14. fejezet

Próbáltam egy hosszabb részt összehozni. De szerintem nem nagyon sikerült... Na, mindegy :DD♥
~Rdm. xx






Azt terveztük, hogy ez egy olyan buli lesz, amiben senki nem részegedik le. Aha, majdnem. A Louis által emlegetett dugipia előkerült és a jólnevelt vendégek természetesen hoztak magukkal ajándékpezsgőket, söröket és borokat. Megálltam a nappali közepén és körbenéztem. Rajtam kívül szinte mindenki ittas volt...
Hajnali négy óra volt. Fáradtan leültem a kanapéra és ismét körülnéztem. Harry éppen egy csapat lánnyal beszélgetett és flörtölt, de láttam rajta, hogy már alig áll a lábán. Liam szeme is elég homályos volt, de próbált figyelni Dani-re, aki köré elég sok fiú gyűlt össze. Zayn az egyik fotelben ült, Pezza pedig az ölébe huppant le egy chipses zacskó társaságában. Louis a konyhapultnál ült és a sörét iszogatta miközben a heverjaival beszélgetett. Csak Niall-t láttam egyedül állni a nappali közepén. Mosolyogva intettem neki egyet, mire kissé felvidulva leült mellém.
- Mi van veled, manóm? Nem élvezed a bulit?
- Pont annyira élvezem amennyire te -felelte.
- Semennyire.
Niall helyeslően bólogatott, aztán közelebb húzódott hozzám.
- Tudod... -kezdte. -nálad jobb barátnőt nem is kívánhatnék Louis-nak, kicsiszívem.
- Árad belőled a piaszag -fintorogtam. Niall elnevette magát, aztán olyant tett, ami miatt a barátság szó fogalma nálam értelmét vesztette. Megfogta a kezem és az ölébe húzta, majd megpuszilta az arcom, az orrom, végül pedig a számig ért volna el, ha nem kapom el a fejem.
- Mégis mit művelsz?! -kérdeztem ledöbbenve. Válaszul csak egy kéjes sóhajt kaptam. Megnyalta az ajkait, aztán még közelebb húzott magához. Próbáltam szabadulni a szorításából, de képtelen voltam, mert szinte a kanapéhoz szegezett. Kicsit féltem tőle. Elég agresszív volt, amit egyáltalán nem szoktam meg tőle. Az alkohol mindenkire más hatással van...
- Niall, engedj el -nyöszörögtem, amikor már majdnem teljesen rámmászott és egyre jobban szorította a csuklóimat. -Ez fáj! -sziszegtem összeszorított szemekkel. Niall elgondolkozott a hallottakon, aztán szerintem kicsit megijedt saját magától és elengedett. A csuklóimat vizsgálgattam, amik nagyon fájtak. Biztos, hogy megmarad a nyomuk...
- Bellus, én... -kezdte volna Niall, de mondandóját Harry szakította félbe, aki elrángatta valahová a szöszi srácot. Hatalmasat csalódtam Niall-ban, ugyanakkor tudtam, hogy soha nem bántott volna engem. Most csak az alkohol miatt volt ilyen.

***

Reggelre sokan elmentek, de voltak olyanok is, akik nem bírták tovább és a földön aludtak el. Kómásan álltam fel a kanapéról és a konyha felé indultam. Nos, ez volt életem egyik legnagyobb hibája. Amint beléptem a helységbe olyan látvány fogadott, amitől egyből hányingerem lett, pedig csak egy pohár pezsgőt ittam.
Miranda a falnak nyomta Louis-t és elkezdte vadul tépni az ajkait. Louis nem ellenkezett, sőt szerintem azt sem tudta, hogy hol van. Tekintetéből teljes homályosságot fedeztem fel. Könnyek hullottak a szememből, a lábam a padlóhoz gyökerezett.
- Mocskos ribanc! -üvöltöttem hisztérikusan Mirandának, aztán gyorsan felkaptam a kabátomat és kirohantam az ajtón. A levegő nagyon hűvös volt és csípte az arcomat, de nem igazán érdekelt, mert csak az a kép lebegett a szemem előtt, ahogyan Miranda megcsókolta a barátomat. A barátomat, aki kishíján eszméletlen volt.

