Meghoztam a 3. fejezetet! Csak szólni akartam, hogy ennél lesznek sokkal hosszabb fejezetek is, de az elején még nem volt olyan sok ihletem, ezért kevesebbet is írtam... 3 hozzászólás után jön a 4. fejezet! Húzzatok bele, lyánykák!
Miután mindent az orrom alá dörgölt, elhordott melegebb éghajlatra és kéthetes szobafogságot kaptam, anyu elvonult a nappaliba, én pedig szórakozottan mentem el zuhanyozni. Tudtam, hogy elég késő van, de amikor a fürdőszobából a hálómba értem leesett az állam. Majdnem éjjel 11 óra volt. Hát, nem gondoltam volna, hogy ennyire késő van. De valljuk be, Louis-val nagyon gyorsan telt az idő.
Felvettem a pizsamámat, befeküdtem az ágymba, majd az ölembe vettem a laptopom és hirtelen felindulásból azt pötyögtem be a keresőbe, hogy 'One Direction'.
Nem is tudom... kíváncsi voltam rájuk. Nagyon kíváncsi. Persze Emma már kismillió képet mutatott róluk, de nem nagyon érdekelt, ezért nem is foglalkoztam vele. Most viszont izgatott vagyok, mert Louis azt mondta, hogy holnap be fog mutatni nekik. A szobafogság pedig kicsit sem érdekel. 17 éves vagyok, nemsokára 18 leszek. Nem mondhatja meg nekem semmi, hogy mit csináljak és mit ne. Ha én el akarok menni a One Direction-nel valahová, akkor elmegyek. És belegondoltam, hogy mennyi- mennyi lány imádkozik minden nap, hogy láthassa a fiúkat... Átfutott az agyamon, hogy ha a nyilávánosság elé kerülnek a képek, amiket rólam és Louis-ról készítettek... Mert jópár tucat lesifotó készült rólunk, annyi biztos. Szóval, akkor mennyi lány fog utálni engem.... Irigykedni fognak... De még nem akartam ezzel foglalkozni.
Inkább az előttem lévő képernyőre néztem és elolvastam a 1D alakulásának a történetét. Majdnem a szívrohamot hozta rám a zaj, ami az ablakomon keresztül szűrődött be. Panelházben lakunk, valaki biztos a tűzlétrán... akármit csinál... De ilyenkor?! Hirtelen kopogást hallottam az ablakomon. Felkeltem az ágyból, majd szép lassan oda sétáltam. El sem mertem képzelni, hogy mi okozhatja a zajt, csukott szemmel húztam el a sötétítőt. Egy csukjás alak mászott be, én pedig akkorát sikítottam, hogy a ház is beleremegett. Az alak gyorsan levette a csukjáját, és megláttam Louis fejét, aki szorosan magához ölelve nyugtatgatni kezdett. Már épp megkérdeztem volna tőle, hogy mi a szart keres itt ilyenkor, de belém folytotta a szót édes csókjával. Az arca hideg volt, úgy, ahogy az ajkai is. Keze lejjebb csúszott a derekamról csókunk közben, én gyorsan el akartam zavarni onnan, de abban a másodpercben rontott be hozzánk anyu. Egy paprikaspray-vel... Biztos hallotta a sikítozásomat. Pillanatok alatt szétrebbentünk, és csak álltunk egymás mellet. Egy kis ideig anyu zavartan bámult minket, majd amikor felfogta a történteket egész nyugodtan kérdezte meg:
- Ki ez a fiú?
- Ööö... Anya, ő itt Louis Tomlinson, Louis, ő az anyukám, Sarah James.- mondtam eléggé feszengve.
- Vele voltál egész álló nap, ugye?!- kezdett el anyu idegeskedni. Nagyon aprót bólintottam, és lesütöttem szemeimet. Tudtam, hogy még csak ezután jön a java.- Lewis Akárkicsodácska, most azonnal tűnj el a lányom közeléből! Sőt, a házunkat is kerüld el nagy ívben! Na, húzzál innen!- üvöltött teljes erőből anyu. Louis kicsit le volt döbbenve, ezért meg sem mert mozdulni. Anya szorosan megragadta a kerját és a szobámból kifelé kezdte ráncigálni. Louis egy utolsó pillantást vetett rám, elmosolyodott, majd tekintete a laptopomra tévedt és hangosan felröhögött.
