Próbáltam egy hosszabb részt összehozni. De szerintem nem nagyon sikerült... Na, mindegy :DD♥
~Rdm. xx
Azt terveztük, hogy ez egy olyan buli lesz, amiben senki nem részegedik le. Aha, majdnem. A Louis által emlegetett dugipia előkerült és a jólnevelt vendégek természetesen hoztak magukkal ajándékpezsgőket, söröket és borokat. Megálltam a nappali közepén és körbenéztem. Rajtam kívül szinte mindenki ittas volt...
Hajnali négy óra volt. Fáradtan leültem a kanapéra és ismét körülnéztem. Harry éppen egy csapat lánnyal beszélgetett és flörtölt, de láttam rajta, hogy már alig áll a lábán. Liam szeme is elég homályos volt, de próbált figyelni Dani-re, aki köré elég sok fiú gyűlt össze. Zayn az egyik fotelben ült, Pezza pedig az ölébe huppant le egy chipses zacskó társaságában. Louis a konyhapultnál ült és a sörét iszogatta miközben a heverjaival beszélgetett. Csak Niall-t láttam egyedül állni a nappali közepén. Mosolyogva intettem neki egyet, mire kissé felvidulva leült mellém.
- Mi van veled, manóm? Nem élvezed a bulit?
- Pont annyira élvezem amennyire te -felelte.
- Semennyire.
Niall helyeslően bólogatott, aztán közelebb húzódott hozzám.
- Tudod... -kezdte. -nálad jobb barátnőt nem is kívánhatnék Louis-nak, kicsiszívem.
- Árad belőled a piaszag -fintorogtam. Niall elnevette magát, aztán olyant tett, ami miatt a barátság szó fogalma nálam értelmét vesztette. Megfogta a kezem és az ölébe húzta, majd megpuszilta az arcom, az orrom, végül pedig a számig ért volna el, ha nem kapom el a fejem.
- Mégis mit művelsz?! -kérdeztem ledöbbenve. Válaszul csak egy kéjes sóhajt kaptam. Megnyalta az ajkait, aztán még közelebb húzott magához. Próbáltam szabadulni a szorításából, de képtelen voltam, mert szinte a kanapéhoz szegezett. Kicsit féltem tőle. Elég agresszív volt, amit egyáltalán nem szoktam meg tőle. Az alkohol mindenkire más hatással van...
- Niall, engedj el -nyöszörögtem, amikor már majdnem teljesen rámmászott és egyre jobban szorította a csuklóimat. -Ez fáj! -sziszegtem összeszorított szemekkel. Niall elgondolkozott a hallottakon, aztán szerintem kicsit megijedt saját magától és elengedett. A csuklóimat vizsgálgattam, amik nagyon fájtak. Biztos, hogy megmarad a nyomuk...
- Bellus, én... -kezdte volna Niall, de mondandóját Harry szakította félbe, aki elrángatta valahová a szöszi srácot. Hatalmasat csalódtam Niall-ban, ugyanakkor tudtam, hogy soha nem bántott volna engem. Most csak az alkohol miatt volt ilyen.
***
Reggelre sokan elmentek, de voltak olyanok is, akik nem bírták tovább és a földön aludtak el. Kómásan álltam fel a kanapéról és a konyha felé indultam. Nos, ez volt életem egyik legnagyobb hibája. Amint beléptem a helységbe olyan látvány fogadott, amitől egyből hányingerem lett, pedig csak egy pohár pezsgőt ittam.
Miranda a falnak nyomta Louis-t és elkezdte vadul tépni az ajkait. Louis nem ellenkezett, sőt szerintem azt sem tudta, hogy hol van. Tekintetéből teljes homályosságot fedeztem fel. Könnyek hullottak a szememből, a lábam a padlóhoz gyökerezett.
- Mocskos ribanc! -üvöltöttem hisztérikusan Mirandának, aztán gyorsan felkaptam a kabátomat és kirohantam az ajtón. A levegő nagyon hűvös volt és csípte az arcomat, de nem igazán érdekelt, mert csak az a kép lebegett a szemem előtt, ahogyan Miranda megcsókolta a barátomat. A barátomat, aki kishíján eszméletlen volt.
Már vagy fél órája bolyongtam a parkban, amikor lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam és Harry-vel találtam szemben magam. Egy hatalmas pokrócot tekert rám, aztán elkezdett hazafelé vezetni. Nem bírtam sokáig, kitört belőlem a zokogás.
- Hé -nézett rám Hazza. -Te is tudod, hogy nem Louis hibája volt. -tért rá a egyből a lényegre. Picikét bólintottam, aztán megálltam és Harry vállába temettem az arcom. Ő szorosan átölelt és puszikat nyomott a fejemre.
- Miranda adott neki valami szert. Undorító az a lány -szitkozódott Harry. Szavai hallatán már nem szomorú voltam, hanem eszméletlenül mérges arra a ribancra. Harry átölelte a vállam és úgy mentünk vissza a házba. Ha Miranda még mindig ott lett volna, akkor akkorát behúztam volna neki... de elment. És nagyon remélem, hogy nem jön vissza többet.
- Bellus! -állt fel a kanapéról Louis. Egy szót sem szóltam hozzá, nem is mosolyogtam, csak fapofával odamentem hozzá és olyan szorosan öleltem, amennyire csak tudtam. Fájt, hogy láttam mással csókolózni. Fájt, hogy Miranda képes volt begyógyszerezni Louis-t, mert tudta, hogy önszántából soha nem tenné meg. Fájt, hogy bár tudtuk az igazságot Miranda mocskos kis akciójáról (még bizonyítékunk is volt egy darabig), de már nem tehetünk semmit, mert Miranda elment, és vitte magával a szert is. Fájt, hogy képes volt ezt megtenni. Fájt, hogy teljesen tehetetlenek voltunk.
- Fel kell jelentenünk -közölte egyszerűen Liam.
- Semmit sem érne, hát nem érted?! -csattantam ki. Liam csalódottan lesütötte a szemét. Tudta, hogy igazam volt. -Az ilyen szerek hatása csak pár óráig tart, aztán felszívódnak. Plusz Miranda tuti, hogy valahogy eltüntette a maradékot -fejeztem be.
- Nem szeretnék belőle nagy ügyet csinálni -jelentette ki Louis.
Megcsörrent Zayn telefonja.
- Igen? -vonult félre megbeszélni a dolgokat a vonal tulsó felén lévő emberkével. -Próbára megyünk -közölte a srácokkal, amikor visszajött. Mindenki tudomásul vette a dolgot és másnaposan sajgó fejjel elkezdtek utcai ruhába öltözni, kivéve egy embert.
- Niall, haver, gyere már! Nem fogunk odaérni -sürgette Liam Niall-t.
- Én most nem akarok menni -nyafogta a szőke fiú.
- De ez nem kívánságműsor! Muszáj próbálnunk!
- De én nagyon rosszul érzem magam -erősködött tovább Niall.
- Khm, Liam -szóltam neki, aztán kicsit félre vonultunk és megbeszéltük a dolgokat. Liam picit megenyhült és miután megfenyegette Niall-t, hogy ha legközelebb nem megy próbára, megöli, el is mentek a srácok.
***
- Minden rendben van, Manóm? -csücsültem le Niall mellé az ágyára.
- Persze -erőltetett mosolyt az arcára, aztán tovább piszkálgatta csalódottan a körmeit.
- Jobbat érdemelsz nála -törtem meg a csendet.
- Tudom. Csak... olyan, izé... Csak furcsa belegondolni, hogy én igazán kedveltem azt a lányt és most bebogyózta Louis-t, hogy smárolhasson vele... -fintorgott.
A szöszi sráccal még két órán keresztül beszélgettünk. Jó volt valakinek végre kiönteni a szívemet. Ő elmondta, hogy mi nyomja a szívét, cserébe én is elárultam magamról pár dolgot. Megbíztunk egymásban, így felszabadultan, feszengés nélkül osztottuk meg egymással a legtöbb titkunkat. Néhány olyan dolog is szóba került rólam meg Louis-ról, amit még Emmának sem mondtam el, mert magánügynek tartottam. De Niall olyan más volt. Nem féltem elmondani neki semmit. Sőt, még tanácsokat is kértem tőle, hiszen ő mégiscsak pasi, valószínűleg tudja, hogy Louis-nak mi az elvárásai felém olyan téren...
Szóval Niall-al egyszerűen csak jól elvoltunk. Aztán amikor mindketten befogtuk a szánkat, szerintem egyre gondoltunk.
- Részeg voltam -kezdte.
- Tudom -doboltam idegesen a térdemen.
- Én nem érzek többet irántad, mint barátság -magyarázkodott. -Csalódott voltam Miranda miatt és nem tudtam, hogy mit csináljak... -fájdalmasan lehunytam a szemeimet és felidéztem ahogy Niall erőszakosan a kanapéhoz szegez és meg akar csókolni.
- Niall -néztem a szemébe sóhajtva. -Szerintem felejtsük el. Nem történt semmi.
- De ha Louis megtudja...
- Nem fogja -jelentettem ki. De én sem tudom, hogy mitől voltam olyan magabiztos... Ölembe raktam a kezeimet és a csuklómat kezdtem el tanulmányozni, ami még eléggé fájt a szorítástól. Niall rámnézett azokkal a ragyogó kék szemekkel, tekintete bűntudatot sugárzott.
- Istenkém... Ahj, basszus! -szitkozódott. -Én úgy sajnálom, Bellus... Én... tudod, hogy soha nem bántanálak önszántamból -nézett rám fájó szívvel. -Úgy utálom magam emiatt!
- Hé. Ahogy mondtam. Nem történt semmi, jobb lesz ha elfelejtjük.
- Ne haragudj.
- Nem haragszom, Niall -suttogtam. A srác olyan szorosan ölelt, hogy majd' megfulladtam, de közben ez az ölelés a világot jelentette nekem.
Igazán sokat számított ez a több, mint két óra a barátságunk alakulása szempontjából. Aztán valami eléggé elrontotta a kedvem...
***
- Hellóóóóó! -lépett be vidáman az ajtón Liam. Mosolyogva intettem neki, aztán Louis elé siettem és hosszasan megcsókoltam.
- Mmm... -motyogta a számba.- Ezt miért kaptam? -kérdezte. Szeme sarkában apró nevetőráncok húzódtak. Elpirulva megvontam a vállam, aztán vidáman bementem vele a nappaliba és leültünk.
- Bejelentésünk van -szólalt meg Zayn. Odakaptam a fejem és kíváncsian felnéztem rá.
- Öhm... lesz pár koncertünk az elkövetkező hetekben -mondta Harry.
- Tényleg? -lelkesedtem. -Hol? Mikor?
- Angliában.
- De azon belül? -értetlenkedtem.
- Bellus. Turnéra megyünk. Több városban fel fogunk lépni -mondta Louis halkan. A mosoly lefagyott az arcomról, amikor ezt kimondta.
- Értem... Mikor indultok? És mennyi időre mentek? -kérdeztem félve a választól.
- Hétvégén indulunk és a turné három hetes lesz. Öt szabadnapunk lesz közben, akkor majd hazajövünk -tájékoztatott a részletekről Liam. Bólogattam, és próbáltam felfogni a hallottakat. Örültem, mert lesz egy miniturnéjuk, de fogalmam nem volt, hogy mit csinálhatnék én nélkülük. Mosolyt erőltettem az arcomra.
- Örülök nektek -mondtam őszintén. Louis magához ölelt, aztán csatlakozott hozzánk Niall is, végül mind az öt fiú rajtam tehénkedett, én meg közben hol a könnyeimtől, hol a nevetéstől nem kaptam levegőt, hol pedig attól, hogy valamelyik belekönyökölt vagy térdelt a mellkasomba. Szóval így ünnepeltük meg, hogy itt hagynak engem három hétre... Holnap elkezdődik a suli, én végzős vagyok, így az érettségimre kéne nagyon gyúrnom. Nem szeretnék továbbtanulni, azt tervezem, hogy vagy a divatszakmába keresek magamnak munkát, vagy... vagy valahol máshol. Mindegy. Nincsenek világmegváltó terveim, ezt tuják a szüleim és a barátaim is. Szerettem volna normális életet élni, de mióta Louis Tomlinson barátnője vagyok ez nem nagyon sikerül. Százezrek utálnak engem, százezrek kívánnának engem a pokolba. Ez korántsem átlagos élet. De addig, amíg Louis velem van, addig nem aggódok. És most elmegy három hétre és hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mit fogok csinálni nélküle; a srácok nélkül. Hiszen ha egyedül hagynak a házban, akkor is olyan árvának, elveszettnek érzem magam... És most anya sincs itt nekem, hogy segítsen...
2013. szeptember 27., péntek
2013. szeptember 15., vasárnap
13. fejezet
One Direction - Rock Me
The Fray - Look After You
Avril Lavigne - Rock N Roll
Jó olvasást! ~Rdm. :) xx
Miranda állt előttünk teljes életnagyságban. A lány, aki miatt megdönthettem volna a sírás világrekordját. Aki tönkretett egy teljes évet az életemből. Ott állt előttem és olyan, de olyan dühöt éreztem iránta, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Ő az egyik személy, akit örökre gyűlölni fogok.
***
Az édes tizenhatot úgy akartam megünnepelni, hogy csak ketten vagyunk az apukámmal. Azt mondta, hogy elvisz az amerikai nyaralójába és ott töltünk majd egy hetet. Ennek kifejezetten örültem, mert míg mi, anyuval Londonban élünk, apu Amerikában dolgozik és kéthavonta jön haza hozzánk. Így elég nehéz a 'mindig ott van, ha kell' családapát játszania, ezért amikor együtt lehetünk egy kis időt, azt mindig próbálja tényleg csak rám koncentrálva tölteni. Na, ez most nem sikerült. Elutaztam Amerikába, hogy ott töltsek egy hetet, de elég nagy meglepetés ért, amikor apu elmesélte, hogy sajnos nem egyedül leszünk. Apu egyik ügyfele és kis családja is velünk tartott. Az ügyfél (Mr Roberts) amúgy szinte parancsolta aputól, hogy őket is hívja meg. Mivel apu legfontosabb ügyfeléről volt szó, természetesen eleget tett a "parancsnak", mert nem akarta elveszíteni az egyik legjobb bevételt a vállalkozásnak. Így történt meg, hogy együtt nyaraltam a Roberts családdal. Mr Robertsel, a nagyképű, parancsolgatós bunkóval, Mrs Robertsel, az ötvenes éveiben járó, nyávogó plázacicával és Mirandával, a lányukkal. Magával az ördögfajzattal. Szerény véleményem szerint még lelke sincs annak a lánynak. Magával rángatta a pasiját is. A srác egyébként teljesen normális volt; kedves, barátságos, segítőkész, jószívű és nem utolsó sorban helyes is. Szöges ellentéte Mirandának. És hogy miért ismertem ennyire a srácot? Nem, nem a nyaralás alatt tudtam meg róla ilyeneket. Hanem amikor együtt jártunk.