Már vagy fél órája bolyongtam a parkban, amikor lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam és Harry-vel találtam szemben magam. Egy hatalmas pokrócot tekert rám, aztán elkezdett hazafelé vezetni. Nem bírtam sokáig, kitört belőlem a zokogás.
- Hé -nézett rám Hazza. -Te is tudod, hogy nem Louis hibája volt. -tért rá a egyből a lényegre. Picikét bólintottam, aztán megálltam és Harry vállába temettem az arcom. Ő szorosan átölelt és puszikat nyomott a fejemre.
- Miranda adott neki valami szert. Undorító az a lány -szitkozódott Harry. Szavai hallatán már nem szomorú voltam, hanem eszméletlenül mérges arra a ribancra. Harry átölelte a vállam és úgy mentünk vissza a házba. Ha Miranda még mindig ott lett volna, akkor akkorát behúztam volna neki... de elment. És nagyon remélem, hogy nem jön vissza többet.
- Bellus! -állt fel a kanapéról Louis. Egy szót sem szóltam hozzá, nem is mosolyogtam, csak fapofával odamentem hozzá és olyan szorosan öleltem, amennyire csak tudtam. Fájt, hogy láttam mással csókolózni. Fájt, hogy Miranda képes volt begyógyszerezni Louis-t, mert tudta, hogy önszántából soha nem tenné meg. Fájt, hogy bár tudtuk az igazságot Miranda mocskos kis akciójáról (még bizonyítékunk is volt egy darabig), de már nem tehetünk semmit, mert Miranda elment, és vitte magával a szert is. Fájt, hogy képes volt ezt megtenni. Fájt, hogy teljesen tehetetlenek voltunk.
- Fel kell jelentenünk -közölte egyszerűen Liam.
- Semmit sem érne, hát nem érted?! -csattantam ki. Liam csalódottan lesütötte a szemét. Tudta, hogy igazam volt. -Az ilyen szerek hatása csak pár óráig tart, aztán felszívódnak. Plusz Miranda tuti, hogy valahogy eltüntette a maradékot -fejeztem be.
- Nem szeretnék belőle nagy ügyet csinálni -jelentette ki Louis.
Megcsörrent Zayn telefonja.
- Igen? -vonult félre megbeszélni a dolgokat a vonal tulsó felén lévő emberkével. -Próbára megyünk -közölte a srácokkal, amikor visszajött. Mindenki tudomásul vette a dolgot és másnaposan sajgó fejjel elkezdtek utcai ruhába öltözni, kivéve egy embert.
- Niall, haver, gyere már! Nem fogunk odaérni -sürgette Liam Niall-t.
- Én most nem akarok menni -nyafogta a szőke fiú.
- De ez nem kívánságműsor! Muszáj próbálnunk!
- De én nagyon rosszul érzem magam -erősködött tovább Niall.
- Khm, Liam -szóltam neki, aztán kicsit félre vonultunk és megbeszéltük a dolgokat. Liam picit megenyhült és miután megfenyegette Niall-t, hogy ha legközelebb nem megy próbára, megöli, el is mentek a srácok.

***

- Minden rendben van, Manóm? -csücsültem le Niall mellé az ágyára.
- Persze -erőltetett mosolyt az arcára, aztán tovább piszkálgatta csalódottan a körmeit.
- Jobbat érdemelsz nála -törtem meg a csendet.
- Tudom. Csak... olyan, izé... Csak furcsa belegondolni, hogy én igazán kedveltem azt a lányt és most bebogyózta Louis-t, hogy smárolhasson vele... -fintorgott.