- Te leszel a legnagyobb rajongónk!- kiabálta már a nappaliból, még intett egyet, aztán anya szó szerint kirúgta a házból... Én nevetve csuktam be a szobaajtómat, leültem az ágyamra, de nem sokáig maradhattam egyedül, mert anya jött be hozzám.
- Figyelj, anyu... Én tényleg sajnálom az egészet. Szólnom kellett volna neked, hogy nem a megbeszélt időpontra jövök haza.- vallottam be.
- De még a telefont sem vetted föl, és most meg itt ez a fiúcska... Lewis vagy ki...- gondolkozott.
- Louis.- javítottam ki mosolyogva.
- Nem érdekes. Holnap majd beszélünk, addig ki ne merj mozdulni a szobádból, vagy akár a lakásból! Sehova sem mehetsz, drágám, itthon fogsz rohadni egész téli szünetben!- szólt, majd kiviharzott a szobámból. De azért az rendes volt, hogy 'drágámnak' szólított... enyhítette a fenyegető hangsúlyt...
2013. június 28., péntek
2013. június 27., csütörtök
Közérdekű!
Lánykáim, ha van Twitteretek és Facebookotok, akkor csatlakozzatok ehhez a csoporthoz! --> https://www.facebook.com/groups/593517907359871/?hc_location=stream
Nem, egyáltalán nem biztos, hogy sikerülni fog a világtrend Twitteren, de ha nem próbálkozunk, akkor nem is fog sikerülni. Ha a csoport eléri a megfelelő létszámot, közzé lesz téve, hogy mikor és hogyan trendeljünk Twitteren. Csak csatlakozz az oldalhoz, és oszd meg más Directioner barátaiddal is!
Osszátok meg a linket!!!! --> https://www.facebook.com/groups/593517907359871/?hc_location=stream
Igazi Directioner az, aki bár még nem látott még minket, mégsem veszíti el a reményt! - Zayn Malik :) ❤
Nem, egyáltalán nem biztos, hogy sikerülni fog a világtrend Twitteren, de ha nem próbálkozunk, akkor nem is fog sikerülni. Ha a csoport eléri a megfelelő létszámot, közzé lesz téve, hogy mikor és hogyan trendeljünk Twitteren. Csak csatlakozz az oldalhoz, és oszd meg más Directioner barátaiddal is!
Osszátok meg a linket!!!! --> https://www.facebook.com/groups/593517907359871/?hc_location=stream
Igazi Directioner az, aki bár még nem látott még minket, mégsem veszíti el a reményt! - Zayn Malik :) ❤
2013. június 22., szombat
2. fejezet
Reggel 10 órakor már megint a parkban szobroztam. Emmát vártam, aki nevezetes arról, hogy mindig mindenhonnan elkésik. Direkt mentem 5 perccel később a megbeszélt időpont helyett, még mindig nem volt ott. Viszont annál inkább találnak meg engem minden egyes alkalomkor a nyálfejű buzik, abból a direction izéból. Elegem van belőlük. Egyszerűen a zsigereimben van, hogy utálnom kell őket, mert ha nem, akkor valami nagyon nagy probléma lenne velem. Tehát ismét megláttam őkt. Épp a házacskájukból jöttek ki. Már a puszta látványuk is felidegesített. Beképzelt majmok. Louis rögtön kiszúrt. Ő a legmajmabb az összes majom közül. A többiek elmentek, Louis azonban felém tartott.
- Hello, drága Izzi. Mi történt veled tegnap óta?- ismét megvillantotta a pimasz mosolyát.
- Hello, Louis. Egy: nem vagyok 'drága Izzi'. Kettő: semmi közöd hozzá, hogy mi történt velem tegnap óta.- szóltam vissza durván, rezzenéstelen arccal.