15 éves koromban ismertem meg, tök jól megvoltunk egymással 6 (!!!) hónapon keresztül, de aztán jött Miri cica. Egyre több időt töltött a fiúval, végül szinte már alig láttam szerencsétlen srácot, mert Miri mindenhová magával rángatta. Egyenesen el tőlem. Végül egy szép napon rajtakaptam Mirit, amint épp letámadja a pasimat. Szegény srác, szerintem maradt volna velem, de Mirandával nem érdemes szórakozni; ha ő azt mondja, hogy 'te most velem jársz!' akkor a fiú onnantól kezdve tényleg vele jár. Mármint, azok a fiúk, akiknek nincs saját döntésük a sorsuk felett... Na, az én srácom pont ilyen volt. Ráadásul Miranda teljesen kihasználta szerencsétlent, majd miután a fiú megtette, amit Miri kért, gyorsan elkullogott, mert tudta, hogy mi következik a csicskáztatás után: a pletyizés. Miranda összeült a barátnőivel és elég rendesen kivesézték Miri "pasiját". Minden lehetséges rossz tulajdonságát elemezték, és csak egy jót találtak: fantasztikusan csókol. Na, ezt legalább alátámaszthatom. Lényeg a lényeg: minden sráccal ugyanazt csinálja. Kihasználja és pár hónappal később eldobja.
Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy hogyan telt az édes tizenhat.
***
- Sziasztok! -köszöntött mindenkit ünnepélyesen. Vajon ki hívta meg egy szigorúan zártkörű bulira?
- Srácok, ő itt Miranda Roberts. Miranda, ők itt a barátaim. Majd később egyesével is bemutatlak nekik. -nézett Niall a ribancra. Khm... jó, jó. Mirandára. És ezzel választ is kaptam a kérdésemre. Egyértelműen Niall hívta meg. Beszélnem kellett vele.
- Mégis mi a büdös francot csinálsz?! Teljesen elment az eszed? -estem neki az ír manónak, amikor beértünk a szobájába és végre négyszemközt voltunk. Vagyis, csak nem sokáig, mert Louis lépett be az ajtón és kérdőn figyelt minket.
- Nem értem, most mi bajod van? -förmedt rám Niall nem túl kedvesen.
- Miért hoztad ide Miri cicát? -kérdeztem tőle. Már én is változtattam a hangsúlyomon.
- Délután találkoztam vele és megemlítettem neki a bulit. Azt monda, lehet, hogy eljön. És itt van, aminek én nagyon örülök, mert megkedveltem a lányt.
- Niall, te esküszöm nem vagy normális! Miért nem szóltál, hogy idehozod? -kiabáltam. Már a tudat is felidegesített, hogy Miranda a házban van. Tiszta szívemből utáltam. Louis hirtelen kapcsolt, ezért mellém lépett, nyugtatóan megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Bár nem igazán értette ezt az egészet, azt azért láttam rajta, hogy felfogta; már régebb óta ismertük egymást Mirivel és nem vagyunk puszipajtások. Sose voltunk.
- Mi a faszért kellett volna szólnom?! Tudtommal ez az én házam is és nem tartozok magyarázattal, hogy kit, mikor és miért hozok ide. Lehet leszállni rólam! -üvöltötte az arcomba. Áradt belőle a piaszag.
- Neked meg most azonnal lehet leállni, haver. -állt elém védelmezően Louis. Lenyűgözött, hogy ennyire meg akart védeni mindentől. Nem sok időm maradt kicsodálkozni magam, mert arra kaptam fel a fejem, hogy Niall ezer kérdést szegez a fejemhez.
- Oké -sóhajtottam. -Mindent elmondok. -kezdtem, aztán el is meséltem neki az egész történetemet Mirandáról. Csalódottan ült az ágy szélén és azt hiszem azon gondolkozott, hogy az élet milyen igazságtalan.
- Azt hittem, hogy ő más... -nyöszörögte Nialler. Megértően bólogatva átöleltem a vállát és nyomtam egy puszit a pofijára.
- Gyere, haver. Bulizzunk egy jót, aztán felejtsed el, hogy valaha is létezett ez a Miranda csaj. Nem érdemel meg téged. -állt fel Louis. -Igyuk le magunkat a sárga földig! Van dugipia a szekrénybe. -röhögött, aztán játékosan belebokszolt egyet Niall vállába, mire a szöszi srác elmosolyodott és mindketten az ajtó felé indultak. Niall megtorpant egy picit, aztán visszajött hozzám. Még mindig az ágy szélén ültem, mire ő felrángatott és szorosan megölelt.
- Köszönöm, hogy elmondtad. És ne haragudj, hogy kiabáltam veled -suttogta fájdalmasan.
- Felejtsük el. -mosolyogtam rá bíztatóan.
- Annyira tetszett... olyan jó volt a vele töltött idő... kedvesnek tűnt.
- Találsz te jobbat is, manó. -simítottam végig a karján.
- Ne nevezz így! -nevette el magát.
- De az olyan aranyos becenéév! Legalább olyan aranyos, mint te vagy -vigyorogtam. -És egyébként is. Te kicsilánynak szoktál szólítani. Ha te annak, akkor én is manónak -egyezkedtem. A manócskám röhögve bólintott egyet, aztán kifelé indultunk a szobából.
A többiek mind nagyon jól szórakoztak, Miranda pedig éppen Louis-val beszélgetett. Pontosabban... a jelenet a következő volt: Miranda vinnyogó hangon beszélt Louis-hoz. Erőltetetten visongott egyet, amit ő talán nevetésnek hív, közben feltűnően simított végig Louis kezén. Louis mondott valami nem túl szépet neki, mert Miri arcán a meglepettség ült ki. Louis arrébb ment. Miranda követte és megint elkezdett neki fecsegni. Louis egyszerűen semmibe vette és inkább velem foglalkozott. Rámosolyogtam, mire egy huncut kacsinást kaptam válaszul. Odamentem hozzá, ő pedig rögtön mögém állt és rákulcsolta a derekamra a kezeit. Belepuszilt a nyakamba, erre én elnevettem magam, gyorsan megfordultam és egy szenvedélyes csókot nyomtam Louis ajkaira, amit viszonzott. Többször is. Miranda (aki továbbra is Louis mellett állt) ledermedve figyelte a jelenetünket, aztán egy gonosz mosollyal a szája szélén ott is hagyott minket. Sejtettem, mit akart: megszerezni magának Louis-t. Szánalmas.
The Fray - Look After You
Avril Lavigne - Rock N Roll
Jó olvasást! ~Rdm. :) xx
Miranda állt előttünk teljes életnagyságban. A lány, aki miatt megdönthettem volna a sírás világrekordját. Aki tönkretett egy teljes évet az életemből. Ott állt előttem és olyan, de olyan dühöt éreztem iránta, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Ő az egyik személy, akit örökre gyűlölni fogok.
***
Az édes tizenhatot úgy akartam megünnepelni, hogy csak ketten vagyunk az apukámmal. Azt mondta, hogy elvisz az amerikai nyaralójába és ott töltünk majd egy hetet. Ennek kifejezetten örültem, mert míg mi, anyuval Londonban élünk, apu Amerikában dolgozik és kéthavonta jön haza hozzánk. Így elég nehéz a 'mindig ott van, ha kell' családapát játszania, ezért amikor együtt lehetünk egy kis időt, azt mindig próbálja tényleg csak rám koncentrálva tölteni. Na, ez most nem sikerült. Elutaztam Amerikába, hogy ott töltsek egy hetet, de elég nagy meglepetés ért, amikor apu elmesélte, hogy sajnos nem egyedül leszünk. Apu egyik ügyfele és kis családja is velünk tartott. Az ügyfél (Mr Roberts) amúgy szinte parancsolta aputól, hogy őket is hívja meg. Mivel apu legfontosabb ügyfeléről volt szó, természetesen eleget tett a "parancsnak", mert nem akarta elveszíteni az egyik legjobb bevételt a vállalkozásnak. Így történt meg, hogy együtt nyaraltam a Roberts családdal. Mr Robertsel, a nagyképű, parancsolgatós bunkóval, Mrs Robertsel, az ötvenes éveiben járó, nyávogó plázacicával és Mirandával, a lányukkal. Magával az ördögfajzattal. Szerény véleményem szerint még lelke sincs annak a lánynak. Magával rángatta a pasiját is. A srác egyébként teljesen normális volt; kedves, barátságos, segítőkész, jószívű és nem utolsó sorban helyes is. Szöges ellentéte Mirandának. És hogy miért ismertem ennyire a srácot? Nem, nem a nyaralás alatt tudtam meg róla ilyeneket. Hanem amikor együtt jártunk.
15 éves koromban ismertem meg, tök jól megvoltunk egymással 6 (!!!) hónapon keresztül, de aztán jött Miri cica. Egyre több időt töltött a fiúval, végül szinte már alig láttam szerencsétlen srácot, mert Miri mindenhová magával rángatta. Egyenesen el tőlem. Végül egy szép napon rajtakaptam Mirit, amint épp letámadja a pasimat. Szegény srác, szerintem maradt volna velem, de Mirandával nem érdemes szórakozni; ha ő azt mondja, hogy 'te most velem jársz!' akkor a fiú onnantól kezdve tényleg vele jár. Mármint, azok a fiúk, akiknek nincs saját döntésük a sorsuk felett... Na, az én srácom pont ilyen volt. Ráadásul Miranda teljesen kihasználta szerencsétlent, majd miután a fiú megtette, amit Miri kért, gyorsan elkullogott, mert tudta, hogy mi következik a csicskáztatás után: a pletyizés. Miranda összeült a barátnőivel és elég rendesen kivesézték Miri "pasiját". Minden lehetséges rossz tulajdonságát elemezték, és csak egy jót találtak: fantasztikusan csókol. Na, ezt legalább alátámaszthatom. Lényeg a lényeg: minden sráccal ugyanazt csinálja. Kihasználja és pár hónappal később eldobja.
Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy hogyan telt az édes tizenhat.
***
- Sziasztok! -köszöntött mindenkit ünnepélyesen. Vajon ki hívta meg egy szigorúan zártkörű bulira?
- Srácok, ő itt Miranda Roberts. Miranda, ők itt a barátaim. Majd később egyesével is bemutatlak nekik. -nézett Niall a ribancra. Khm... jó, jó. Mirandára. És ezzel választ is kaptam a kérdésemre. Egyértelműen Niall hívta meg. Beszélnem kellett vele.
- Mégis mi a büdös francot csinálsz?! Teljesen elment az eszed? -estem neki az ír manónak, amikor beértünk a szobájába és végre négyszemközt voltunk. Vagyis, csak nem sokáig, mert Louis lépett be az ajtón és kérdőn figyelt minket.
- Nem értem, most mi bajod van? -förmedt rám Niall nem túl kedvesen.
- Miért hoztad ide Miri cicát? -kérdeztem tőle. Már én is változtattam a hangsúlyomon.
- Délután találkoztam vele és megemlítettem neki a bulit. Azt monda, lehet, hogy eljön. És itt van, aminek én nagyon örülök, mert megkedveltem a lányt.
- Niall, te esküszöm nem vagy normális! Miért nem szóltál, hogy idehozod? -kiabáltam. Már a tudat is felidegesített, hogy Miranda a házban van. Tiszta szívemből utáltam. Louis hirtelen kapcsolt, ezért mellém lépett, nyugtatóan megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Bár nem igazán értette ezt az egészet, azt azért láttam rajta, hogy felfogta; már régebb óta ismertük egymást Mirivel és nem vagyunk puszipajtások. Sose voltunk.
- Mi a faszért kellett volna szólnom?! Tudtommal ez az én házam is és nem tartozok magyarázattal, hogy kit, mikor és miért hozok ide. Lehet leszállni rólam! -üvöltötte az arcomba. Áradt belőle a piaszag.
- Neked meg most azonnal lehet leállni, haver. -állt elém védelmezően Louis. Lenyűgözött, hogy ennyire meg akart védeni mindentől. Nem sok időm maradt kicsodálkozni magam, mert arra kaptam fel a fejem, hogy Niall ezer kérdést szegez a fejemhez.
- Oké -sóhajtottam. -Mindent elmondok. -kezdtem, aztán el is meséltem neki az egész történetemet Mirandáról. Csalódottan ült az ágy szélén és azt hiszem azon gondolkozott, hogy az élet milyen igazságtalan.
- Azt hittem, hogy ő más... -nyöszörögte Nialler. Megértően bólogatva átöleltem a vállát és nyomtam egy puszit a pofijára.
- Gyere, haver. Bulizzunk egy jót, aztán felejtsed el, hogy valaha is létezett ez a Miranda csaj. Nem érdemel meg téged. -állt fel Louis. -Igyuk le magunkat a sárga földig! Van dugipia a szekrénybe. -röhögött, aztán játékosan belebokszolt egyet Niall vállába, mire a szöszi srác elmosolyodott és mindketten az ajtó felé indultak. Niall megtorpant egy picit, aztán visszajött hozzám. Még mindig az ágy szélén ültem, mire ő felrángatott és szorosan megölelt.
- Köszönöm, hogy elmondtad. És ne haragudj, hogy kiabáltam veled -suttogta fájdalmasan.
- Felejtsük el. -mosolyogtam rá bíztatóan.
- Annyira tetszett... olyan jó volt a vele töltött idő... kedvesnek tűnt.
- Találsz te jobbat is, manó. -simítottam végig a karján.
- Ne nevezz így! -nevette el magát.
- De az olyan aranyos becenéév! Legalább olyan aranyos, mint te vagy -vigyorogtam. -És egyébként is. Te kicsilánynak szoktál szólítani. Ha te annak, akkor én is manónak -egyezkedtem. A manócskám röhögve bólintott egyet, aztán kifelé indultunk a szobából.
A többiek mind nagyon jól szórakoztak, Miranda pedig éppen Louis-val beszélgetett. Pontosabban... a jelenet a következő volt: Miranda vinnyogó hangon beszélt Louis-hoz. Erőltetetten visongott egyet, amit ő talán nevetésnek hív, közben feltűnően simított végig Louis kezén. Louis mondott valami nem túl szépet neki, mert Miri arcán a meglepettség ült ki. Louis arrébb ment. Miranda követte és megint elkezdett neki fecsegni. Louis egyszerűen semmibe vette és inkább velem foglalkozott. Rámosolyogtam, mire egy huncut kacsinást kaptam válaszul. Odamentem hozzá, ő pedig rögtön mögém állt és rákulcsolta a derekamra a kezeit. Belepuszilt a nyakamba, erre én elnevettem magam, gyorsan megfordultam és egy szenvedélyes csókot nyomtam Louis ajkaira, amit viszonzott. Többször is. Miranda (aki továbbra is Louis mellett állt) ledermedve figyelte a jelenetünket, aztán egy gonosz mosollyal a szája szélén ott is hagyott minket. Sejtettem, mit akart: megszerezni magának Louis-t. Szánalmas.