A szöszi sráccal még két órán keresztül beszélgettünk. Jó volt valakinek végre kiönteni a szívemet. Ő elmondta, hogy mi nyomja a szívét, cserébe én is elárultam magamról pár dolgot. Megbíztunk egymásban, így felszabadultan, feszengés nélkül osztottuk meg egymással a legtöbb titkunkat. Néhány olyan dolog is szóba került rólam meg Louis-ról, amit még Emmának sem mondtam el, mert magánügynek tartottam. De Niall olyan más volt. Nem féltem elmondani neki semmit. Sőt, még tanácsokat is kértem tőle, hiszen ő mégiscsak pasi, valószínűleg tudja, hogy Louis-nak mi az elvárásai felém olyan téren...
Szóval Niall-al egyszerűen csak jól elvoltunk. Aztán amikor mindketten befogtuk a szánkat, szerintem egyre gondoltunk.
- Részeg voltam -kezdte.
- Tudom -doboltam idegesen a térdemen.
- Én nem érzek többet irántad, mint barátság -magyarázkodott. -Csalódott voltam Miranda miatt és nem tudtam, hogy mit csináljak... -fájdalmasan lehunytam a szemeimet és felidéztem ahogy Niall erőszakosan a kanapéhoz szegez és meg akar csókolni.
- Niall -néztem a szemébe sóhajtva. -Szerintem felejtsük el. Nem történt semmi.
- De ha Louis megtudja...
- Nem fogja -jelentettem ki. De én sem tudom, hogy mitől voltam olyan magabiztos... Ölembe raktam a kezeimet és a csuklómat kezdtem el tanulmányozni, ami még eléggé fájt a szorítástól. Niall rámnézett azokkal a ragyogó kék szemekkel, tekintete bűntudatot sugárzott.
- Istenkém... Ahj, basszus! -szitkozódott. -Én úgy sajnálom, Bellus... Én... tudod, hogy soha nem bántanálak önszántamból -nézett rám fájó szívvel. -Úgy utálom magam emiatt!
- Hé. Ahogy mondtam. Nem történt semmi, jobb lesz ha elfelejtjük.
- Ne haragudj.
- Nem haragszom, Niall -suttogtam. A srác olyan szorosan ölelt, hogy majd' megfulladtam, de közben ez az ölelés a világot jelentette nekem.
Igazán sokat számított ez a több, mint két óra a barátságunk alakulása szempontjából. Aztán valami eléggé elrontotta a kedvem...

***

- Hellóóóóó! -lépett be vidáman az ajtón Liam. Mosolyogva intettem neki, aztán Louis elé siettem és hosszasan megcsókoltam.
- Mmm... -motyogta a számba.- Ezt miért kaptam? -kérdezte. Szeme sarkában apró nevetőráncok húzódtak. Elpirulva megvontam a vállam, aztán vidáman bementem vele a nappaliba és leültünk.
- Bejelentésünk van -szólalt meg Zayn. Odakaptam a fejem és kíváncsian felnéztem rá.
- Öhm... lesz pár koncertünk az elkövetkező hetekben -mondta Harry.
- Tényleg? -lelkesedtem. -Hol? Mikor?
- Angliában.
- De azon belül? -értetlenkedtem.
- Bellus. Turnéra megyünk. Több városban fel fogunk lépni -mondta Louis halkan. A mosoly lefagyott az arcomról, amikor ezt kimondta.
- Értem... Mikor indultok? És mennyi időre mentek? -kérdeztem félve a választól.
- Hétvégén indulunk és a turné három hetes lesz. Öt szabadnapunk lesz közben, akkor majd hazajövünk -tájékoztatott a részletekről Liam. Bólogattam, és próbáltam felfogni a hallottakat. Örültem, mert lesz egy miniturnéjuk, de fogalmam nem volt, hogy mit csinálhatnék én nélkülük. Mosolyt erőltettem az arcomra.
- Örülök nektek -mondtam őszintén. Louis magához ölelt, aztán csatlakozott hozzánk Niall is, végül mind az öt fiú rajtam tehénkedett, én meg közben hol a könnyeimtől, hol a nevetéstől nem kaptam levegőt, hol pedig attól, hogy valamelyik belekönyökölt vagy térdelt a mellkasomba. Szóval így ünnepeltük meg, hogy itt hagynak engem három hétre... Holnap elkezdődik a suli, én végzős vagyok, így az érettségimre kéne nagyon gyúrnom. Nem szeretnék továbbtanulni, azt tervezem, hogy vagy a divatszakmába keresek magamnak munkát, vagy... vagy valahol máshol. Mindegy. Nincsenek világmegváltó terveim, ezt tuják a szüleim és a barátaim is. Szerettem volna normális életet élni, de mióta Louis Tomlinson barátnője vagyok  ez nem nagyon sikerül. Százezrek utálnak engem, százezrek kívánnának engem a pokolba. Ez korántsem átlagos élet. De addig, amíg Louis velem van, addig nem aggódok. És most elmegy három hétre és hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mit fogok csinálni nélküle; a srácok nélkül. Hiszen ha egyedül hagynak a házban, akkor is olyan árvának, elveszettnek érzem magam... És most anya sincs itt nekem, hogy segítsen...