- Miért vagy ilyen harapós már reggel?
- Csak mert egyáltalán nincs kedvem beszélgetni magadfajtákkal.- bunkó voltam, ezt nem tagadhatom. De csak mert annyira lenéztem a ván dájreksönt, hogy foglalkozni sem volt erőm velük. Sajnos ez mostanában nem sikerült. És most ott állt előttem a fiú, akinél szebbet még életemben nem láttam. A fiú, akinek a szemei megigéztek. Áthatóan vizslatott engem, és egy kis ijedséget valamint csalódottságot fedeztem fel a vonásaiban. Nagyot sóhajtott, majd meg is szólalt:
- sajnálom, hogy neked mi csak egy nyálzenét gyártó, semmibevehető együttes vagyunk. Sajnálom, hogy ezt gondolod rólunk, mert, bár lehet, hogy a zenei stílusunk teljesen más, de ettől még nem kéne elítélned minket.- fájt, amit mondott. Azért, mert igaz volt és azért is, mert még csak a zenei stílusom sem különbözik. Általában popot szoktam hallgatni. Kicsit elszégyelltem magam, szerintem ez meg is látszott rajtam, mivel Louis egész szorosan elém állt és mélyen a szemembe nézett.- Szeretnélek megismerni. És szeretném, ha jobban megismernéd a bandát. Nem azok vagyunk, mint akiknek látsz minket. Tényleg.
És csak néztem őt. Sokminden megfordult a fejemben, de azt tartottam a leghelyesebbnek, ha legalább egy esélyt adok neki. Nagyon aprót bólintottam, mire halványan elmosolyodott. Végignézett rajtam, majd megakadt a tekintete a kezemen, amiket összedörzsöltem, ugyanis majd' megfagytam. Hát igen, lehetett kb. vagy mínusz 8 fok... Mögém állt, szorosan átölelt hátulról, kezeivel megkereste az én kezeimet és óvatosan megfogta őket. Először gyengéden simogatta őket, majd a szájához emelte és forró levegőt fújt rájuk. Lehunytam a szemeimet és próbáltam nagyon agyalni, azon, hogy mi legyen most, de nem bírtam, mert mögöttem a csodálatos fiú elvonta minden figyelmem.
- Gyere, üljünk be egy kávéra valahová.- és ahogy az utolsó szót kimondta, mellettünk termett Emma. És azzal el is rohant. Valószínüleg megsértődött. De most egyszerűen nem bírtam vele foglalkozni.
- Ez most... Ez most mi volt?- értetlenkedett Louis, nem mintha ez nem lenne elég egyértelmű.
- Bedurcizott, mert hozzám értél. Majd egyszer megenyhül.- magyaráztam, majd mosolyogva hozzátettem:- És.... egy kávé nagyon jól esne.
Átkarolta a vállam, így indultunk el a nem messze lévő kávézóba. Szinte az egész együtt töltött időt beszélgetéssel töltöttük. És hát be kell vallanom; nagyon félreismertem őt. Teljesen más, mint aminek a látszat mutatja. Igazán megkedveltem....
Amikor már elég késő volt, hazakísért engem.
- Sajnálom. Sajnálok mindent. Én nem is gondoltam, hogy te ilyen vagy... És szeretnék találkozni a többiekkel is....- fogtam meg a kezét, amikor a házunk elé értünk.
- Örülök, hogy már máshogy látod.- nézett mélyen a szemembe. Amitől rögtön felébredtek a lepkék a gyomromban. A lábaim megremegtek, Louis-nak kellett megtartani, nehogy elessek.
- Nyugi, tartalak Édes.- szólt lágyan.- Minden rendben?
- Persze, köszönöm.- mosolyogtam szégyellősen. Hihetetlen lassúsággal közeledtünk egymás felé, míg végül összeértek ajkaink és csókolózni kezdtünk.
- Nemsokára találkozunk.- súgta a fülembe, majd megölelt és elment. Figyeltem távolodó alakját, és fülig érő mosollyal indultam be a házba, ahol persze a késésemtől idegbeteg anyu várt engem...