2013. szeptember 8., vasárnap
12. fejezet
Katy Perry - Roar
Bruno Mars - Gorilla
Slipknot - Snuff /Kedvenc ♥/
Jó olvasást! ~Rdm. xx
Reggel Louis karjaiban és Niall szobájában ébredtem. Elaludtunk filmnézés közben... Ásítva megpróbáltam szabadulni Louis szorításából, de ahogy le akartam szedni a derekamról a kezét mindig szorosabban fogott. Kuncogtam a makacsságán, aztán egy jól irányzott, ám gyenge ütéssel a hasába, végre szabadultam. Mosolyogva alvó barátomra néztem, aki azt hiszem körülbelül egy angyal szépségét közelítette meg. Kócos haja a fehér párnán kicsit szétterült, apró borostákkal volt díszítve az arca, amitől csak vonzóbb lett számomra. Elgondolkoztam azon, hogy egy magamfajta lány mégis mit keres egy Louis-fajta fiúval. Vörös haj, ronda bőr... Áhh, még a vak is undorodik a kinézetemtől! Kinek kéne egy olyan lány, mint én?! Komolyan, a zöld szememet szeretem magamban egyedül. Vagyis... inkább csak azt szerettem. Mert amikor összejöttem Louis-val minden megváltozott. nem is tudom szavakba önteni... Ő egyszerűen önbizalmat adott/ad nekem. Azzal, hogy egyszerűen mellettem van. Ahogyan rám néz... na, attól kiráz a hideg és egyben melegség önt el. Imádom a ragyogó kék szempárt. Azoknál a szemeknél nincs is szebb a világon. A mosolya a legcsábítóbb, tapasztalatból tudom, hogy alig lehet ellenállni neki. Hm. Talán ezért rajong érte millió tini világszerte? Igen, emiatt is.
Hiányoltam azt a csodás mosolyt. Megsimítottam a kezemmel az arcát, aztán egyre lejjebb vezettem a kezem, végül az oldalánál kötöttem ki. Megcsikiztem, mire még fel is kuncogott, így elértem a célom és végre láthattam a mosolyát. Tovább csikiztem, elkezdett nevetni, erre pedig én is elvigyorodtam és csak azért sem hagytam abba a csikizést. Tekintetét egyenesen rám szegezte, aztán lassan felém kezdett mászni az ágyon. Játékosság csillogott a szemeiben, amit nagyon imádtam. Sikítva nevettem és közben igyekeztem minnél messzebb lenni Louis-tól. Elkapott és a derekamat megfogva húzott magához egy szédítően fantasztikus csókra. Mint később kiderült, ez csak figyelemelterelés volt. Én még alig tértem magamhoz a csók okozta mámorból, Louis elkezdett csikizni. Megfordultam az ágyon, de így épp az ajtóra láthattam rá, amin a nagyon mosolygó Niall lépkedett be. Nem tudom, mióta állhatott az ajtóban...
- Jó reggelt, kicsilány! -köszöntött szórakozottan. -Egyesek milyen szerencsések, hogy ilyen ébresztőt kapnak Lou-tól. Én pédául arra ébredtem, hogy valaki az oldalamba térdelt -nézett szúrós szemmel Louis-ra, én meg zavartan elnevettem magam.
***
Miután lezuhanyoztam, elmentem Zayn-el a boltba mindenféle kellékeket, kaját és innivalót venni a ma esti szilveszteri bulihoz. Amikor hazaértünk, szinte alig fértünk be a sok szatyorral az ajtón.
Elkezdtük díszíteni a lakást, közben Harry is hazaért. Elég furcsán néztem rá, végül úgy döntöttem, egy kicsikét befogom segíteni a ház csicsázásában, közben pedig kiszedem belőle, hogy mi van közte és Emma között.
- Barátok vagyunk. -mondta nyugodt, egyenletes hangsúllyal, közben tovább szöszmötölt egy színes szalaggal.
- Miért nem jöttél haza este? -tértem rá a lényegre.
- Megint rátört a sírhatnék. Nem volt szívem, és nem is akartam otthagyni.
- Értem... Akkor nem lett semmi a randiból?
- Megbeszéltük, hogy mindkettőnknek jobb, ha barátok maradunk. Nagyon jó barátok. -mondta sejtelmesen.
- Igeeeen? -vonogattam a szemöldököm.
- Ja. -válaszolt egyszerűen és megvonta a vállát. Tudomásul vettem, hogy nem fogja elmondani. Legyen ez a kettejük titka. Na, azért biztos ki fogom húzni Emmából az igazat.
***
A ház csillogott-villogott, ki volt díszítve, az asztalon kaja, kevés alkohol és sok üdítő volt kirakva. A konfettik és egyéb szilveszteri bulikellékek ott sorakoztak a polcon. Igazából teljesen felesleges volt mindent katonás rendbe állítani, de azért rend a lelke mindnnek. Pár perccel később kopogtattak a bejáratin. Megérkeztek az első vendégek, így rohantam kinyitni az ajtót.
- Sziasztok! -mosolyogtam rá a három eszméletlenül szép idegen lányra és a másik eszméletlenül szép, de már korántsem idegen Perrie-re.
- Szia, Bellus! -adott két puszit Pezz, aztán bemutatta nekem a lányokat, akikkel érkezett.
- Izabella James, ők itt a világ legeslegjobb barátnői. Név szerint Leigh-Anne Pinnock, -mutatott először a kicsit sötétebb bőrű, hosszú, felkötött hajú lányra, aki egy mélyen kivágott ruhát viselt, ami fantasztikusan állt rajta -Jesy Nelson, -pillantott a sötét ruhákban ácsorgó kiengedett vöröses barna hajú rock-lányra, aztán rátért a harmadikra. -és Jade Thirlwall. -ombre barna haja, hatalmas barna szeme volt. Egy sötétkék alapú pólóban volt, amire a rózsaszín pöttyös ruhás Minnie Mouse volt rányomtatva. Farmer volt rajta, egy masnis tornacipővel viselte. Enyhe smink volt rajta, szép haja a vállára omlott és közben mosolyogva nézett rám. Úgy nézett ki, mint egy kislány. Gyönyörű volt, úgy ahogy a másik három lány is. A Little Mix.
Beinvitáltam újdonsült barátnőimet a nappaliba, de aztán rohantam is vissza, hogy beengedjem Dani-t. Ő hozott magával egy kisebb társaságot, amit a táncos barátai alkottak. Velük kezdtem el beszélgetni, aztán egyre több ember érkezett és a hangulat is kezdett emelkedni. Ügyeltünk arra, hogy senki ne legyen fullrészeg, 3 üveg pezsgőt osztottunk el, körülbelül 30 ember között. Éjfél előtt 5 perccel aztán sóhajtottam egy nagyot és felhívtam anyát. A második csörgésre fel is vette.
- Szia -szólt bele hűvösen.
- Szia, anya... -hirtelen azt sem tudtam, hogy mit is mondhatnék neki. -Öhm... Csak azt szeretném mondani, hogy... hát, boldog új évet.
- Neked is -a hangja olyan távoli és ismeretlen volt. Szárazon viselkedett velem és ez kicsit rosszul esett. -Ennyit akartál mondani?
- Öhm... Igen.
- Oké. Na, szia -rakta le egy pillanat alatt. Nem tudtam, hogy miért viselkedett így velem. Elgondolkoztam ezen az egészen, aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy a konfettik hullottak rám. Louis hátulról átölelte a derekamat és belepuszilt a nyakamba.
- BUÉK, kincsem. Örülök, hogy ezt az évet veled kezdhetem el -suttogta a fülembe. Vadul dobogó szívvel fordultam meg, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Boldog új évet -csókoltam meg hosszasan. Aztán kapott még egy csókot. Meg még egyet. -Szeretlek. -suttogtam, szinte némán. Louis egy kicsit eltolt magától és kérdőn a szemembe nézett. Nem mosolygott, de láttam rajta, hogy jól szórakozik a vallomásom utáni zavaromon.
- Hát, eljutottál egy ilyen vallomásig, onnantól, hogy ki nem állhattál engem? -kérdezte kedvesen. Teljesen elvörösödve lesütöttem a szemem, az ujjaimat kezdtem el babrálni. Louis gyengéden megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Mosolyogva nyomott egy puszit a számra és... és otthagyott. Nem mondta, hogy ő is szeret engem. Gyanítom, nagyon jól szórakozott rajtam, amikor elvörösödtem a vallomásom után, és most csak kínozni akar. Hitetlenkedve megcsóváltam a fejem, aztán az ajtóra kaptam a tekintetem. Egy rég látott ismerősöm lépkedett be rajta. Egy rég látott ismerős, akit nem szívesen láttam volna viszont. Miranda. A lány, aki régebben nagyon sok gondot okozott nekem...
Bruno Mars - Gorilla
Slipknot - Snuff /Kedvenc ♥/
Jó olvasást! ~Rdm. xx
Reggel Louis karjaiban és Niall szobájában ébredtem. Elaludtunk filmnézés közben... Ásítva megpróbáltam szabadulni Louis szorításából, de ahogy le akartam szedni a derekamról a kezét mindig szorosabban fogott. Kuncogtam a makacsságán, aztán egy jól irányzott, ám gyenge ütéssel a hasába, végre szabadultam. Mosolyogva alvó barátomra néztem, aki azt hiszem körülbelül egy angyal szépségét közelítette meg. Kócos haja a fehér párnán kicsit szétterült, apró borostákkal volt díszítve az arca, amitől csak vonzóbb lett számomra. Elgondolkoztam azon, hogy egy magamfajta lány mégis mit keres egy Louis-fajta fiúval. Vörös haj, ronda bőr... Áhh, még a vak is undorodik a kinézetemtől! Kinek kéne egy olyan lány, mint én?! Komolyan, a zöld szememet szeretem magamban egyedül. Vagyis... inkább csak azt szerettem. Mert amikor összejöttem Louis-val minden megváltozott. nem is tudom szavakba önteni... Ő egyszerűen önbizalmat adott/ad nekem. Azzal, hogy egyszerűen mellettem van. Ahogyan rám néz... na, attól kiráz a hideg és egyben melegség önt el. Imádom a ragyogó kék szempárt. Azoknál a szemeknél nincs is szebb a világon. A mosolya a legcsábítóbb, tapasztalatból tudom, hogy alig lehet ellenállni neki. Hm. Talán ezért rajong érte millió tini világszerte? Igen, emiatt is.
Hiányoltam azt a csodás mosolyt. Megsimítottam a kezemmel az arcát, aztán egyre lejjebb vezettem a kezem, végül az oldalánál kötöttem ki. Megcsikiztem, mire még fel is kuncogott, így elértem a célom és végre láthattam a mosolyát. Tovább csikiztem, elkezdett nevetni, erre pedig én is elvigyorodtam és csak azért sem hagytam abba a csikizést. Tekintetét egyenesen rám szegezte, aztán lassan felém kezdett mászni az ágyon. Játékosság csillogott a szemeiben, amit nagyon imádtam. Sikítva nevettem és közben igyekeztem minnél messzebb lenni Louis-tól. Elkapott és a derekamat megfogva húzott magához egy szédítően fantasztikus csókra. Mint később kiderült, ez csak figyelemelterelés volt. Én még alig tértem magamhoz a csók okozta mámorból, Louis elkezdett csikizni. Megfordultam az ágyon, de így épp az ajtóra láthattam rá, amin a nagyon mosolygó Niall lépkedett be. Nem tudom, mióta állhatott az ajtóban...
- Jó reggelt, kicsilány! -köszöntött szórakozottan. -Egyesek milyen szerencsések, hogy ilyen ébresztőt kapnak Lou-tól. Én pédául arra ébredtem, hogy valaki az oldalamba térdelt -nézett szúrós szemmel Louis-ra, én meg zavartan elnevettem magam.
***
Miután lezuhanyoztam, elmentem Zayn-el a boltba mindenféle kellékeket, kaját és innivalót venni a ma esti szilveszteri bulihoz. Amikor hazaértünk, szinte alig fértünk be a sok szatyorral az ajtón.
Elkezdtük díszíteni a lakást, közben Harry is hazaért. Elég furcsán néztem rá, végül úgy döntöttem, egy kicsikét befogom segíteni a ház csicsázásában, közben pedig kiszedem belőle, hogy mi van közte és Emma között.
- Barátok vagyunk. -mondta nyugodt, egyenletes hangsúllyal, közben tovább szöszmötölt egy színes szalaggal.
- Miért nem jöttél haza este? -tértem rá a lényegre.
- Megint rátört a sírhatnék. Nem volt szívem, és nem is akartam otthagyni.
- Értem... Akkor nem lett semmi a randiból?
- Megbeszéltük, hogy mindkettőnknek jobb, ha barátok maradunk. Nagyon jó barátok. -mondta sejtelmesen.
- Igeeeen? -vonogattam a szemöldököm.
- Ja. -válaszolt egyszerűen és megvonta a vállát. Tudomásul vettem, hogy nem fogja elmondani. Legyen ez a kettejük titka. Na, azért biztos ki fogom húzni Emmából az igazat.
***
A ház csillogott-villogott, ki volt díszítve, az asztalon kaja, kevés alkohol és sok üdítő volt kirakva. A konfettik és egyéb szilveszteri bulikellékek ott sorakoztak a polcon. Igazából teljesen felesleges volt mindent katonás rendbe állítani, de azért rend a lelke mindnnek. Pár perccel később kopogtattak a bejáratin. Megérkeztek az első vendégek, így rohantam kinyitni az ajtót.
- Sziasztok! -mosolyogtam rá a három eszméletlenül szép idegen lányra és a másik eszméletlenül szép, de már korántsem idegen Perrie-re.
- Szia, Bellus! -adott két puszit Pezz, aztán bemutatta nekem a lányokat, akikkel érkezett.
- Izabella James, ők itt a világ legeslegjobb barátnői. Név szerint Leigh-Anne Pinnock, -mutatott először a kicsit sötétebb bőrű, hosszú, felkötött hajú lányra, aki egy mélyen kivágott ruhát viselt, ami fantasztikusan állt rajta -Jesy Nelson, -pillantott a sötét ruhákban ácsorgó kiengedett vöröses barna hajú rock-lányra, aztán rátért a harmadikra. -és Jade Thirlwall. -ombre barna haja, hatalmas barna szeme volt. Egy sötétkék alapú pólóban volt, amire a rózsaszín pöttyös ruhás Minnie Mouse volt rányomtatva. Farmer volt rajta, egy masnis tornacipővel viselte. Enyhe smink volt rajta, szép haja a vállára omlott és közben mosolyogva nézett rám. Úgy nézett ki, mint egy kislány. Gyönyörű volt, úgy ahogy a másik három lány is. A Little Mix.
Beinvitáltam újdonsült barátnőimet a nappaliba, de aztán rohantam is vissza, hogy beengedjem Dani-t. Ő hozott magával egy kisebb társaságot, amit a táncos barátai alkottak. Velük kezdtem el beszélgetni, aztán egyre több ember érkezett és a hangulat is kezdett emelkedni. Ügyeltünk arra, hogy senki ne legyen fullrészeg, 3 üveg pezsgőt osztottunk el, körülbelül 30 ember között. Éjfél előtt 5 perccel aztán sóhajtottam egy nagyot és felhívtam anyát. A második csörgésre fel is vette.
- Szia -szólt bele hűvösen.
- Szia, anya... -hirtelen azt sem tudtam, hogy mit is mondhatnék neki. -Öhm... Csak azt szeretném mondani, hogy... hát, boldog új évet.
- Neked is -a hangja olyan távoli és ismeretlen volt. Szárazon viselkedett velem és ez kicsit rosszul esett. -Ennyit akartál mondani?
- Öhm... Igen.
- Oké. Na, szia -rakta le egy pillanat alatt. Nem tudtam, hogy miért viselkedett így velem. Elgondolkoztam ezen az egészen, aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy a konfettik hullottak rám. Louis hátulról átölelte a derekamat és belepuszilt a nyakamba.