13. fejezet

One Direction - Rock Me
The Fray - Look After You
Avril Lavigne - Rock N Roll
Jó olvasást! ~Rdm.  :) xx




Miranda állt előttünk teljes életnagyságban. A lány, aki miatt megdönthettem volna a sírás világrekordját. Aki tönkretett egy teljes évet az életemből. Ott állt előttem és olyan, de olyan dühöt éreztem iránta, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Ő az egyik személy, akit örökre gyűlölni fogok.

***

Az édes tizenhatot úgy akartam megünnepelni, hogy csak ketten vagyunk az apukámmal. Azt mondta, hogy elvisz az amerikai nyaralójába és ott töltünk majd egy hetet. Ennek kifejezetten örültem, mert míg mi, anyuval Londonban élünk, apu Amerikában dolgozik és kéthavonta jön haza hozzánk. Így elég nehéz a 'mindig ott van, ha kell' családapát játszania, ezért amikor együtt lehetünk egy kis időt, azt mindig próbálja tényleg csak rám koncentrálva tölteni. Na, ez most nem sikerült. Elutaztam Amerikába, hogy ott töltsek egy hetet, de elég nagy meglepetés ért, amikor apu elmesélte, hogy sajnos nem egyedül leszünk. Apu egyik ügyfele és kis családja is velünk tartott. Az ügyfél (Mr Roberts) amúgy szinte parancsolta aputól, hogy őket is hívja meg. Mivel apu legfontosabb ügyfeléről volt szó, természetesen eleget tett a "parancsnak", mert nem akarta elveszíteni az egyik legjobb bevételt a vállalkozásnak. Így történt meg, hogy együtt nyaraltam a Roberts családdal. Mr Robertsel, a nagyképű, parancsolgatós bunkóval, Mrs Robertsel, az ötvenes éveiben járó, nyávogó plázacicával és Mirandával, a lányukkal. Magával az ördögfajzattal. Szerény véleményem szerint még lelke sincs annak a lánynak. Magával rángatta a pasiját is. A srác egyébként teljesen normális volt; kedves, barátságos, segítőkész, jószívű és nem utolsó sorban helyes is. Szöges ellentéte Mirandának. És hogy miért ismertem ennyire a srácot? Nem, nem a nyaralás alatt tudtam meg róla ilyeneket. Hanem amikor együtt jártunk.
15 éves koromban ismertem meg, tök jól megvoltunk egymással 6 (!!!) hónapon keresztül, de aztán jött Miri cica. Egyre több időt töltött a fiúval, végül szinte már alig láttam szerencsétlen srácot, mert Miri mindenhová magával rángatta. Egyenesen el tőlem. Végül egy szép napon rajtakaptam Mirit, amint épp letámadja a pasimat. Szegény srác, szerintem maradt volna velem, de Mirandával nem érdemes szórakozni; ha ő azt mondja, hogy 'te most velem jársz!' akkor a fiú onnantól kezdve tényleg vele jár. Mármint, azok a fiúk, akiknek nincs saját döntésük a sorsuk felett... Na, az én srácom pont ilyen volt. Ráadásul Miranda teljesen kihasználta szerencsétlent, majd miután a fiú megtette, amit Miri kért, gyorsan elkullogott, mert tudta, hogy mi következik a csicskáztatás után: a pletyizés. Miranda összeült a barátnőivel és elég rendesen kivesézték Miri "pasiját". Minden lehetséges rossz tulajdonságát elemezték, és csak egy jót találtak: fantasztikusan csókol. Na, ezt legalább alátámaszthatom. Lényeg a lényeg: minden sráccal ugyanazt csinálja. Kihasználja és pár hónappal később eldobja.
Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy hogyan telt az édes tizenhat.