- Hello, drága Izzi. Mi történt veled tegnap óta?- ismét megvillantotta a pimasz mosolyát.
- Hello, Louis. Egy: nem vagyok 'drága Izzi'. Kettő: semmi közöd hozzá, hogy mi történt velem tegnap óta.- szóltam vissza durván, rezzenéstelen arccal.
- Miért vagy ilyen harapós már reggel?
- Csak mert egyáltalán nincs kedvem beszélgetni magadfajtákkal.- bunkó voltam, ezt nem tagadhatom. De csak mert annyira lenéztem a ván dájreksönt, hogy foglalkozni sem volt erőm velük. Sajnos ez mostanában nem sikerült. És most ott állt előttem a fiú, akinél szebbet még életemben nem láttam. A fiú, akinek a szemei megigéztek. Áthatóan vizslatott engem, és egy kis ijedséget valamint csalódottságot fedeztem fel a vonásaiban. Nagyot sóhajtott, majd meg is szólalt:
- sajnálom, hogy neked mi csak egy nyálzenét gyártó, semmibevehető együttes vagyunk. Sajnálom, hogy ezt gondolod rólunk, mert, bár lehet, hogy a zenei stílusunk teljesen más, de ettől még nem kéne elítélned minket.- fájt, amit mondott. Azért, mert igaz volt és azért is, mert még csak a zenei stílusom sem különbözik. Általában popot szoktam hallgatni. Kicsit elszégyelltem magam, szerintem ez meg is látszott rajtam, mivel Louis egész szorosan elém állt és mélyen a szemembe nézett.- Szeretnélek megismerni. És szeretném, ha jobban megismernéd a bandát. Nem azok vagyunk, mint akiknek látsz minket. Tényleg.
És csak néztem őt. Sokminden megfordult a fejemben, de azt tartottam a leghelyesebbnek, ha legalább egy esélyt adok neki. Nagyon aprót bólintottam, mire halványan elmosolyodott. Végignézett rajtam, majd megakadt a tekintete a kezemen, amiket összedörzsöltem, ugyanis majd' megfagytam. Hát igen, lehetett kb. vagy mínusz 8 fok... Mögém állt, szorosan átölelt hátulról, kezeivel megkereste az én kezeimet és óvatosan megfogta őket. Először gyengéden simogatta őket, majd a szájához emelte és forró levegőt fújt rájuk. Lehunytam a szemeimet és próbáltam nagyon agyalni, azon, hogy mi legyen most, de nem bírtam, mert mögöttem a csodálatos fiú elvonta minden figyelmem.
- Gyere, üljünk be egy kávéra valahová.- és ahogy az utolsó szót kimondta, mellettünk termett Emma. És azzal el is rohant. Valószínüleg megsértődött. De most egyszerűen nem bírtam vele foglalkozni.
- Ez most... Ez most mi volt?- értetlenkedett Louis, nem mintha ez nem lenne elég egyértelmű.
- Bedurcizott, mert hozzám értél. Majd egyszer megenyhül.- magyaráztam, majd mosolyogva hozzátettem:- És.... egy kávé nagyon jól esne.
Átkarolta a vállam, így indultunk el a nem messze lévő kávézóba. Szinte az egész együtt töltött időt beszélgetéssel töltöttük. És hát be kell vallanom; nagyon félreismertem őt. Teljesen más, mint aminek a látszat mutatja. Igazán megkedveltem....
Amikor már elég késő volt, hazakísért engem.
- Sajnálom. Sajnálok mindent. Én nem is gondoltam, hogy te ilyen vagy... És szeretnék találkozni a többiekkel is....- fogtam meg a kezét, amikor a házunk elé értünk.
- Örülök, hogy már máshogy látod.- nézett mélyen a szemembe. Amitől rögtön felébredtek a lepkék a gyomromban. A lábaim megremegtek, Louis-nak kellett megtartani, nehogy elessek.
- Nyugi, tartalak Édes.- szólt lágyan.- Minden rendben?
- Persze, köszönöm.- mosolyogtam szégyellősen. Hihetetlen lassúsággal közeledtünk egymás felé, míg végül összeértek ajkaink és csókolózni kezdtünk.
