesetten.
- Választhatsz, hogy melyikőjük ölébe ülsz. -vihogott idétleül Zayn, de miután egy gyilkos pillantást lövelltem felé, inkább elhallgatott. Neki persze könnyű! Ő kényelmesen elvan az anyósülésben! Louis meg a volánnál, szóval választanom kellett Niall, Harry és Liam közül. Végül úgy döntöttem, hogy tudnak nélkülem is próbálni.
- Jajj, ne butáskodj! -szólt rám Niall, majd szinte belerángatott az ölébe, így égő vörös arccal utazhattam a stúdióig.
Jó volt végre hallani élőben is a dalaikat. A Little Thigs-el kezdték, Louis végig engem nézett miközben énekelt. Következett a She's Not Afraid, utána pedig a More Than This, ami hivatalosan is a kedvenc számaim egyike lett. Még sok dalt elpróbáltak, végül délután három óra körül értünk haza. A nap további részében csak lustultunk a házban, leginkább a TV-t bámultuk, amiben valami halál unalmas film ment. Aztán egyszer csak elsötétült a képernyő.
- Elment az áram. -jelentette be Zayn, miután megpróbálta felkapcsolni a lámpát, de az nem égett.

Díjak ♥

                                       

            Köszönöm a díjat Vanessza Cserenek, nagyon hálás vagyok érte! ♥


Szabályok:

1. Írj 11 dolgot magadról!
2. Válaszolj 11 kérdésre!
3. Tegyél fel 11 kérdést!
4. Küldd tovább 11 embernek!
5. Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!

11 dolog rólam:

1. Utálom a nyarat.

2. Telet akarok!

3. Van egy kutyám, akit Pamacsnak hívnak.  :D ^^

4. Mindenevő vagyok zenei téren, csak a magyar popot kerülöm messziről.

5. Most éppen a RED című albumot hallgatom Taylor Swift-től.

6. Nagyon tetszik!  *o*

7. Nem voltam, nem vagyok, és nem is megyek nyaralásra.  :/

8. Imádom a zöld szemeimet.  :D *-*

9. Kedvenc számom a kilences.

10. Ez az első díjam!  :3

11. És én sem értem, hogy miért pont 11.  xD



Válaszaim:

1. Van testvéred? Van kettő féltestvérem. <3

2. Eddig mi volt a legjobb a nyaradban? Gyakorlatilag ilyen nem volt. Eddig az egész nyaram ugyanolyan. Unalmas.

3. Van barátod vagy tetszik valaki? :3  Nincs barátom, és igen, tetszik valaki.

4. Mennyi blogod van?  Jelenleg csak ez, de szeretnék majd mégegyet.

5. Van példaképed? Én vagyok az.  xD

6. Van aki inspirál? Van.
 
7. Meddig tart megírni egy részt a blogodba? Már előre meg vannak írva a részek, de azokat általában átfogalmazom. Így kb. 2, 2 és fél óra.
 
8. Előre megírod a történetet vagy csak a közzététele előtt? Lásd: előző válasz.

9. Van háziállatod? Igen.
 
10. Ha igen, mi? Kutyus.  :)
 
11. Ha nem, szeretnél? -



Kérdéseim:

1. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?

2. Voltál már nyaralni idén?

3. Ha nem, akkor mész majd?

4. Mi az az egy dolog, ami nélkül nem tudnál élni?

5. Ha bárkit megkaphatnál egy egész napra, ki lenne az?  :D

6. Milyen könyveket olvasol általában?

7. Szeretnél majd tetkókat csináltatni?

8. Van olyan ember, akit mindennél jobban szeretsz, és bármit megtennél érte?

9. Csalódtál már hatalmasat valakiben?

10. Melyik a kedvenc számod?

11. Van legjobb barátod?



Akiknek küldöm:

1: Klaudia Karsai
2: Malik Hanna
3: Lex xx
4: Emily Törpi