- BUÉK, kincsem. Örülök, hogy ezt az évet veled kezdhetem el -suttogta a fülembe. Vadul dobogó szívvel fordultam meg, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Boldog új évet -csókoltam meg hosszasan. Aztán kapott még egy csókot. Meg még egyet. -Szeretlek. -suttogtam, szinte némán. Louis egy kicsit eltolt magától és kérdőn a szemembe nézett. Nem mosolygott, de láttam rajta, hogy jól szórakozik a vallomásom utáni zavaromon.
- Hát, eljutottál egy ilyen vallomásig, onnantól, hogy ki nem állhattál engem? -kérdezte kedvesen. Teljesen elvörösödve lesütöttem a szemem, az ujjaimat kezdtem el babrálni. Louis gyengéden megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Mosolyogva nyomott egy puszit a számra és... és otthagyott. Nem mondta, hogy ő is szeret engem. Gyanítom, nagyon jól szórakozott rajtam, amikor elvörösödtem a vallomásom után, és most csak kínozni akar. Hitetlenkedve megcsóváltam a fejem, aztán az ajtóra kaptam a tekintetem. Egy rég látott ismerősöm lépkedett be rajta. Egy rég látott ismerős, akit nem szívesen láttam volna viszont. Miranda. A lány, aki régebben nagyon sok gondot okozott nekem...
2013. augusztus 30., péntek
11. fejezet
Mindjárt megvan az 1000 oldalmegjelenítés! Nagyon köszönöm, drágáim! :) xx
Karmin - Acapella
Icona Pop - Girlfriend
Avicii - Wake Me Up
Jó olvasást! ~Rdm.♥
Louis láthatta rajtam, hogy elég rosszul érzem magam, ezért leült mellém a kanapéra és szorosan átölelt. Belepuszilt a hajamba, aztán ha lehetséges, akkor még szorosabban ölelt. Abban a pillanatban valami melegség járta át a szívem. Ott volt velem, vígasztalt és megértett engem. A "rajongóknak" fogalmuk sincs a kapcsolatunkról. Nem tudják, hogy mi is van köztünk igazából, de azért bántanak engem. Soha nem fogom megérteni, hogy miért. Gondolom, ha most felmennék a twitteremre, kismillió gyűlölködő üzenet várna rám. Az igazi Directionerek viszont talán még kedvelnek is, de elsősorben örülnek annak, hogy Louis boldog. Ugyanis ez a feladata az igazi rajongóknak. Danielle mesélte, hogy először őt sem szerették. Hogy lehet Dani-t nem szeretni?! Na, mindegy.
- Hé. -nézett a szemembe Louis. -Nem szabad foglalkozni az utálókkal. Te is tudod, hogy csak féltékenyek.
- Persze. -sóhajtottam fáradtan.
- Gyerekek, elmegyek és hozok egy kis ehető kaját, mert üres a hűtő. -jelentette be a hűtőben turkáló Niall. -És valami filmet is kiveszek.
- Jó, menj csak. -bólintott Louis, jelezve, hogy ő nem tart vele. Igen, a One Direction tagjai csupán szemkontaktussal is tudnak kommunikálni, így Niall megértette, hogy Louis most velem akar maradni.
- Elmegyek zuhanyozni. -jelentettem be, amikor Niall elment.
- Menj. -nyomott egy gyors csókot Louis.
Beálltam a zuhany alá és engedtem, hogy átjárja a testemet a forróvíz. Igazi megkönnyebbülés volt azt a forróságot érezni a hideg, téli mínuszok után. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a hajam is teljesen vizes legyen. Befordultam a csempefal felé, a homlokomat nekidöntöttem és úgy gondolkoztam. Még mindig azokon, akik bántottak engem. Őszinten nem tudom, hogy miért utálnak ennyire.
Folyamatosan járt az agyam, így már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki belép a zuhanykabinba. Még levegőt venni is elfelejtettem, teljesen ledermedtem, ahogy a bizonyos valaki gyengéden hozzám simult és pici csókokat hagyott végig a nyakamon. Hangosan felsóhajtottam, amikor kezét a derekam köré fonta, és óvatosan meg akart fordítani, hogy szembe legyek vele. Mikor ez sikerült neki hosszasan megcsókolt. A csók végeztével égővörös fejjel lesütöttem a szemem. Na, ezt kár volt, így a látványtól már olyan lehetett a fejem színe, mint aki egy hétig napozott a sivatagban. Inkább álltam Louis tekintetét, akit amúgy igazán szórakoztatott a zavarom. Kétségbeesve néztem a szemébe, ő pedig mosolyogva kezdett még közelebb jönni hozzám, így a végén már a csempéhez nyomott. A fal és a meztelen Louis között álltam és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Miért jött utánam?! Miért jött be a zuhanykabinba?! Te jó ég, látott engem meztelenül... és én is őt... Nem igazán bírom a nyomást és a stresszhelyzeteket, plusz a forró gőz teljesen átjárta az érzékszerveimet, kicsit el is álmosodtam. Úgy éreztem, hogy alig kapok levegőt a kis helyiségben, ráadásul Louis fürkésző, amolyan "minden oké?" pillantását is nehezemre esett állni. A fülemben egyrészt a vér lüktetett, másrészt a csobogó víz hangja teljesen elnyomta Louis aggódó kérdéseit. Lehunytam a szemem, és úgy éreztem, teljesen megkönnyebbültem, amikor Louis elállította a vizet és szorosan fogva kihúzott a kabinból. Körém tekert egy jó nagy törölközőt, majd a szobánkba vezetett. Lefektetett az ágyra, aztán gyorsan felkapott magára valami ruhát és mellém feküdt. Én eléggé fáradt és meggyötört arccal néztem rá.
- Minden rendben? Jobban vagy? -kérdezte aggódva. Erőtlenül bólintottam egyet. -Bellus. -nézett rám teljes komolysággal. -Tudom, hogy ez kínos téma, és én tényleg nem akarlak erről faggatni, de... csak szólj, ha te még nem akarod. Én megértem. -elmosolyodtam, de egy szó se jött ki a torkomon. Van az az érzés, amikor valaki beszél hozzád, érted is, hogy mit mond, de egyszerűen olyan szinten fáradt és gyötört vagy, hogy nem tudsz megszólalni. Na, velem is ez történt. Még mindig mosolyogva megsimítottam az arcát és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Felöltözök. -szólaltam meg egy kis hallgatás után nagy nehezen. Hangom erőtlen, vékony és alig felismerhető volt. Louis bólintott, aztán egy kis töprengés után kiment a szobából. Nem sokkal később egy hajszárítóval jött vissza.
- Nehogy megfázzál. -szólt mosolyogva. Persze, a fiúknak ilyenkor könnyű, elég annyi, hogy alaposan megtörlik a hajukat. Hatalmasat sóhajtva keltem fel az ágyról és kerestem magamnak valami jó meleg itthoni ruhát, megszárítottam a hajam.
Amikor kidugtam a fejem a szobaajtón Niall nevetése ütötte meg a fülem elsőre. Ezer közül is felismerném azt a nevetést...
- Kicsilány, gyere már, lemaradsz a legjobb részről! -vett észre Niall. Homlokomat ráncolva meredtem a képernyőre, amin egy vígjáték eleje ment éppen.
- Köszi, hogy megvártatok a filmnézéssel. -szóltam. A srácok viszont nem igazán figyeltek rám, továbbra is a tévét bámulták. A fejemet rázva mosolyogtam és inkább hoztam valami nasit a konyhából. Oké, amikor kiértem csak az üres nappali fogadott engem. Mivel a srácok közül csak Niall-nak van tévéje a szobájában, így bementem. Igen, ott nézték tovább a filmet...Unottan meredtem magam elé, és éppen próbáltam megfejteni a fiúk észjárását, amikor Louis megragadta a karom, én meg az ölébe estem. A kezemben egy halom kaja volt, amit Niall gyorsan el is vett tőlem. Szépen elhelyezkedtem, aztán a tévét kezdtem el bámulni, de ismét gondban voltam a fiúk észjárását illetően, ugyanis valami horrorfilm ment a képernyőn.
- Hé, mi lett a vígjátékkal? -kérdeztem kicsit csalódottan. A srácok összenéztek, aztán egyszerre kezdtek el magyarázni nekem valami olyanról, hogy "a vígjáték is tök jó, meg minden, de a horror jobb, mert sok embert megölnek benne"... Na, én ezt nem így látom. Éppen egy lányt kergetett valami idióta maszkban lévő hapi (még hörgött is!), amikor Liam lépett be a szobába Dani-vel együtt.
- Mit nézünk? -huppant le mellém Liam, mellé pedig Danielle.
- Valami hiperszuper filmet arról, hogy egy ketchup-os felsőjű csaj hogyan menekül a maszkban lévő asztmás manus elől, aki valószínű, valami szakácstól kért eszközt az ölésre. -néztem hunyorogva a képernyőt, amiben éppen ketchup fröcsögött a lányból egy bárdnak köszönhetően. A beszólásomat egyébként nevetés kísérte, pedig én nem viccnek szántam. Egyszerűen nem tudok megijedni az ilyen típusú horrorfilmektől. Nagyon átlátszó, túlkreált film, amiben minden egyes jelenet előre kiszámítható. Legközelebb nem Niall-t bízzuk meg a filmvásárlással.
Így ültünk tehát négyen a tévé előtt, később pedig csatlakozott hozzánk Zayn is. Egyedül Harry hiányzott, aki viszont egyész éjszaka távol volt...
Karmin - Acapella
Icona Pop - Girlfriend
Avicii - Wake Me Up
Jó olvasást! ~Rdm.♥
Louis láthatta rajtam, hogy elég rosszul érzem magam, ezért leült mellém a kanapéra és szorosan átölelt. Belepuszilt a hajamba, aztán ha lehetséges, akkor még szorosabban ölelt. Abban a pillanatban valami melegség járta át a szívem. Ott volt velem, vígasztalt és megértett engem. A "rajongóknak" fogalmuk sincs a kapcsolatunkról. Nem tudják, hogy mi is van köztünk igazából, de azért bántanak engem. Soha nem fogom megérteni, hogy miért. Gondolom, ha most felmennék a twitteremre, kismillió gyűlölködő üzenet várna rám. Az igazi Directionerek viszont talán még kedvelnek is, de elsősorben örülnek annak, hogy Louis boldog. Ugyanis ez a feladata az igazi rajongóknak. Danielle mesélte, hogy először őt sem szerették. Hogy lehet Dani-t nem szeretni?! Na, mindegy.
- Hé. -nézett a szemembe Louis. -Nem szabad foglalkozni az utálókkal. Te is tudod, hogy csak féltékenyek.
- Persze. -sóhajtottam fáradtan.
- Gyerekek, elmegyek és hozok egy kis ehető kaját, mert üres a hűtő. -jelentette be a hűtőben turkáló Niall. -És valami filmet is kiveszek.
- Jó, menj csak. -bólintott Louis, jelezve, hogy ő nem tart vele. Igen, a One Direction tagjai csupán szemkontaktussal is tudnak kommunikálni, így Niall megértette, hogy Louis most velem akar maradni.
- Elmegyek zuhanyozni. -jelentettem be, amikor Niall elment.
- Menj. -nyomott egy gyors csókot Louis.
Beálltam a zuhany alá és engedtem, hogy átjárja a testemet a forróvíz. Igazi megkönnyebbülés volt azt a forróságot érezni a hideg, téli mínuszok után. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a hajam is teljesen vizes legyen. Befordultam a csempefal felé, a homlokomat nekidöntöttem és úgy gondolkoztam. Még mindig azokon, akik bántottak engem. Őszinten nem tudom, hogy miért utálnak ennyire.
Folyamatosan járt az agyam, így már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki belép a zuhanykabinba. Még levegőt venni is elfelejtettem, teljesen ledermedtem, ahogy a bizonyos valaki gyengéden hozzám simult és pici csókokat hagyott végig a nyakamon. Hangosan felsóhajtottam, amikor kezét a derekam köré fonta, és óvatosan meg akart fordítani, hogy szembe legyek vele. Mikor ez sikerült neki hosszasan megcsókolt. A csók végeztével égővörös fejjel lesütöttem a szemem. Na, ezt kár volt, így a látványtól már olyan lehetett a fejem színe, mint aki egy hétig napozott a sivatagban. Inkább álltam Louis tekintetét, akit amúgy igazán szórakoztatott a zavarom. Kétségbeesve néztem a szemébe, ő pedig mosolyogva kezdett még közelebb jönni hozzám, így a végén már a csempéhez nyomott. A fal és a meztelen Louis között álltam és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Miért jött utánam?! Miért jött be a zuhanykabinba?! Te jó ég, látott engem meztelenül... és én is őt... Nem igazán bírom a nyomást és a stresszhelyzeteket, plusz a forró gőz teljesen átjárta az érzékszerveimet, kicsit el is álmosodtam. Úgy éreztem, hogy alig kapok levegőt a kis helyiségben, ráadásul Louis fürkésző, amolyan "minden oké?" pillantását is nehezemre esett állni. A fülemben egyrészt a vér lüktetett, másrészt a csobogó víz hangja teljesen elnyomta Louis aggódó kérdéseit. Lehunytam a szemem, és úgy éreztem, teljesen megkönnyebbültem, amikor Louis elállította a vizet és szorosan fogva kihúzott a kabinból. Körém tekert egy jó nagy törölközőt, majd a szobánkba vezetett. Lefektetett az ágyra, aztán gyorsan felkapott magára valami ruhát és mellém feküdt. Én eléggé fáradt és meggyötört arccal néztem rá.
- Minden rendben? Jobban vagy? -kérdezte aggódva. Erőtlenül bólintottam egyet. -Bellus. -nézett rám teljes komolysággal. -Tudom, hogy ez kínos téma, és én tényleg nem akarlak erről faggatni, de... csak szólj, ha te még nem akarod. Én megértem. -elmosolyodtam, de egy szó se jött ki a torkomon. Van az az érzés, amikor valaki beszél hozzád, érted is, hogy mit mond, de egyszerűen olyan szinten fáradt és gyötört vagy, hogy nem tudsz megszólalni. Na, velem is ez történt. Még mindig mosolyogva megsimítottam az arcát és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Felöltözök. -szólaltam meg egy kis hallgatás után nagy nehezen. Hangom erőtlen, vékony és alig felismerhető volt. Louis bólintott, aztán egy kis töprengés után kiment a szobából. Nem sokkal később egy hajszárítóval jött vissza.
- Nehogy megfázzál. -szólt mosolyogva. Persze, a fiúknak ilyenkor könnyű, elég annyi, hogy alaposan megtörlik a hajukat. Hatalmasat sóhajtva keltem fel az ágyról és kerestem magamnak valami jó meleg itthoni ruhát, megszárítottam a hajam.
Amikor kidugtam a fejem a szobaajtón Niall nevetése ütötte meg a fülem elsőre. Ezer közül is felismerném azt a nevetést...
- Kicsilány, gyere már, lemaradsz a legjobb részről! -vett észre Niall. Homlokomat ráncolva meredtem a képernyőre, amin egy vígjáték eleje ment éppen.