- Nemsokára találkozunk.- súgta a fülembe, majd megölelt és elment. Figyeltem távolodó alakját, és fülig érő mosollyal indultam be a házba, ahol persze a késésemtől idegbeteg anyu várt engem...
2013. június 19., szerda
1. fejezet
Éééés itt is van az első fejezet. Remélem tetszik. Ha igen , akkor szeretnék kapni pár kommentet. Ha negatív kritikád van, azt is elfogadom feltéve ha kultúráltan írod le.
Ui.: Az álomnak még lesz jelentősége. Igaz csak elég kicsi, és majd JÓVAL a későbbi fejezetekben, de lesz.
Kellemes olvasást! ~ Rdm. :) <33
- Milyen szép nap van ma! Imádom a havat. -szívtam be az orromon egy kis friss levegőt.
- Ki nem állhatom a havat! És utálom a telet. -durcizott be legjobb barátnőm, nevezetesen Emma. Szőke hajú, kék szemű, vékony és sportos lány. De ha kell, akkor tud igazán elegáns is lenni. Azt hiszem jelenleg ő a legfotosabb személy az életemben, nélküle nem tudnék élni. Mindent megbeszélünk egymással, ha nem is személyesen, de folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Viszont ha utálja a telet és fázik is, akkor mit kerestünk egy park kellős közepén, amikor mínuszok röpködtek? Hát rákérdeztem.
- Akkor miért vagyunk itt?!
- Ha nem tudnád abban a házban lakik a One Direction.
- Ezt úgy mondod, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy tudjam hol laknak azok a nyálgépek.
- Héééé! Ne mondj ilyent!- vágott sértődött pofát.
- Jól van, na. De még mindig nem értem, miért vagyunk itt.
- Hátha kijönnek.
- Mi van?! Azért fagyoskodunk, mert a buzikat várjuk abból a nyálas együttesből?! Várj csak... Lehet, hogy mégis jó ötlet. -erre a kijelentésemre barátnőm elmosolyodott, majd mikor meghallotta a mondat második felét is, rögtön legörbült a szája. - Felmelegíthetnének minket! Hiszem ők okozzák a globális felmelegedést is.
Jót röhögtem a saját poénomon, de amikor megláttam Emm szomorú arcát elhallgattam. Még álltunk egy darabig, aztán valami csoda történhetett, mert Emma megszólalt:
- Haza megyek. -valószínűleg kifagyott belőle az akaraterő.
- Rendben, akkor majd holnap találkozunk!
- Oké.- mosolyodott el, majd elköszönt és hazafelé indult. Én is elkezdtem otthonom felé battyogni a parkon keresztül, amikor 5 fiút vettem észre magam előtt nem messze. Jól megnéztem a plakátot, ami mellett elhaladtam, Pepsi reklám a 1D-vel, kivel mással?! Hirtelen csapott le rám a felismerés; az öt srác velem szemben bizony a nyálbanda öt nyálénekese. Semmi kedvem nem volt velük szóba állni, de gondoltam Emmára, aki biztosan nagyon örülne egy aláírásnak.
- Hé, sziasztok! Kérhetnék egy autógramot, és csinálhatnék egy képet rólatok?
- Persze! -mosolygott Liam, majd elkezdtek pózolni a srácokkal. Kuncogtam, amikor valamelyik modell módjára állt be a kép készítéséhez. Micsoda barmok ezek!
- Nálam nincs se papír, se toll...- tűnődtem
- Nálam meg van!- szólt Harry, és előrántott a zsebéből pár kis cetlit 1D logóval, és egy tollat.
- Véletlen lenne?- nevettem fel tiszta szívből és eléggé gúnyosan. Hát persze, hogy van a kis Harrykénél toll meg magamutogatós 1D-s papír, hát hogyne. Kicsit sincsenek ám elszállva maguktól, neeeem. Csak éppen mindig hordanak maguknál reklámanyagot, hogy osztogathassák. Mert azt hiszik, hogy mindenki egyből felismeri őket az utcán és rögtön jöhet a fényképezkedés, meg az aláírás osztogatása. Arrogáns bunkók...