***

- Sziasztok! -köszöntött mindenkit ünnepélyesen. Vajon ki hívta meg egy szigorúan zártkörű bulira?
- Srácok, ő itt Miranda Roberts. Miranda, ők itt a barátaim. Majd később egyesével is bemutatlak nekik. -nézett Niall a ribancra. Khm... jó, jó. Mirandára. És ezzel választ is kaptam a kérdésemre. Egyértelműen Niall hívta meg. Beszélnem kellett vele.
- Mégis mi a büdös francot csinálsz?! Teljesen elment az eszed? -estem neki az ír manónak, amikor beértünk a szobájába és végre négyszemközt voltunk. Vagyis, csak nem sokáig, mert Louis lépett be az ajtón és kérdőn figyelt minket.
- Nem értem, most mi bajod van? -förmedt rám Niall nem túl kedvesen.
- Miért hoztad ide Miri cicát? -kérdeztem tőle. Már én is változtattam a hangsúlyomon.
- Délután találkoztam vele és megemlítettem neki a bulit. Azt monda, lehet, hogy eljön. És itt van, aminek én nagyon örülök, mert megkedveltem a lányt.
- Niall, te esküszöm nem vagy normális! Miért nem szóltál, hogy idehozod? -kiabáltam. Már a tudat is felidegesített, hogy Miranda a házban van. Tiszta szívemből utáltam. Louis hirtelen kapcsolt, ezért mellém lépett, nyugtatóan megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Bár nem igazán értette ezt az egészet, azt azért láttam rajta, hogy felfogta; már régebb óta ismertük egymást Mirivel és nem vagyunk puszipajtások. Sose voltunk.
- Mi a faszért kellett volna szólnom?! Tudtommal ez az én házam is és nem tartozok magyarázattal, hogy kit, mikor és miért hozok ide. Lehet leszállni rólam! -üvöltötte az arcomba. Áradt belőle a piaszag.
- Neked meg most azonnal lehet leállni, haver. -állt elém védelmezően Louis. Lenyűgözött, hogy ennyire meg akart védeni mindentől. Nem sok időm maradt kicsodálkozni magam, mert arra kaptam fel a fejem, hogy Niall ezer kérdést szegez a fejemhez.
- Oké -sóhajtottam. -Mindent elmondok. -kezdtem, aztán el is meséltem neki az egész történetemet Mirandáról. Csalódottan ült az ágy szélén és azt hiszem azon gondolkozott, hogy az élet milyen igazságtalan.
- Azt hittem, hogy ő más... -nyöszörögte Nialler. Megértően bólogatva átöleltem a vállát és nyomtam egy puszit a pofijára.
- Gyere, haver. Bulizzunk egy jót, aztán felejtsed el, hogy valaha is létezett ez a Miranda csaj. Nem érdemel meg téged. -állt fel Louis. -Igyuk le magunkat a sárga földig! Van dugipia a szekrénybe. -röhögött, aztán játékosan belebokszolt egyet Niall vállába, mire a szöszi srác elmosolyodott és mindketten az ajtó felé indultak. Niall megtorpant egy picit, aztán visszajött hozzám. Még mindig az ágy szélén ültem, mire ő felrángatott és szorosan megölelt.
- Köszönöm, hogy elmondtad. És ne haragudj, hogy kiabáltam veled -suttogta fájdalmasan.
- Felejtsük el. -mosolyogtam rá bíztatóan.
- Annyira tetszett... olyan jó volt a vele töltött idő... kedvesnek tűnt.
- Találsz te jobbat is, manó. -simítottam végig a karján.
- Ne nevezz így! -nevette el magát.
- De az olyan aranyos becenéév! Legalább olyan aranyos, mint te vagy -vigyorogtam. -És egyébként is. Te kicsilánynak szoktál szólítani. Ha te annak, akkor én is manónak -egyezkedtem. A manócskám röhögve bólintott egyet, aztán kifelé indultunk a szobából.
A többiek mind nagyon jól szórakoztak, Miranda pedig éppen Louis-val beszélgetett. Pontosabban... a jelenet a következő volt: Miranda vinnyogó hangon beszélt Louis-hoz. Erőltetetten visongott egyet, amit ő talán nevetésnek hív, közben feltűnően simított végig Louis kezén. Louis mondott valami nem túl szépet neki, mert Miri arcán a meglepettség ült ki. Louis arrébb ment. Miranda követte és megint elkezdett neki fecsegni. Louis egyszerűen semmibe vette és inkább velem foglalkozott. Rámosolyogtam, mire egy huncut kacsinást kaptam válaszul. Odamentem hozzá, ő pedig rögtön mögém állt és rákulcsolta a derekamra a kezeit. Belepuszilt a nyakamba, erre én elnevettem magam, gyorsan megfordultam és egy szenvedélyes csókot nyomtam Louis ajkaira, amit viszonzott. Többször is. Miranda (aki továbbra is Louis mellett állt) ledermedve figyelte a jelenetünket, aztán egy gonosz mosollyal a szája szélén ott is hagyott minket. Sejtettem, mit akart: megszerezni magának Louis-t. Szánalmas.