- Köszi, hogy megvártatok a filmnézéssel. -szóltam. A srácok viszont nem igazán figyeltek rám, továbbra is a tévét bámulták. A fejemet rázva mosolyogtam és inkább hoztam valami nasit a konyhából. Oké, amikor kiértem csak az üres nappali fogadott engem. Mivel a srácok közül csak Niall-nak van tévéje a szobájában, így bementem. Igen, ott nézték tovább a filmet...Unottan meredtem magam elé, és éppen próbáltam megfejteni a fiúk észjárását, amikor Louis megragadta a karom, én meg az ölébe estem. A kezemben egy halom kaja volt, amit Niall gyorsan el is vett tőlem. Szépen elhelyezkedtem, aztán a tévét kezdtem el bámulni, de ismét gondban voltam a fiúk észjárását illetően, ugyanis valami horrorfilm ment a képernyőn.
- Hé, mi lett a vígjátékkal? -kérdeztem kicsit csalódottan. A srácok összenéztek, aztán egyszerre kezdtek el magyarázni nekem valami olyanról, hogy "a vígjáték is tök jó, meg minden, de a horror jobb, mert sok embert megölnek benne"... Na, én ezt nem így látom. Éppen egy lányt kergetett valami idióta maszkban lévő hapi (még hörgött is!), amikor Liam lépett be a szobába Dani-vel együtt.
- Mit nézünk? -huppant le mellém Liam, mellé pedig Danielle.
- Valami hiperszuper filmet arról, hogy egy ketchup-os felsőjű csaj hogyan menekül a maszkban lévő asztmás manus elől, aki valószínű, valami szakácstól kért eszközt az ölésre. -néztem hunyorogva a képernyőt, amiben éppen ketchup fröcsögött a lányból egy bárdnak köszönhetően. A beszólásomat egyébként nevetés kísérte, pedig én nem viccnek szántam. Egyszerűen nem tudok megijedni az ilyen típusú horrorfilmektől. Nagyon átlátszó, túlkreált film, amiben minden egyes jelenet előre kiszámítható. Legközelebb nem Niall-t bízzuk meg a filmvásárlással.
Így ültünk tehát négyen a tévé előtt, később pedig csatlakozott hozzánk Zayn is. Egyedül Harry hiányzott, aki viszont egyész éjszaka távol volt...
2013. augusztus 28., szerda
10. fejezet.
Lawson - Juliet
Taylor Swift ft. Ed Sheeran - Everything Has Changed
Green Day - Wake Me Up When September Ends
Jó olvasást, drágáim! ~Rdm. :)♥
Reggel az volt az első dolgom, hogy átmentem Emmáékhoz. Amúgy Harry nem jött haza éjjel... Biztos Emmát vígasztalta egész este. Igen, biztos ezért maradt ott. Figyeltem a jeges járdát, amin sétáltam és közben folyamatosan kattogott az agyam. Eszembe jutott, hogy holnap szilveszter lesz, így (gondolom) a srácok valami bulit terveznek otthonra. Belegondoltam, hogy az idei szilvesztert nem anyuval fogom tölteni... egyedül lesz otthon. A lelkiismeretem azt mondta, hogy hívjam fel és hívjam meg hozzánk. Biztos nem lehet kellemes egyedül ünnepelni. De az eszem teljesen mást mondott. Hiszen ő küldött el otthonról! Hát, akkor csak legyen magányosan az ünnepen! De aztán megint megszólalt a lelkiismeretem, és a szívem is azt suttogta, hogy nem hagyhatom egyedül, hiszen apa is olyan távol van tőlünk! Igen, apa Amerikában dolgozik. Kéthavonta szokott csak hazajönni meglátogatni minket. Nem hagyhatom, hogy anya a szerettei nélkül lépjen át az újévbe!
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal érkeztem meg reggel 9-kor Emmáék házához. Kopogtattam, és nem sokkal később Monica nyitott ajtót.
- Szia - köszöntem neki. Már jó régen megengedte nekem, hogy tegezzem. -Jobban van már Emma?
- Néha még rátörnek sírórohamok, de azzal a fiúcskával nagyon jól elbeszélgetett az éjjel. Egész sokat nevettek, de amikor felvittem nekik, úgy éjfél körül egy kis forrócsokit, éppen teljesen komoly dolgokról beszélgettek. -mesélte mosolyogva.
- Ez nagyon jó hír. -vigyorogtam én is. Aztán már indultam volna fel, Emma szobájába, amikor Monica megint megszólalt:
- Hogy is hívják ezt a fiút? -érdeklődött.
- Harry Styles.
- Oh... olyan ismerős ez a név. És, egyébként az arca is olyan ismerős volt... -gondolkozott.
- Harry Styles a One Direction-ből. -segítettem ki.
- Ó. Ó-óóó! -esett le neki. -Vele van kiplakátolva a szobája? -kérdezte furcsán. Nevetve bólintottam, aztán elindultam Emm szobája felé. Kopogtattam párat, de nem hallottam választ, így résnyire nyitottam az ajtót és belestem. Harry Emma ágyán feküdt kiterülve, Emma pedig Harry mellkasára hajtotta a fejét. Harry átölelte Emmát, a lábaik össze voltak fonódva. Elmosolyodtam a látványon. Olyan jól néztek ki együtt! Éppen ki akartam menni a szobából, de a fa padló reccsent egyet a lábam alatt. Hazza kinyitotta a szemét, körbenézett és megakadt a tekintete rajtam. Elkerekedtek a szemei és ösztönösen elengedte Emmát, akit átkarolt. Mosolyogva megráztam a fejem és a mutatóujjamat a szám elé tettem, hogy jelezzem, ne mocorogjon és maradjon csöndben, mert Emma felébred. Harry persze nem hallgatott rám (miért is tette volna?!), óvatosan kimászott az ágyból és halkan hozzám lépkedett.
- Mit csinálsz itt? -suttogta.
- Csak jöttem, hogy megnézzem mi van Emmával. De ezek szerint minden rendben. -mosolyogtam folyamatosan. Harry még visszanézett a nyugodtan alvó lányra, aztán mutatta, hogy inkább beszéljünk kint. Ahogy kiléptünk az ajtón Harry megragadta a karom és segítségkérően nézett rám.
- Most mit csináljak? -aggódott. Igazából tényleg fogalmam sem volt, hogy miért ilyen kétségbeesett a feje.
- Mármint mivel? Mi a baj?
- Emmával. Este olyan jól elbeszélgettünk... És egész jól éreztük magunkat. De nem vagyok hülye. Tudom, hogy csak egy emberre volt szüksége, akinek kiöntheti a szívét, és akkor majd megkönnyebbül. Talán még egy idegennek is mesélt volna! -gondolkozott, én pedig elnevettem magam. -Most mi van?! Ez nem vicces! -szólt rám.
- Harry -néztem mélyen a szemébe. -Ugye nem vagy vak? -kérdeztem, ő pedig a lehető legértetlenebb fejjel meredt rám, úgyhogy folytattam. -Tele van plakátolva a képeiddel a szobája. Olyan szinten felnéz a One Direction-re, de leginkább rád, hogy el sem tudnád képzelni. Azt hiszem, két ember van, akinek kiöntötte volna a szívét... Az egyik én vagyok. A másik pedig az a bizonyos ember, akire már olyan régóta példaképeként tekint. Akiről eddig csak álomkép volt a fejében, mert azt hitte, soha a büdös életben nem fognak találkozni. -fejeztem be, de Harry bizonytalanul nézett rám, így gyorsan hozzátettem: -Igen, te vagy az, Harry.
- Hű -préselte ki magából a hangot. -Akkor most mi lesz?
- Öhm... ezt miért tőlem kérdezed? -néztem rá furcsán. Na, nem azzal volt a bajom, hogy tőlem várt tanácsot, hanem, hogy ez nem az én dolgom, neki kell eldöntenie.
- Hát... Louis biztos mondta, hogy 11-re próbára kell mennünk.
- Igen, tényleg. Szerintem örülne neki, ha elvinnéd magaddal. -jutott eszembe. -Már régóta szeretne titeket hallani élőben.
- Oké. Khm... köszönöm, Bellus. -húzott magához, én pedig átöleltem. Emma ajtaja kinyílt, én meg abban a pillanatban elengedtem Harry-t.
- Jobban vagy? -kérdeztem barátnőmet.
- Kicsit jobban. -bólintott.
- Emma, mi lenne, ha eljönnél velünk a próbára? -vetette fel Harry az előre megbeszélt ötletet.
- Tényleg? -csillant fel Emma szeme.
- Persze.
- Úúúú, Bella, gyere mááár! Mit vegyek fel? -kezdett el rángatni a szobája felé. Nevetve visszanéztem Harry-re, akinek látszódtak a gödröcskéi, ahogyan minket figyelt.
***
Hazaérve a próbáról (Emma nagyon élvezte), levágtam magam a kanapéra és kb. 5 percig csak bámultam ki a fejemből. Kint az utcán, "rajongóktól" olyan sértéseket kaptam, hogy alig bírtam megszólalni. Mindenfélét vágtak a fejemhez.
'Nem érdemled meg Louis-t!'
'Nagyon ronda vagy, nem is tudom, hogy Louis miért pont egy ilyen undorító vöröskét válaszott!' (Ezt persze egy szőke cicababa mondta.)
'Elloptad tőlünk! Pedig mi sokkal jobban szeretjük őt!' (Oké, ki vagy te? És mégis honnan tudod, hogy én mennyire szeretem Louis-t?!)
'Csak a hírnév miatt vagytok együtt!'
'Tudom, hogy csak a pénze kell neked, ne is tagadd!' (Bevallom, hogy csóró vagyok, de nem hülye. Nem azért kezdek el járni valakivel, hogy mindenét rám költse.)
A gondolataimból az zökkentett ki, hogy Liam, Harry és Zayn elköszöntek tőlünk. Liam Dani táncos bemutatójára ment, Harry-nek és Zayn-nek pedig duplarandijuk volt. Igen, addig öntöttem önbizalmat Harry-be, hogy végül elhívta Emmát. És nagyon jól tette. A lány először el sem akarta hinni, aztán egy fél órán keresztül visongott.
Tehát hárman maradtunk otthon. Louis, Niall és én.
Taylor Swift ft. Ed Sheeran - Everything Has Changed
Green Day - Wake Me Up When September Ends
Jó olvasást, drágáim! ~Rdm. :)♥
Reggel az volt az első dolgom, hogy átmentem Emmáékhoz. Amúgy Harry nem jött haza éjjel... Biztos Emmát vígasztalta egész este. Igen, biztos ezért maradt ott. Figyeltem a jeges járdát, amin sétáltam és közben folyamatosan kattogott az agyam. Eszembe jutott, hogy holnap szilveszter lesz, így (gondolom) a srácok valami bulit terveznek otthonra. Belegondoltam, hogy az idei szilvesztert nem anyuval fogom tölteni... egyedül lesz otthon. A lelkiismeretem azt mondta, hogy hívjam fel és hívjam meg hozzánk. Biztos nem lehet kellemes egyedül ünnepelni. De az eszem teljesen mást mondott. Hiszen ő küldött el otthonról! Hát, akkor csak legyen magányosan az ünnepen! De aztán megint megszólalt a lelkiismeretem, és a szívem is azt suttogta, hogy nem hagyhatom egyedül, hiszen apa is olyan távol van tőlünk! Igen, apa Amerikában dolgozik. Kéthavonta szokott csak hazajönni meglátogatni minket. Nem hagyhatom, hogy anya a szerettei nélkül lépjen át az újévbe!
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal érkeztem meg reggel 9-kor Emmáék házához. Kopogtattam, és nem sokkal később Monica nyitott ajtót.
- Szia - köszöntem neki. Már jó régen megengedte nekem, hogy tegezzem. -Jobban van már Emma?
- Néha még rátörnek sírórohamok, de azzal a fiúcskával nagyon jól elbeszélgetett az éjjel. Egész sokat nevettek, de amikor felvittem nekik, úgy éjfél körül egy kis forrócsokit, éppen teljesen komoly dolgokról beszélgettek. -mesélte mosolyogva.
- Ez nagyon jó hír. -vigyorogtam én is. Aztán már indultam volna fel, Emma szobájába, amikor Monica megint megszólalt:
- Hogy is hívják ezt a fiút? -érdeklődött.
- Harry Styles.
- Oh... olyan ismerős ez a név. És, egyébként az arca is olyan ismerős volt... -gondolkozott.
- Harry Styles a One Direction-ből. -segítettem ki.
- Ó. Ó-óóó! -esett le neki. -Vele van kiplakátolva a szobája? -kérdezte furcsán. Nevetve bólintottam, aztán elindultam Emm szobája felé. Kopogtattam párat, de nem hallottam választ, így résnyire nyitottam az ajtót és belestem. Harry Emma ágyán feküdt kiterülve, Emma pedig Harry mellkasára hajtotta a fejét. Harry átölelte Emmát, a lábaik össze voltak fonódva. Elmosolyodtam a látványon. Olyan jól néztek ki együtt! Éppen ki akartam menni a szobából, de a fa padló reccsent egyet a lábam alatt. Hazza kinyitotta a szemét, körbenézett és megakadt a tekintete rajtam. Elkerekedtek a szemei és ösztönösen elengedte Emmát, akit átkarolt. Mosolyogva megráztam a fejem és a mutatóujjamat a szám elé tettem, hogy jelezzem, ne mocorogjon és maradjon csöndben, mert Emma felébred. Harry persze nem hallgatott rám (miért is tette volna?!), óvatosan kimászott az ágyból és halkan hozzám lépkedett.
- Mit csinálsz itt? -suttogta.
- Csak jöttem, hogy megnézzem mi van Emmával. De ezek szerint minden rendben. -mosolyogtam folyamatosan. Harry még visszanézett a nyugodtan alvó lányra, aztán mutatta, hogy inkább beszéljünk kint. Ahogy kiléptünk az ajtón Harry megragadta a karom és segítségkérően nézett rám.
- Most mit csináljak? -aggódott. Igazából tényleg fogalmam sem volt, hogy miért ilyen kétségbeesett a feje.
- Mármint mivel? Mi a baj?
- Emmával. Este olyan jól elbeszélgettünk... És egész jól éreztük magunkat. De nem vagyok hülye. Tudom, hogy csak egy emberre volt szüksége, akinek kiöntheti a szívét, és akkor majd megkönnyebbül. Talán még egy idegennek is mesélt volna! -gondolkozott, én pedig elnevettem magam. -Most mi van?! Ez nem vicces! -szólt rám.
- Harry -néztem mélyen a szemébe. -Ugye nem vagy vak? -kérdeztem, ő pedig a lehető legértetlenebb fejjel meredt rám, úgyhogy folytattam. -Tele van plakátolva a képeiddel a szobája. Olyan szinten felnéz a One Direction-re, de leginkább rád, hogy el sem tudnád képzelni. Azt hiszem, két ember van, akinek kiöntötte volna a szívét... Az egyik én vagyok. A másik pedig az a bizonyos ember, akire már olyan régóta példaképeként tekint. Akiről eddig csak álomkép volt a fejében, mert azt hitte, soha a büdös életben nem fognak találkozni. -fejeztem be, de Harry bizonytalanul nézett rám, így gyorsan hozzátettem: -Igen, te vagy az, Harry.
- Hű -préselte ki magából a hangot. -Akkor most mi lesz?
- Öhm... ezt miért tőlem kérdezed? -néztem rá furcsán. Na, nem azzal volt a bajom, hogy tőlem várt tanácsot, hanem, hogy ez nem az én dolgom, neki kell eldöntenie.