- Igen!- csattantak föl egyszerre.
- Hát persze. Maradjunk ennyiben.- forgattam meg a szemeimet.
- Kinek írhatom alá?- kérdezte Niall.
- Emmának.- hangzott a válaszom, majd megvártam, amíg mind aláfirkantják. Már nagyon haza akartam érni.
- Örülök, hogy találkoztunk Emma!- csókolt kézen Louis, pimaszul mosolyogva.
- Izabella vagyok, az egyik barátnőmnek lesz a kép meg az autogram.
- Rendben, akkor örülök, hogy találkoztunk Izabella.
- Utálom, ha így szólítanak. Nektek Izzi vagyok. Na, nem akarom tovább pazarolni a drága időtöket, fiúkák. Mentem.- és már ott sem voltam, olyan gyorsan kapkodtam a lábaimat, amennyire csak tudtam. Izgultam, nehogy utánam szóljanak. Kínosan éreztem magam a társaságukban. Nagyon kínosan. Nem is tudom miért. De az biztos, hogy nem szeretném mégegyszer áténi ezt. Nagy ívben el akarom kerülni őket, és ugyanezt várom el tőlük velem szemben is.
Amikor végre hazaértem anyu letámadott, hogy hol jártam idáig, mert teljesen ki volt készülve, hogy nem tudta hol vagyok. Nagyon aggódott értem... Mostanában mindig ez van... Esküszöm még kiskoromban sem védett ennyire, mint most. És valami nagyon furcsa van vele. Én sem tudom, hogy mi, de elég érdekesen viselkedik velem. Ha már egy kis dolgoz is elrontok, rögtön ordítozik, ha két perccel később érek haza, akkor már ideges, ha valami nem úgy van, ahogyan ő akarja, az már egyenesen felháborító. Tehát miután jól kiüvöltözte magát én elmentem és belefeküdtem a forró vízzel teli kádba, majd onnan újságoltam el a híreket Emmának. Majdnem megsüketültem, akkorát visított a telefonba. Nagyon örült a hírnek, holnap úgyis találkozunk elviszem neki a nagyképű kedvencei ereklyéit. Miután kiszálltam a kádból, még leültem a laptopom elé, hogy megnézzem a Twitterem meg a Facebookom, de nem volt semmi érdekes, szóval inkább lefeküdtem aludni. Valami hihetetlenül furcsát álmodtam...
×Egy gyönyörű kertben fekszek. Körülöttem millió és millió virág nyílik. Én csak pihenek és a madarak csiripelését hallgatom, miközben a felhőket nézem az égen. Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy a madarak énekét felváltja egy férfi vékonyka, de annál csodálatosabb hangja. Fantasztikusan dalol. Oldalra fordítom a fejem és meglátom őt. A férfit, akinek a torkán a legszebb hangok jönnek csak ki. Meglátom az arcát, a tekintetét, melyet éppen rám szegez, a szépségesen kék szemeit... Leül. Én visszanézek egy kicsit az égboltra, de már nem látom a fehér felhőcskéket, csak a feketéket. Villámlani kezd, és megered az eső. Hatalmas vihar kerekedik, majd egy hurrikán tölcsérében egy ismerős alakot vélek felfedezni. Szőke haja, lobog az orkán erejű szélben... A tornádó felénk tart. A szépséges fiú megragadja a karomat és egy barlang menedékébe húz. Felismerem. Louis az.×
Ui.: Az álomnak még lesz jelentősége. Igaz csak elég kicsi, és majd JÓVAL a későbbi fejezetekben, de lesz.
Kellemes olvasást! ~ Rdm. :) <33
- Milyen szép nap van ma! Imádom a havat. -szívtam be az orromon egy kis friss levegőt.