12. fejezet

Katy Perry - Roar
Bruno Mars - Gorilla
Slipknot - Snuff /Kedvenc ♥/
Jó olvasást!  ~Rdm. xx






Reggel Louis karjaiban és Niall szobájában ébredtem. Elaludtunk filmnézés közben... Ásítva megpróbáltam szabadulni Louis szorításából, de ahogy le akartam szedni a derekamról a kezét mindig szorosabban fogott. Kuncogtam a makacsságán, aztán egy jól irányzott, ám gyenge ütéssel a hasába, végre szabadultam. Mosolyogva alvó barátomra néztem, aki azt hiszem körülbelül egy angyal szépségét közelítette meg. Kócos haja a fehér párnán kicsit szétterült, apró borostákkal volt díszítve az arca, amitől csak vonzóbb lett számomra. Elgondolkoztam azon, hogy egy magamfajta lány mégis mit keres egy Louis-fajta fiúval. Vörös haj, ronda bőr... Áhh, még a vak is undorodik a kinézetemtől! Kinek kéne egy olyan lány, mint én?! Komolyan, a zöld szememet szeretem magamban egyedül. Vagyis... inkább csak azt szerettem. Mert amikor összejöttem Louis-val minden megváltozott. nem is tudom szavakba önteni... Ő egyszerűen önbizalmat adott/ad nekem. Azzal, hogy egyszerűen mellettem van. Ahogyan rám néz... na, attól kiráz a hideg és egyben melegség önt el. Imádom a ragyogó kék szempárt. Azoknál a szemeknél nincs is szebb a világon. A mosolya a legcsábítóbb, tapasztalatból tudom, hogy alig lehet ellenállni neki. Hm. Talán ezért rajong érte millió tini világszerte? Igen, emiatt is.
Hiányoltam azt a csodás mosolyt. Megsimítottam a kezemmel az arcát, aztán egyre lejjebb vezettem a kezem, végül az oldalánál kötöttem ki. Megcsikiztem, mire még fel is kuncogott, így elértem a célom és végre láthattam a mosolyát. Tovább csikiztem, elkezdett nevetni, erre pedig én is elvigyorodtam és csak azért sem hagytam abba a csikizést. Tekintetét egyenesen rám szegezte, aztán lassan felém kezdett mászni az ágyon. Játékosság csillogott a szemeiben, amit nagyon imádtam. Sikítva nevettem és közben igyekeztem minnél messzebb lenni Louis-tól. Elkapott és a derekamat megfogva húzott magához egy szédítően fantasztikus csókra. Mint később kiderült, ez csak figyelemelterelés volt. Én még alig tértem magamhoz a csók okozta mámorból, Louis elkezdett csikizni. Megfordultam az ágyon, de így épp az ajtóra láthattam rá, amin a nagyon mosolygó Niall lépkedett be. Nem tudom, mióta állhatott az ajtóban...
- Jó reggelt, kicsilány! -köszöntött szórakozottan. -Egyesek milyen szerencsések, hogy ilyen ébresztőt kapnak Lou-tól. Én pédául arra ébredtem, hogy valaki az oldalamba térdelt -nézett szúrós szemmel Louis-ra, én meg zavartan elnevettem magam.

***

Miután lezuhanyoztam, elmentem Zayn-el a boltba mindenféle kellékeket, kaját és innivalót venni a ma esti szilveszteri bulihoz. Amikor hazaértünk, szinte alig fértünk be a sok szatyorral az ajtón.
Elkezdtük díszíteni a lakást, közben Harry is hazaért. Elég furcsán néztem rá, végül úgy döntöttem, egy kicsikét befogom segíteni a ház csicsázásában, közben pedig kiszedem belőle, hogy mi van közte és Emma között.
- Barátok vagyunk. -mondta nyugodt, egyenletes hangsúllyal, közben tovább szöszmötölt egy színes szalaggal.
- Miért nem jöttél haza este? -tértem rá a lényegre.
- Megint rátört a sírhatnék. Nem volt szívem, és nem is akartam otthagyni.
- Értem... Akkor nem lett semmi a randiból?
- Megbeszéltük, hogy mindkettőnknek jobb, ha barátok maradunk. Nagyon jó barátok. -mondta sejtelmesen.
- Igeeeen? -vonogattam a szemöldököm.
- Ja. -válaszolt egyszerűen és megvonta a vállát. Tudomásul vettem, hogy nem fogja elmondani. Legyen ez a kettejük titka. Na, azért biztos ki fogom húzni Emmából az igazat.