- Hát... Louis biztos mondta, hogy 11-re próbára kell mennünk.
- Igen, tényleg. Szerintem örülne neki, ha elvinnéd magaddal. -jutott eszembe. -Már régóta szeretne titeket hallani élőben.
- Oké. Khm... köszönöm, Bellus. -húzott magához, én pedig átöleltem. Emma ajtaja kinyílt, én meg abban a pillanatban elengedtem Harry-t.
- Jobban vagy? -kérdeztem barátnőmet.
- Kicsit jobban. -bólintott.
- Emma, mi lenne, ha eljönnél velünk a próbára? -vetette fel Harry az előre megbeszélt ötletet.
- Tényleg? -csillant fel Emma szeme.
- Persze.
- Úúúú, Bella, gyere mááár! Mit vegyek fel? -kezdett el rángatni a szobája felé. Nevetve visszanéztem Harry-re, akinek látszódtak a gödröcskéi, ahogyan minket figyelt.
***
Hazaérve a próbáról (Emma nagyon élvezte), levágtam magam a kanapéra és kb. 5 percig csak bámultam ki a fejemből. Kint az utcán, "rajongóktól" olyan sértéseket kaptam, hogy alig bírtam megszólalni. Mindenfélét vágtak a fejemhez.
'Nem érdemled meg Louis-t!'
'Nagyon ronda vagy, nem is tudom, hogy Louis miért pont egy ilyen undorító vöröskét válaszott!' (Ezt persze egy szőke cicababa mondta.)
'Elloptad tőlünk! Pedig mi sokkal jobban szeretjük őt!' (Oké, ki vagy te? És mégis honnan tudod, hogy én mennyire szeretem Louis-t?!)
'Csak a hírnév miatt vagytok együtt!'
'Tudom, hogy csak a pénze kell neked, ne is tagadd!' (Bevallom, hogy csóró vagyok, de nem hülye. Nem azért kezdek el járni valakivel, hogy mindenét rám költse.)
A gondolataimból az zökkentett ki, hogy Liam, Harry és Zayn elköszöntek tőlünk. Liam Dani táncos bemutatójára ment, Harry-nek és Zayn-nek pedig duplarandijuk volt. Igen, addig öntöttem önbizalmat Harry-be, hogy végül elhívta Emmát. És nagyon jól tette. A lány először el sem akarta hinni, aztán egy fél órán keresztül visongott.
Tehát hárman maradtunk otthon. Louis, Niall és én.
2013. augusztus 21., szerda
9. fejezet
Ke$ha - Crazy Kids
Ellie Goulding - Burn
Macklemore - And We Danced
Jó olvasást! ~Rdm.♥ ⋈
Az áramszünettel egyébként nem is lett volna nagy bajunk, de sajnos kitartott egészen estig. Szerencsére előre gondolkoztunk és elmentünk a boltba néhány nagyobb gyertyáért, amiket meg is gyújtottunk. A nappaliban ültünk és halkan beszélgettünk, amikor kopogtattak az ajtón. Felpattantam Louis mellől, majd az ajtóhoz léptem, hogy kiderítsem ki az.
- Szia Bella! Nem zavarok, ugye? Csak egyedül voltam otthon és olyan sötét volt... Gondoltam átjövök. Nem gond? -nézett rám Danielle.
- Dehogy, gyere csak be! -mosolyogtam. Dani köszönt a többieknek, aztán gyorsan Liam mellé lépett és szorosan megölelte őt. Visszültem kanapére és Louis vállára hajtottam a fejem, miközben tovább beszélgettünk.
***
- Ajjj, annyira unatkozok! -fakadt ki Niall, aki már befalta hűtőnk tartalmának felét...
- Felelsz vagy mersz? -vetette fel az ötletet Harry. A gyertyák fényében csillogott a szeme és látszódtak a gödröcskéi. Mindenki beleegyezett a játékba, ezért Zayn hozott egy üveget és ő pörgetett először. Az üveg Dani előtt állt meg.
- Felelek! -jelentette ki, még mielőtt akárki is megkérdezte volna.
- Oké, akkor... Mondd el, hogy mit szeretsz anniyra Liam-ben. -vigyorgott kedvesen Zayn.
- Hát... mindent. Hogy mindig olyan segítőkész és édes és... néha nagyon szerény, de hihetetlen jó humora van... Lehet vele normálisan beszélni. Bármikor fel tud vidítani és meg tud vigasztalni. Mindig ott van velem, ha kell és ezért elmondhatatlanul hálás vagyok neki. -fejezte be Danielle. Mindenki meghatottan mosolygott, Liam pedig átölelte Danit és egy puszit nyomott a homlokára. Még tartott volna a meghitt pillanat, amikor Niall elrontott mindent. Ugyanis a szénsavas üdítő hatására böfögött egyet. Én nevetve fintorogtam, míg a többiek fetrengtek a röhögéstől.
Dani pörgetett, az üres flakon pedig előttem állt meg. Félve néztem Dani-re és kijelentettem, hogy felelek.
- Mi az amit elsőre megszerettél Louis-ban? -kérdezte.
- Öhm... az első pozítív véleményem az volt róla, hogy felmelegített, amikor fáztam. -nevettem el magam, visszagondolva a nem is olyan rég történtekre. -De azt szerettem meg benne nagyon, hogy meghallgat engem és még érdekli is amit mondok. -ismertem be. Louis mosolyogva magához húzott és nyomott egy puszit az arcomra. Én pörgettem, egyenesen Niall-nél állt meg a palack.
- Felelsz vagy mersz? -kérdeztem.
- Merek. -jelentette be magabiztosan, de azért láttam a szemeiben, hogy egy kicsit fél attól, hogy mit fogok kitalálni neki.
- Bátor. Oké, gondolkozok. -mondtam, majd hátradőlve elkezdtem törni a fejem, hogy valami jó kis feladatot adjak neki. Hat szempár meredt rám kíváncsian, végül a jobbomon ülő Liam közelebb húzódott hozzám és a fülemhez hajolt. Láttam Niall elkerekedett szemei. Gondolom attól nem tartott annyira, hogy én találok ki neki valamit, de Liam döntésétől már kicsit megijedt.
- Alsógatyában táncolja el a macarénát és közben énekeljen is. -suttogta Liam, úgy, hogy csak én halljam meg. Elvigyorodtam a gondolatra, hogy szegény Niall teljesen hülyét csináljon magából előttünk, de aztán megcsörrent a telefonom. Attól a perctől, hogy megnyomtam a 'hívás fogadása' gombot, minden megváltozott.
- Igen? -szóltam bele viszonylag vidáman a készülékbe.
- Bel-la... Kér-lek, gyere át, h-hozzánk. Nagyon s-sürgős. -szipogta Emma a vonal másik végén. Azonnal elkomorodtam és megkérdeztem, hogy mi történt.
- Cs-csak gye-re át... -tört rá megint a sírás.
- Rendben, rohanok. -tettem le gyorsan, majd hihetetlen sebességgel felpattantam és a kabátomért meg a csizmámért siettem.
- Hé, kicsilány, mi történt? -nézett rám Niall.
- Emmával valami nagy baj van. Bocsi, mennem kell. -vettem fel a sapim és ezzel kész is voltam.
- Megyek veled. Nincs áram és koromsötét van az utcákon, csak a hold világít. -állt fel Louis.
- Ne, várj már! -szólt utána Harry. -Szerintem jobb lenne ha én mennék... Mármint... Talán Emma örülne nekem és akkor... -dadogta össze-vissza. -Vigyáznék Bellára is. -fejezte be végül a mondandóját.
- Biztos? -nézett rám Lou. Aprót bólintottam és elkezdtem sürgetni Harry-t, hogy készülődjön már gyorsabban. Adtam egy csókot Louis-nak, és már rohantunk is.
Amikor odaértünk Emmáék házához, bekopogtunk. Emma anyukája, Monica nyitott nekünk ajtót egy gyertyát fogva a kezében, hogy lásson valamennyit.
- Nagyon vészes a helyzet? -kérdeztem Monicát aggódva.
- Igen, sajnos. -mondta elcsukló hangon. Ebből gondoltam, hogy nem csak Emmát érinti a dolog. Szomorúan bólintottam, aztán Emm szobája felé vettem az irányt, Harry meg próbálta tartani velem a lépést és mögöttem szaporán szedte a lábait. Amikor beléptem Emma szobájába azt hittem rosszul látok. A mindig vidám, mosolygós és kedves lány átváltozott egy elég depresszív környezetben (sötét volt, csak kettő gyertya égett) zokogó, világfájdalmas, 'mindenkit utálok' arcú lánnyá. Az egész szobája tele volt papírzsepivel. Sajnos sokkal több használtat véltem felfedezni, mint újat. Már akkor tudtam, hogy baj van, amikor hívott, de nem gondoltam ekkora tragédiára. Tényleg rá sem lehetett ismerni a szétsírt fejű Emmára. Óvatosan leültem az ágya szélére, addig, a szerintem Emma látványától sokkot kapott Harry az ajtóban álldogált. Megsimítottam Emm vállát, mire rám nézett és megint elsírta magát.
- Mi történt? -kérdeztem aggódva. Emma erőt vett magán és elkezdtett mesélni. Igaz, annyira sírt közben, hogy alig tudtam kivenni a beszédéből, amit mond, de a lényeget megértettem. És hát, alig akartam hinni a fülemnek. Emma apukája (aki már nem él együtt Monicával és Emmával, de Emma még mindig tartja vele a kapcsolatot. Az apja Dublin-ban, Emma meg Londonban.) balesetet szenvedett a kocsijával. Egy fának ütközött és ennek következtében eltörött az egyik lába, mindkét keze és... és olyan sérülést szenvedett, hogy nagyon nagy valószínűséggel csípőtől lefelé teljesen le fog bénulni. Csodával határos lenne, ha meggyógyulna és tudná mozgatni a lábait, de akkor is tolószékben tudna csak élni. Mejdnem teljesen átérezve Emma helyzetét hallgattam a beszámolóját. Emma apukájának családja (szülei, rokonai, az új felesége) egyébként mindent megtesznek azért, hogy felépüljön. Ez azért egy jó hír. Mármint az, hogy vannak olyanok akik törődnek vele és mindenben segítik ha már Emma ilyen messziről nem is tud mit csinálni.
- Ne aggódj, drágám. Minden rendben lesz. -öleltem át barátnőmet olyan szorosan, ahogy csak tudtam.
- Nem tudhatod. Mi van akkor, ha meg fog halni?! -kérdezte és megint keservesen zokogni kezdett. Igen, teljesen megértettem. Bár elég messze laknak egymástól az apukájával, azért Emma nagyon szoros kapcsolatot ápol vele. Viszont arról tényleg szó sem volt, hogy esetleg meg fog halni.
- Emma, nézz rám! -mondtam, mire Emm végre hajlandó volt a szemembe nézni. -Hidd el, nem fog meghalni. Minden rendben lesz. -bíztattam és küldtem felé egy halvány mosolyt. Emma alig láthatóan bólintott egyet, aztán a tekintete megakadt az ajtóban álldogáló Harry-n. Ezek szerint eddig még nem vette észre, hogy ő is itt van. Harry pár másodpercig tehetetlenül ácsorgott tovább, aztán gondolt egyet, Emmához lépett, adott egy puszit a homlokára és megölelte. Barátnőm erre a gesztusra elmosolyodott (!), így tudtam, némileg lenyugodott.
Harry elmesélte neki, hogy egyszer régen az ő anyukája is szenvedett autóbalesetet, de az nem volt olyan komoly, egy nyílt töréssel és pár zúzódással megúszta. Úgy láttam, hogy nagyon jól elvannak, ezért megköszörültem a torkom és mosolyt erőltetve az arcomra megszólaltam:
- Akkor én megyek is. Holnap reggel átjövök, Emma. -mondtam. Harry kérdőn nézett felém, látszólag ő még maradt volna, így gyorsan kijavítottam magam: -Harry, nyugodtan maradj csak, én egyedül is hazatalálok.
- Biztos? Rendben leszel egyedül? -kérdezte.
- Persze. -jelentettem ki, és az ajtó felé vettem az irány, majd egyenesen haza indultam.
Ellie Goulding - Burn
Macklemore - And We Danced
Jó olvasást! ~Rdm.♥ ⋈
Az áramszünettel egyébként nem is lett volna nagy bajunk, de sajnos kitartott egészen estig. Szerencsére előre gondolkoztunk és elmentünk a boltba néhány nagyobb gyertyáért, amiket meg is gyújtottunk. A nappaliban ültünk és halkan beszélgettünk, amikor kopogtattak az ajtón. Felpattantam Louis mellől, majd az ajtóhoz léptem, hogy kiderítsem ki az.
- Szia Bella! Nem zavarok, ugye? Csak egyedül voltam otthon és olyan sötét volt... Gondoltam átjövök. Nem gond? -nézett rám Danielle.
- Dehogy, gyere csak be! -mosolyogtam. Dani köszönt a többieknek, aztán gyorsan Liam mellé lépett és szorosan megölelte őt. Visszültem kanapére és Louis vállára hajtottam a fejem, miközben tovább beszélgettünk.
***
- Ajjj, annyira unatkozok! -fakadt ki Niall, aki már befalta hűtőnk tartalmának felét...
- Felelsz vagy mersz? -vetette fel az ötletet Harry. A gyertyák fényében csillogott a szeme és látszódtak a gödröcskéi. Mindenki beleegyezett a játékba, ezért Zayn hozott egy üveget és ő pörgetett először. Az üveg Dani előtt állt meg.
- Felelek! -jelentette ki, még mielőtt akárki is megkérdezte volna.
- Oké, akkor... Mondd el, hogy mit szeretsz anniyra Liam-ben. -vigyorgott kedvesen Zayn.
- Hát... mindent. Hogy mindig olyan segítőkész és édes és... néha nagyon szerény, de hihetetlen jó humora van... Lehet vele normálisan beszélni. Bármikor fel tud vidítani és meg tud vigasztalni. Mindig ott van velem, ha kell és ezért elmondhatatlanul hálás vagyok neki. -fejezte be Danielle. Mindenki meghatottan mosolygott, Liam pedig átölelte Danit és egy puszit nyomott a homlokára. Még tartott volna a meghitt pillanat, amikor Niall elrontott mindent. Ugyanis a szénsavas üdítő hatására böfögött egyet. Én nevetve fintorogtam, míg a többiek fetrengtek a röhögéstől.
Dani pörgetett, az üres flakon pedig előttem állt meg. Félve néztem Dani-re és kijelentettem, hogy felelek.
- Mi az amit elsőre megszerettél Louis-ban? -kérdezte.
- Öhm... az első pozítív véleményem az volt róla, hogy felmelegített, amikor fáztam. -nevettem el magam, visszagondolva a nem is olyan rég történtekre. -De azt szerettem meg benne nagyon, hogy meghallgat engem és még érdekli is amit mondok. -ismertem be. Louis mosolyogva magához húzott és nyomott egy puszit az arcomra. Én pörgettem, egyenesen Niall-nél állt meg a palack.
- Felelsz vagy mersz? -kérdeztem.
- Merek. -jelentette be magabiztosan, de azért láttam a szemeiben, hogy egy kicsit fél attól, hogy mit fogok kitalálni neki.