- Ki nem állhatom a havat! És utálom a telet. -durcizott be legjobb barátnőm, nevezetesen Emma. Szőke hajú, kék szemű, vékony és sportos lány. De ha kell, akkor tud igazán elegáns is lenni. Azt hiszem jelenleg ő a legfotosabb személy az életemben, nélküle nem tudnék élni. Mindent megbeszélünk egymással, ha nem is személyesen, de folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Viszont ha utálja a telet és fázik is, akkor mit kerestünk egy park kellős közepén, amikor mínuszok röpködtek? Hát rákérdeztem.
- Akkor miért vagyunk itt?!
- Ha nem tudnád abban a házban lakik a One Direction.
- Ezt úgy mondod, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy tudjam hol laknak azok a nyálgépek.
- Héééé! Ne mondj ilyent!- vágott sértődött pofát.
- Jól van, na. De még mindig nem értem, miért vagyunk itt.
- Hátha kijönnek.
- Mi van?! Azért fagyoskodunk, mert a buzikat várjuk abból a nyálas együttesből?! Várj csak... Lehet, hogy mégis jó ötlet. -erre a kijelentésemre barátnőm elmosolyodott, majd mikor meghallotta a mondat második felét is, rögtön legörbült a szája. - Felmelegíthetnének minket! Hiszem ők okozzák a globális felmelegedést is.
Jót röhögtem a saját poénomon, de amikor megláttam Emm szomorú arcát elhallgattam. Még álltunk egy darabig, aztán valami csoda történhetett, mert Emma megszólalt:
- Haza megyek. -valószínűleg kifagyott belőle az akaraterő.
- Rendben, akkor majd holnap találkozunk!
- Oké.- mosolyodott el, majd elköszönt és hazafelé indult. Én is elkezdtem otthonom felé battyogni a parkon keresztül, amikor 5 fiút vettem észre magam előtt nem messze. Jól megnéztem a plakátot, ami mellett elhaladtam, Pepsi reklám a 1D-vel, kivel mással?! Hirtelen csapott le rám a felismerés; az öt srác velem szemben bizony a nyálbanda öt nyálénekese. Semmi kedvem nem volt velük szóba állni, de gondoltam Emmára, aki biztosan nagyon örülne egy aláírásnak.
- Hé, sziasztok! Kérhetnék egy autógramot, és csinálhatnék egy képet rólatok?
- Persze! -mosolygott Liam, majd elkezdtek pózolni a srácokkal. Kuncogtam, amikor valamelyik modell módjára állt be a kép készítéséhez. Micsoda barmok ezek!
- Nálam nincs se papír, se toll...- tűnődtem
- Nálam meg van!- szólt Harry, és előrántott a zsebéből pár kis cetlit 1D logóval, és egy tollat.
- Véletlen lenne?- nevettem fel tiszta szívből és eléggé gúnyosan. Hát persze, hogy van a kis Harrykénél toll meg magamutogatós 1D-s papír, hát hogyne. Kicsit sincsenek ám elszállva maguktól, neeeem. Csak éppen mindig hordanak maguknál reklámanyagot, hogy osztogathassák. Mert azt hiszik, hogy mindenki egyből felismeri őket az utcán és rögtön jöhet a fényképezkedés, meg az aláírás osztogatása. Arrogáns bunkók...
- Igen!- csattantak föl egyszerre.
- Hát persze. Maradjunk ennyiben.- forgattam meg a szemeimet.
- Kinek írhatom alá?- kérdezte Niall.
- Emmának.- hangzott a válaszom, majd megvártam, amíg mind aláfirkantják. Már nagyon haza akartam érni.
- Örülök, hogy találkoztunk Emma!- csókolt kézen Louis, pimaszul mosolyogva.
- Izabella vagyok, az egyik barátnőmnek lesz a kép meg az autogram.
- Rendben, akkor örülök, hogy találkoztunk Izabella.
- Utálom, ha így szólítanak. Nektek Izzi vagyok. Na, nem akarom tovább pazarolni a drága időtöket, fiúkák. Mentem.- és már ott sem voltam, olyan gyorsan kapkodtam a lábaimat, amennyire csak tudtam. Izgultam, nehogy utánam szóljanak. Kínosan éreztem magam a társaságukban. Nagyon kínosan. Nem is tudom miért. De az biztos, hogy nem szeretném mégegyszer áténi ezt. Nagy ívben el akarom kerülni őket, és ugyanezt várom el tőlük velem szemben is.