***

A ház csillogott-villogott, ki volt díszítve, az asztalon kaja, kevés alkohol és sok üdítő volt kirakva. A konfettik és egyéb szilveszteri bulikellékek ott sorakoztak a polcon. Igazából teljesen felesleges volt mindent katonás rendbe állítani, de azért rend a lelke mindnnek. Pár perccel később kopogtattak a bejáratin. Megérkeztek az első vendégek, így rohantam kinyitni az ajtót.
- Sziasztok! -mosolyogtam rá a három eszméletlenül szép idegen lányra és a másik eszméletlenül szép, de már korántsem idegen Perrie-re.
- Szia, Bellus! -adott két puszit Pezz, aztán bemutatta nekem a lányokat, akikkel érkezett.
- Izabella James, ők itt a világ legeslegjobb barátnői. Név szerint Leigh-Anne Pinnock,  -mutatott először a kicsit sötétebb bőrű, hosszú, felkötött hajú lányra, aki egy mélyen kivágott ruhát viselt, ami fantasztikusan állt rajta -Jesy Nelson, -pillantott a sötét ruhákban ácsorgó kiengedett vöröses barna hajú rock-lányra, aztán rátért a harmadikra. -és Jade Thirlwall. -ombre barna haja, hatalmas barna szeme volt. Egy sötétkék alapú pólóban volt, amire a rózsaszín pöttyös ruhás Minnie Mouse volt rányomtatva. Farmer volt rajta, egy masnis tornacipővel viselte. Enyhe smink volt rajta, szép haja a vállára omlott és közben mosolyogva nézett rám. Úgy nézett ki, mint egy kislány. Gyönyörű volt, úgy ahogy a másik három lány is. A Little Mix.
Beinvitáltam újdonsült barátnőimet a nappaliba, de aztán rohantam is vissza, hogy beengedjem Dani-t. Ő hozott magával egy kisebb társaságot, amit a táncos barátai alkottak. Velük kezdtem el beszélgetni, aztán egyre több ember érkezett és a hangulat is kezdett emelkedni. Ügyeltünk arra, hogy senki ne legyen fullrészeg, 3 üveg pezsgőt osztottunk el, körülbelül 30 ember között. Éjfél előtt 5 perccel aztán sóhajtottam egy nagyot és felhívtam anyát. A második csörgésre fel is vette.
- Szia -szólt bele hűvösen.
- Szia, anya... -hirtelen azt sem tudtam, hogy mit is mondhatnék neki. -Öhm... Csak azt szeretném mondani, hogy... hát, boldog új évet.
- Neked is -a hangja olyan távoli és ismeretlen volt. Szárazon viselkedett velem és ez kicsit rosszul esett. -Ennyit akartál mondani?
- Öhm... Igen.
- Oké. Na, szia -rakta le egy pillanat alatt. Nem tudtam, hogy miért viselkedett így velem. Elgondolkoztam ezen az egészen, aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy a konfettik hullottak rám. Louis hátulról átölelte a derekamat és belepuszilt a nyakamba.
- BUÉK, kincsem. Örülök, hogy ezt az évet veled kezdhetem el -suttogta a fülembe. Vadul dobogó szívvel fordultam meg, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Boldog új évet -csókoltam meg hosszasan. Aztán kapott még egy csókot. Meg még egyet. -Szeretlek. -suttogtam, szinte némán. Louis egy kicsit eltolt magától és kérdőn a szemembe nézett. Nem mosolygott, de láttam rajta, hogy jól szórakozik a vallomásom utáni zavaromon.
- Hát, eljutottál egy ilyen vallomásig, onnantól, hogy ki nem állhattál engem? -kérdezte kedvesen. Teljesen elvörösödve lesütöttem a szemem, az ujjaimat kezdtem el babrálni. Louis gyengéden megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Mosolyogva nyomott egy puszit a számra és... és otthagyott. Nem mondta, hogy ő is szeret engem. Gyanítom, nagyon jól szórakozott rajtam, amikor elvörösödtem a vallomásom után, és most csak kínozni akar. Hitetlenkedve megcsóváltam a fejem, aztán az ajtóra kaptam a tekintetem. Egy rég látott ismerősöm lépkedett be rajta. Egy rég látott ismerős, akit nem szívesen láttam volna viszont. Miranda. A lány, aki régebben nagyon sok gondot okozott nekem...