- Bátor. Oké, gondolkozok. -mondtam, majd hátradőlve elkezdtem törni a fejem, hogy valami jó kis feladatot adjak neki. Hat szempár meredt rám kíváncsian, végül a jobbomon ülő Liam közelebb húzódott hozzám és a fülemhez hajolt. Láttam Niall elkerekedett szemei. Gondolom attól nem tartott annyira, hogy én találok ki neki valamit, de Liam döntésétől már kicsit megijedt.
- Alsógatyában táncolja el a macarénát és közben énekeljen is. -suttogta Liam, úgy, hogy csak én halljam meg. Elvigyorodtam a gondolatra, hogy szegény Niall teljesen hülyét csináljon magából előttünk, de aztán megcsörrent a telefonom. Attól a perctől, hogy megnyomtam a 'hívás fogadása' gombot, minden megváltozott.
- Igen? -szóltam bele viszonylag vidáman a készülékbe.
- Bel-la... Kér-lek, gyere át, h-hozzánk. Nagyon s-sürgős. -szipogta Emma a vonal másik végén. Azonnal elkomorodtam és megkérdeztem, hogy mi történt.
- Cs-csak gye-re át... -tört rá megint a sírás.
- Rendben, rohanok. -tettem le gyorsan, majd hihetetlen sebességgel felpattantam és a kabátomért meg a csizmámért siettem.
- Hé, kicsilány, mi történt? -nézett rám Niall.
- Emmával valami nagy baj van. Bocsi, mennem kell. -vettem fel a sapim és ezzel kész is voltam.
- Megyek veled. Nincs áram és koromsötét van az utcákon, csak a hold világít. -állt fel Louis.
- Ne, várj már! -szólt utána Harry. -Szerintem jobb lenne ha én mennék... Mármint... Talán Emma örülne nekem és akkor... -dadogta össze-vissza. -Vigyáznék Bellára is. -fejezte be végül a mondandóját.
- Biztos? -nézett rám Lou. Aprót bólintottam és elkezdtem sürgetni Harry-t, hogy készülődjön már gyorsabban. Adtam egy csókot Louis-nak, és már rohantunk is.
Amikor odaértünk Emmáék házához, bekopogtunk. Emma anyukája, Monica nyitott nekünk ajtót egy gyertyát fogva a kezében, hogy lásson valamennyit.
- Nagyon vészes a helyzet? -kérdeztem Monicát aggódva.
- Igen, sajnos. -mondta elcsukló hangon. Ebből gondoltam, hogy nem csak Emmát érinti a dolog. Szomorúan bólintottam, aztán Emm szobája felé vettem az irányt, Harry meg próbálta tartani velem a lépést és mögöttem szaporán szedte a lábait. Amikor beléptem Emma szobájába azt hittem rosszul látok. A mindig vidám, mosolygós és kedves lány átváltozott egy elég depresszív környezetben (sötét volt, csak kettő gyertya égett) zokogó, világfájdalmas, 'mindenkit utálok' arcú lánnyá. Az egész szobája tele volt papírzsepivel. Sajnos sokkal több használtat véltem felfedezni, mint újat. Már akkor tudtam, hogy baj van, amikor hívott, de nem gondoltam ekkora tragédiára. Tényleg rá sem lehetett ismerni a szétsírt fejű Emmára. Óvatosan leültem az ágya szélére, addig, a szerintem Emma látványától sokkot kapott Harry az ajtóban álldogált. Megsimítottam Emm vállát, mire rám nézett és megint elsírta magát.
- Mi történt? -kérdeztem aggódva. Emma erőt vett magán és elkezdtett mesélni. Igaz, annyira sírt közben, hogy alig tudtam kivenni a beszédéből, amit mond, de a lényeget megértettem. És hát, alig akartam hinni a fülemnek. Emma apukája (aki már nem él együtt Monicával és Emmával, de Emma még mindig tartja vele a kapcsolatot. Az apja Dublin-ban, Emma meg Londonban.) balesetet szenvedett a kocsijával. Egy fának ütközött és ennek következtében eltörött az egyik lába, mindkét keze és... és olyan sérülést szenvedett, hogy nagyon nagy valószínűséggel csípőtől lefelé teljesen le fog bénulni. Csodával határos lenne, ha meggyógyulna és tudná mozgatni a lábait, de akkor is tolószékben tudna csak élni. Mejdnem teljesen átérezve Emma helyzetét hallgattam a beszámolóját. Emma apukájának családja (szülei, rokonai, az új felesége) egyébként mindent megtesznek azért, hogy felépüljön. Ez azért egy jó hír. Mármint az, hogy vannak olyanok akik törődnek vele és mindenben segítik ha már Emma ilyen messziről nem is tud mit csinálni.
- Ne aggódj, drágám. Minden rendben lesz. -öleltem át barátnőmet olyan szorosan, ahogy csak tudtam.
- Nem tudhatod. Mi van akkor, ha meg fog halni?! -kérdezte és megint keservesen zokogni kezdett. Igen, teljesen megértettem. Bár elég messze laknak egymástól az apukájával, azért Emma nagyon szoros kapcsolatot ápol vele. Viszont arról tényleg szó sem volt, hogy esetleg meg fog halni.
- Emma, nézz rám! -mondtam, mire Emm végre hajlandó volt a szemembe nézni. -Hidd el, nem fog meghalni. Minden rendben lesz. -bíztattam és küldtem felé egy halvány mosolyt. Emma alig láthatóan bólintott egyet, aztán a tekintete megakadt az ajtóban álldogáló Harry-n. Ezek szerint eddig még nem vette észre, hogy ő is itt van. Harry pár másodpercig tehetetlenül ácsorgott tovább, aztán gondolt egyet, Emmához lépett, adott egy puszit a homlokára és megölelte. Barátnőm erre a gesztusra elmosolyodott (!), így tudtam, némileg lenyugodott.
Harry elmesélte neki, hogy egyszer régen az ő anyukája is szenvedett autóbalesetet, de az nem volt olyan komoly, egy nyílt töréssel és pár zúzódással megúszta. Úgy láttam, hogy nagyon jól elvannak, ezért megköszörültem a torkom és mosolyt erőltetve az arcomra megszólaltam:
- Akkor én megyek is. Holnap reggel átjövök, Emma. -mondtam. Harry kérdőn nézett felém, látszólag ő még maradt volna, így gyorsan kijavítottam magam: -Harry, nyugodtan maradj csak, én egyedül is hazatalálok.
- Biztos? Rendben leszel egyedül? -kérdezte.
- Persze. -jelentettem ki, és az ajtó felé vettem az irány, majd egyenesen haza indultam.
2013. augusztus 9., péntek
8. fejezet
Közben hallgassatok valami zenét. Lehet válogatni. :D ^^
- Taylor Swift - Red
- Demi Lovato - Heart Attack
- Bruno Mars - Treasure
Megint rövid rész lett, ne haragudjatok. :/
Jó olvasást! ~ Rdm.♥
Reggel mosolyogva ébredtem, mert Louis simogatta a karomat. Még csukva voltak a szemeim, de érztem, hogy gyönyörű kék tekintete szinte égeti az arcomat. Kinyitottam a szemem. Életem legszebb reggeli élménye volt ez, mivel az első dolog, amit megláttam Louis arca volt. Mosolyogva figyelt engem.
- Jó reggelt, hercegnő. -köszöntött.
- Neked is, kicsim. Hogy aludtál? -kérdeztem felülve az ágyban.
- Egész jól. Nem tudod, hogy ki akart majdnem lelökni az ágyról alvás közben? -kérdezte szemtelenül, még mindig mosolyogva.
- Á, nem... Fogalmam sincs. -nevettem fel, majd felkászálódtam. -Elmegyek zuhanyozni, oké?
- Menj csak. Addig csinálok reggelit. -nyomott egy puszit a homlokomra és az ajtó felé indult. Sóvárogva néztem meztelen felsőtestét, majd úgy döntöttem, inkább visszahúzom magamhoz. A reggeli csók hiányzott nagyon. kuncogott, amikor megragadtam a karját és visszarántottam. Érzékien csókolóztunk, de egy hang megzavart minket. Csöngettek.
- Megyek. -sóhajtott csalódottan Louis és elindult, hogy kinyissa az ajtót. Én is kíváncsian kidugtam a fejem a szobaajtón. Emma rontott be a házba, majd amikor Louis-val találta szembe magát, kicsit elbizonytalanodott. Főleg Louis meztelen felsőtestét látva. Végül bátortalanul köszönt neki, és amikor meglátott engem rögötn odajött.
- Mi történt? -kérdeztem kicsit szórakozottan. Furcsa volt a kiegyensúlyozott, mindig kedves, szerény Emmát ennyire feldúltnak és idegesnek látni. Válaszként csak a kezembe nyomot egy újságot. A címlapján egy lesifotó szerepelt, amint tegnap kiléptünk az étteremből.
'A One Direction tagjai a tegnap este folyamán egy étteremben tartózkodtak; kaptuk a hírt forrásainktól. Danielle Peazer neve már ismert lehet a rajongók körében, de a srácokkal újabban két másik lány is volt.
Mint megtudtuk Louis Tomlinson oldalán Izabella James díszelgett. Egy fiatal, átlagos lány, aki idén érettségizik majd. Louis és a lány között egész este szinte izott a levegő, fotósaink lekapták őket csókolózás közben is.
Emma Livery, a szőke hajú, egy évvel idősebb Izabellánál, de szintén most érettségizik a gimnáziumban. Az este folymán leginkább Harry Styles oldalán volt látható, de mindegyik fiúval nagyon jól kijött és sokat beszélt Danielle-el is.
Nos, már csak az a kérdés, hogy mennyire komoly a dolog. A rajongók elkezdhetnek dühöngeni Louis és Izabella miatt, ugyanis ők minden valószínűség szerint együtt vannak. Harry és Emma este azonban nem biztos, így nem kell aggódni emiatt. Viszont annyi bizonyos, hogy ők ketten is nagyon jól érezték magukat tegnap este...'
Elkerekedett szemekkel olvastam a sorokat.
- Honnan tudják a nevünket?! Honnan tudják, hogy végzősök vagyunk?! Miért csinálják ezt?! Semmi közük hozzá! -akadtam ki teljesen. Louis gyorsan kivette a kezemből az újságot és odaadta Liam-nek, aki szintén ébren volt már, és el akarta olvasni a cikket. Louis átölelt hátulról, közben megnyugtató szavakat motyogott a nyakamba, amitől egy kicsit jobban lettem. Megfordultam és jó szorosan megöleltem, majd a vállára hajtottam a fejem és mélyen beszívtam az illatát. Ekkor döbbentem rá, hogy még mindig nincs rajta póló. Kihasználtam a helyzetet és jól szemügyre vettem a felsőtstét. Megnézegettem a tetkóit is. Azok nélkül is ugyanúgy szeretném, de úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítik a testét a tetoválások.
- Ajjj, ezt nem hiszem el! -csóválta a fejét mérgesen Niall, majd szomorúan rám és Emmára nézett. -Hát, sajnos ez van. Nehezen, de meg lehet szokni.
Egy erőtlen mosolyt varázsoltam az arcomra, amikor Niall megsimította a karomat.
- Elmegyek zuhanyozni. -sóhajtottam, mert végülis már fél órája erre készültem.
- Jó, de öltözzél fel utcaiba, mert nekünk próbánk lesz, és te is jössz. -szólt nekem Zayn, aki abban a pillanatban rakta le a telefont.
- Oké. -mosolyogtam rá.
- Megyek, mert anyu kiakad. Azt mondtam, 5 percre ugrok át... -húzta el a száját Emma és gyorsan elköszönt.
***
Gyorsan befontam a hajam, majd oldalra dobtam a vállamra és felvettem a sapimat.
Bementem a konyhába, hogy még igyak egy kortyot és csak akkor vettem észre, hogy a többiek nincsenek a lakásban. Dudálást hallottam kintről. Sietve bezártam a kulccsal a bajáratit és láttam, hogy a srácok már mind a terepjáróban vártak. Valamin nagyon jól szórakoztak, aztán megtudtam, hogy min, amikor kinyitottam a kocsiajtót.
- Hova fogok ülni? -kérdeztem kétségbeesetten.
- Választhatsz, hogy melyikőjük ölébe ülsz. -vihogott idétleül Zayn, de miután egy gyilkos pillantást lövelltem felé, inkább elhallgatott. Neki persze könnyű! Ő kényelmesen elvan az anyósülésben! Louis meg a volánnál, szóval választanom kellett Niall, Harry és Liam közül. Végül úgy döntöttem, hogy tudnak nélkülem is próbálni.
- Jajj, ne butáskodj! -szólt rám Niall, majd szinte belerángatott az ölébe, így égő vörös arccal utazhattam a stúdióig.
Jó volt végre hallani élőben is a dalaikat. A Little Thigs-el kezdték, Louis végig engem nézett miközben énekelt. Következett a She's Not Afraid, utána pedig a More Than This, ami hivatalosan is a kedvenc számaim egyike lett. Még sok dalt elpróbáltak, végül délután három óra körül értünk haza. A nap további részében csak lustultunk a házban, leginkább a TV-t bámultuk, amiben valami halál unalmas film ment. Aztán egyszer csak elsötétült a képernyő.
- Elment az áram. -jelentette be Zayn, miután megpróbálta felkapcsolni a lámpát, de az nem égett.
- Taylor Swift - Red
- Demi Lovato - Heart Attack
- Bruno Mars - Treasure
Megint rövid rész lett, ne haragudjatok. :/
Jó olvasást! ~ Rdm.♥
Reggel mosolyogva ébredtem, mert Louis simogatta a karomat. Még csukva voltak a szemeim, de érztem, hogy gyönyörű kék tekintete szinte égeti az arcomat. Kinyitottam a szemem. Életem legszebb reggeli élménye volt ez, mivel az első dolog, amit megláttam Louis arca volt. Mosolyogva figyelt engem.
- Jó reggelt, hercegnő. -köszöntött.
- Neked is, kicsim. Hogy aludtál? -kérdeztem felülve az ágyban.
- Egész jól. Nem tudod, hogy ki akart majdnem lelökni az ágyról alvás közben? -kérdezte szemtelenül, még mindig mosolyogva.
- Á, nem... Fogalmam sincs. -nevettem fel, majd felkászálódtam. -Elmegyek zuhanyozni, oké?
- Menj csak. Addig csinálok reggelit. -nyomott egy puszit a homlokomra és az ajtó felé indult. Sóvárogva néztem meztelen felsőtestét, majd úgy döntöttem, inkább visszahúzom magamhoz. A reggeli csók hiányzott nagyon. kuncogott, amikor megragadtam a karját és visszarántottam. Érzékien csókolóztunk, de egy hang megzavart minket. Csöngettek.
- Megyek. -sóhajtott csalódottan Louis és elindult, hogy kinyissa az ajtót. Én is kíváncsian kidugtam a fejem a szobaajtón. Emma rontott be a házba, majd amikor Louis-val találta szembe magát, kicsit elbizonytalanodott. Főleg Louis meztelen felsőtestét látva. Végül bátortalanul köszönt neki, és amikor meglátott engem rögötn odajött.