Amikor végre hazaértem anyu letámadott, hogy hol jártam idáig, mert teljesen ki volt készülve, hogy nem tudta hol vagyok. Nagyon aggódott értem... Mostanában mindig ez van... Esküszöm még kiskoromban sem védett ennyire, mint most. És valami nagyon furcsa van vele. Én sem tudom, hogy mi, de elég érdekesen viselkedik velem. Ha már egy kis dolgoz is elrontok, rögtön ordítozik, ha két perccel később érek haza, akkor már ideges, ha valami nem úgy van, ahogyan ő akarja, az már egyenesen felháborító. Tehát miután jól kiüvöltözte magát én elmentem és belefeküdtem a forró vízzel teli kádba, majd onnan újságoltam el a híreket Emmának. Majdnem megsüketültem, akkorát visított a telefonba. Nagyon örült a hírnek, holnap úgyis találkozunk elviszem neki a nagyképű kedvencei ereklyéit. Miután kiszálltam a kádból, még leültem a laptopom elé, hogy megnézzem a Twitterem meg a Facebookom, de nem volt semmi érdekes, szóval inkább lefeküdtem aludni. Valami hihetetlenül furcsát álmodtam...
×Egy gyönyörű kertben fekszek. Körülöttem millió és millió virág nyílik. Én csak pihenek és a madarak csiripelését hallgatom, miközben a felhőket nézem az égen. Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy a madarak énekét felváltja egy férfi vékonyka, de annál csodálatosabb hangja. Fantasztikusan dalol. Oldalra fordítom a fejem és meglátom őt. A férfit, akinek a torkán a legszebb hangok jönnek csak ki. Meglátom az arcát, a tekintetét, melyet éppen rám szegez, a szépségesen kék szemeit... Leül. Én visszanézek egy kicsit az égboltra, de már nem látom a fehér felhőcskéket, csak a feketéket. Villámlani kezd, és megered az eső. Hatalmas vihar kerekedik, majd egy hurrikán tölcsérében egy ismerős alakot vélek felfedezni. Szőke haja, lobog az orkán erejű szélben... A tornádó felénk tart. A szépséges fiú megragadja a karomat és egy barlang menedékébe húz. Felismerem. Louis az.×
Szereplők
Itt is vannak a szereplők, csak hogy legyen valami elképzelésetek róla... ~ Rdm. :) <33
Izabella Rachel James (Izzi, Izz, Bella, Bellus)
Louis William Tomlinson (Lou)
Niall Horan (Nialler)
Harry Styles (Hazz, Hazza)
Zayn Malik
Liam Payne
Emma Livery (Emm)
Danielle Peazer (Dani)
Perrie Edwards (Pezz, Pezza)
Jesy Nelson
Jade Thirlwall
Leigh-Anne Pinnock (Leigh)
Izabella Rachel James (Izzi, Izz, Bella, Bellus)
Louis William Tomlinson (Lou)
Niall Horan (Nialler)
Harry Styles (Hazz, Hazza)
Zayn Malik
Liam Payne
Emma Livery (Emm)
Danielle Peazer (Dani)
Perrie Edwards (Pezz, Pezza)
Jesy Nelson
Jade Thirlwall
Leigh-Anne Pinnock (Leigh)
Sziasztoook!
Ez itt az első blogom, szeretném, ha minél többen olvasnátok. Mint sok más blog, ez is a One Direction-ről fog szólni. Egy kicsit abba az 'átlagos kategóriába' vehető, ezt nem tagadom, de szerintem lesz benne elég izgalom. Viszont az eleje tényleg szinte tucatsztori. És egyre kezd majd érdekesebb lenni... De meg fogjátok tudni. Azt még megemlítem, hogy ez már előre meg van írva egy kis füzetecskébe, csak kisebb- nagyobb változások lesznek majd benne.
Puszi: Rdm. :) <33
Puszi: Rdm. :) <33
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)