- Mi történt? -kérdeztem kicsit szórakozottan. Furcsa volt a kiegyensúlyozott, mindig kedves, szerény Emmát ennyire feldúltnak és idegesnek látni. Válaszként csak a kezembe nyomot egy újságot. A címlapján egy lesifotó szerepelt, amint tegnap kiléptünk az étteremből.
'A One Direction tagjai a tegnap este folyamán egy étteremben tartózkodtak; kaptuk a hírt forrásainktól. Danielle Peazer neve már ismert lehet a rajongók körében, de a srácokkal újabban két másik lány is volt.
Mint megtudtuk Louis Tomlinson oldalán Izabella James díszelgett. Egy fiatal, átlagos lány, aki idén érettségizik majd. Louis és a lány között egész este szinte izott a levegő, fotósaink lekapták őket csókolózás közben is.
Emma Livery, a szőke hajú, egy évvel idősebb Izabellánál, de szintén most érettségizik a gimnáziumban. Az este folymán leginkább Harry Styles oldalán volt látható, de mindegyik fiúval nagyon jól kijött és sokat beszélt Danielle-el is.
Nos, már csak az a kérdés, hogy mennyire komoly a dolog. A rajongók elkezdhetnek dühöngeni Louis és Izabella miatt, ugyanis ők minden valószínűség szerint együtt vannak. Harry és Emma este azonban nem biztos, így nem kell aggódni emiatt. Viszont annyi bizonyos, hogy ők ketten is nagyon jól érezték magukat tegnap este...'
Elkerekedett szemekkel olvastam a sorokat.
- Honnan tudják a nevünket?! Honnan tudják, hogy végzősök vagyunk?! Miért csinálják ezt?! Semmi közük hozzá! -akadtam ki teljesen. Louis gyorsan kivette a kezemből az újságot és odaadta Liam-nek, aki szintén ébren volt már, és el akarta olvasni a cikket. Louis átölelt hátulról, közben megnyugtató szavakat motyogott a nyakamba, amitől egy kicsit jobban lettem. Megfordultam és jó szorosan megöleltem, majd a vállára hajtottam a fejem és mélyen beszívtam az illatát. Ekkor döbbentem rá, hogy még mindig nincs rajta póló. Kihasználtam a helyzetet és jól szemügyre vettem a felsőtstét. Megnézegettem a tetkóit is. Azok nélkül is ugyanúgy szeretném, de úgy gondolom, hogy tökéletesen kiegészítik a testét a tetoválások.
- Ajjj, ezt nem hiszem el! -csóválta a fejét mérgesen Niall, majd szomorúan rám és Emmára nézett. -Hát, sajnos ez van. Nehezen, de meg lehet szokni.
Egy erőtlen mosolyt varázsoltam az arcomra, amikor Niall megsimította a karomat.
- Elmegyek zuhanyozni. -sóhajtottam, mert végülis már fél órája erre készültem.
- Jó, de öltözzél fel utcaiba, mert nekünk próbánk lesz, és te is jössz. -szólt nekem Zayn, aki abban a pillanatban rakta le a telefont.
- Oké. -mosolyogtam rá.
- Megyek, mert anyu kiakad. Azt mondtam, 5 percre ugrok át... -húzta el a száját Emma és gyorsan elköszönt.
***
Gyorsan befontam a hajam, majd oldalra dobtam a vállamra és felvettem a sapimat.
Bementem a konyhába, hogy még igyak egy kortyot és csak akkor vettem észre, hogy a többiek nincsenek a lakásban. Dudálást hallottam kintről. Sietve bezártam a kulccsal a bajáratit és láttam, hogy a srácok már mind a terepjáróban vártak. Valamin nagyon jól szórakoztak, aztán megtudtam, hogy min, amikor kinyitottam a kocsiajtót.
- Hova fogok ülni? -kérdeztem kétségbeesetten.
- Választhatsz, hogy melyikőjük ölébe ülsz. -vihogott idétleül Zayn, de miután egy gyilkos pillantást lövelltem felé, inkább elhallgatott. Neki persze könnyű! Ő kényelmesen elvan az anyósülésben! Louis meg a volánnál, szóval választanom kellett Niall, Harry és Liam közül. Végül úgy döntöttem, hogy tudnak nélkülem is próbálni.
- Jajj, ne butáskodj! -szólt rám Niall, majd szinte belerángatott az ölébe, így égő vörös arccal utazhattam a stúdióig.
Jó volt végre hallani élőben is a dalaikat. A Little Thigs-el kezdték, Louis végig engem nézett miközben énekelt. Következett a She's Not Afraid, utána pedig a More Than This, ami hivatalosan is a kedvenc számaim egyike lett. Még sok dalt elpróbáltak, végül délután három óra körül értünk haza. A nap további részében csak lustultunk a házban, leginkább a TV-t bámultuk, amiben valami halál unalmas film ment. Aztán egyszer csak elsötétült a képernyő.
- Elment az áram. -jelentette be Zayn, miután megpróbálta felkapcsolni a lámpát, de az nem égett.
2013. augusztus 1., csütörtök
Díjak ♥
Köszönöm a díjat Vanessza Cserenek, nagyon hálás vagyok érte! ♥
Szabályok:
- Írj 11 dolgot magadról!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Tegyél fel 11 kérdést!
- Küldd tovább
11embernek! - Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad!
11 dolog rólam:
1. Utálom a nyarat.
2. Telet akarok!
3. Van egy kutyám, akit Pamacsnak hívnak. :D ^^
4. Mindenevő vagyok zenei téren, csak a magyar popot kerülöm messziről.
5. Most éppen a RED című albumot hallgatom Taylor Swift-től.
6. Nagyon tetszik! *o*
7. Nem voltam, nem vagyok, és nem is megyek nyaralásra. :/
8. Imádom a zöld szemeimet. :D *-*
9. Kedvenc számom a kilences.
10. Ez az első díjam! :3
11. És én sem értem, hogy miért pont 11. xD
Válaszaim:
1. Van testvéred? Van kettő féltestvérem. <3
2. Eddig mi volt a legjobb a nyaradban? Gyakorlatilag ilyen nem volt. Eddig az egész nyaram ugyanolyan. Unalmas.
3. Van barátod vagy tetszik valaki? :3 Nincs barátom, és igen, tetszik valaki.
4. Mennyi blogod van? Jelenleg csak ez, de szeretnék majd mégegyet.
5. Van példaképed? Én vagyok az. xD
6. Van aki inspirál? Van.
7. Meddig tart megírni egy részt a blogodba? Már előre meg vannak írva a részek, de azokat általában átfogalmazom. Így kb. 2, 2 és fél óra.
8. Előre megírod a történetet vagy csak a közzététele előtt? Lásd: előző válasz.
9. Van háziállatod? Igen.
10. Ha igen, mi? Kutyus. :)
11. Ha nem, szeretnél? -
Kérdéseim:
1. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
2. Voltál már nyaralni idén?
3. Ha nem, akkor mész majd?
4. Mi az az egy dolog, ami nélkül nem tudnál élni?
5. Ha bárkit megkaphatnál egy egész napra, ki lenne az? :D
6. Milyen könyveket olvasol általában?
7. Szeretnél majd tetkókat csináltatni?
8. Van olyan ember, akit mindennél jobban szeretsz, és bármit megtennél érte?
9. Csalódtál már hatalmasat valakiben?
10. Melyik a kedvenc számod?
11. Van legjobb barátod?
Akiknek küldöm:
1: Klaudia Karsai
2: Malik Hanna
3: Lex xx
4: Emily Törpi
2013. július 30., kedd
7. fejezet
Oké, több dolgot is szeretnék mondani.
1: A fejléc ügyet továbbra sem tudom megoldani. Az itthoni gépem egy nyomorék csotrogány, de amint használható géphez kerülök lesz egy gyönyörű fejlécem.
2: Najó, bevallom, hogy én nem értek a fejlécgyártáshoz, ezért ha lenne valami nagylelkű vállalkozó, aki önként és dalolva elvégezné a munkát, azt nagyon megköszönném.
3: Ha tetszik a blogom, akkor légyszíves iratkozz fel, írj megjegyzéseket, és a legfontosabb, hogy (ha kérhetném) reklámozd egy kicsit. Köszönöm.
4: Az új fejezetek valószínűleg hetente jönnek majd. (Lehet, hogy egy héten kétszer is lesz új rész.) De ehhez az kell, hogy minimum egy hozzászólás legyen a fejezetek alatt. Ha nincs, akkor nem írok újat. Ennyi.
5: Nem ezzel a bloggal kapcsolatos. Két hihetetlenül aranyos netes barátnőm blogjairól van szó. Minden Directioner-nek ajánlom a blogokat, szerintem mindkettő nagyon jó. Egyáltalán nem tucatsztori, szerintem érdemes őket olvasni.
Az egyik (csak a címéből következtetek) Niall-ös. Itt van: http://niallhoranstolemyheart.blogspot.hu/
A másik barátnőm pedig kettőt is ír, az egyik Harrys ( http://ineedahero69.blogspot.hu/ ), amásik pedig Zayn-es ( http://1directionsztori.blogspot.hu/ ). Olvassátok.
Na, mindjárt befejezem, csak még 6: Szeretnék majd a közeljövőben elkezdeni mégegy blogot. Elindítok egy szavazást ezügyben, ott majd tudathatod velem, hogy ez jó vagy rossz ötlet-e.
Most pedig itt van a 7. fejezet. Minimum egy komi és ezután jön a 8. Ha nem lesznek hozzászólások, akkor a héten már nem írok több fejezetet. ~Rdm. xx
Odamentem Emmához és leültem mellé a jéghideg padra.
- Szia. -szóltam halkan a kezeimet babrálva.
- Szia. -köszönt vissza, majd sóhajtott egy nagyot és beszélni kezdett: -Nézd, én... Én igazán sajnálom, hogy olyan gyerekesen viselkedtem. Tényleg nem kellett volna.
- Nem kell bocsánatot kérned, mivel csak magadnak köszönheted, hogy a többiek most egy hisztis, bunkó libának tartanak.
- Ohh. Nekem csak rosszul esett, hogy igazából utáltad őket, és mégis te vagy most Louis barátnője. Én hatalmas Directioner vagyok, erre nem is találkoztam velük. Ne értsd félre, én tényleg örülök nektek, mert...
- Mert te Mrs.Styles vagy, tudjuk. -fejeztem be helyette mosolyogva a mondatot.
- Igeeen! -nevette el magát. Aztán közelebb húzódott hozzám, mintha csak valami bizalmasat akarna kérdezni. -Milyen Louis-val együtt lenni?
- Ó, hát... Azt hiszem ez eddigi életem legszebb időszaka. Mondjuk, ettől függetlenül még kirúgtak otthonról, de hihetetlenül boldog vagyok.
- Várj... Mi? -kerekedett el Emma szeme, majd értetlenül bámult rám.
- Jó, ne akadj ki, de... most a 1D-vel lakok egy házban, mert anya kicsit pipa lett rám. -vallottam be a szám szélét rágva.
- Öhm, értem. Akkor...
- Gyere bemutatlak nekik! -rángattam fel a padról barátnőmet és a távolban várakozó srácok felé irányítottam.
- Hé, gyerekek, ez itt Emma, a legjobb barátnőm. -mosolyogtam, és megvártam, hogy gyoran bemutatkozzanak egymásnak.
- Örülök, hogy megismerhetünk. -vigyorgott Hazza. Talán túlzottan is. Olyan sokáig bámulta Emmet, hogy az még nekem is kínos volt. Hát, itt lesz valami, az már biztos...
- Nincs kedved este átjönni hozzánk? -kérdezte kedvesen Zayn.
- Ó, nem szeretnélek zavarni titeket. Tényleg. Meg egyébként is, anyu a világ legszigorúbb anyukája. Max. 7-ig maradhatok máshol. -húzta el a száját sajnálkozva Emma.
- És mi lenne, ha valamelyikőnk elhozna téged otthonról, és vissza is vihetne. Így talán anyukád is engedné, hiszen valaki vigyázna rád... -gondolkozott Liam.
- Oké, akkor én most hazamegyek, és majd hívom Bellát a fejleményekről.
- Rendben, várom. Szia! -köszöntem el tőle, majd a fiúk is hasonlóan cselekedtek és elindultunk hazafelé. Egy kicsit meg is szédültem, amikor egy vaku az arcomba villant, ezért Louis-nak erősen tartania kellett.
- Ajj, ezt soha nem fogom megszokni. -szóltam a srácokhoz szomorúan. -Mindenhol vakuk villognak, pár rajongó megállít titeket, képeket készítetek, autógramokat osztogattok, addig én meg bénán álldogálok melletettek.
- Meg fogod szokni, nem lesz semmi baj. Ami pedig a rajongókat illeti, egy idő után veled is akarnak majd képet. -kacsintott rám Niall, én pedig kuncogtam a gesztuson. Louis keze bíztatóan megszorította az enyémet, és igazat adott Niall-nek.
Az igazság az, hogy ha ezekkel a fiúkkal vagyok, akkor mindig olyan hamar elmegy az idő. Ez most sem volt másképp. Az óra fél ötöt mutatott.
- Jó, akkor most hogy gondoltátok? Ugye elmegyünk egy étterembe és nem csak kaját rendelünk? -kérdeztem "aggódva".
- Étterembe megyünk. -biztosított Hazza. Azt hiszem eléggé le akarja nyűgözni Emmát. Szép dolog az első látásra szerelem...
- Akkor elmegyek zuhanyozni és gyorsan elkészülődök. -szóltam, és otthagytam a fiúkat. Zuhanyzás közben Emma hívott, megkérdezte, hogy mit vegyen fel. Elmondtam neki, hogy valami étterembe megyünk, úgyhogy öltözzön ki, de azért ne legyen annyira csicsás.
Gyorsan kijöttem a fürdőből, és próbáltam minél észrevétlenebbül bespurizni a szobámba, de sajnos ez nem jött össze. Csak egy hosszú fütyülést hallottam a hátam mögül. Amikor megfordultam a gödröcskék között kaján mosoly húzódott Harry arcán. Összevont szemöldökkel néztem rá, amolyan 'mindjárt megöllek' pillantással.
Nos, tényleg nem gondoltam át ezt az egészet. Már nagyon megbántam, hogy nem vittem magammal a fürdőbe a kiválasztott ruhákat. Hiszen újonnan öt kiéhezett sráccal lakok egy házban, nem is tudom hogy gondolhattam ezt az egészet. Már Harry-nek is kezdett kicsit furcsa lenni a helyzet, amikor továbbra sem mozdultam előle. Azt hiszem lefagytam. Apun kívül még soha nem látott engem egy fiú sem törölközőben. Louis megállt kettőnk között és furcsán nézett minket. Én már majdnem elbőgtem magam, tényleg ultra kínos volt az egész. A fejem szerintem már lángokban állt, amikor Louis (azt hiszem) kapcsolt és megragadva a derekamat berángatott a szobába.
- Itt a kulcs az ajtóhoz. Hagylak öltözni. -nyomott egy édes csókot a számra, lerakta a kulcsot az ágyra és mosolyogva kiment a szobából. Megfogtam a kulcsot és ügyetlenül bezártam az ajtót, majd elkezdtem öltözni.
Befújtam magam a kedvenc parfümömmel és kiléptem a szobából. Éppen a táskámba pakoltam a telefonomat, meg még a szükségesebb dolgokat, amikor valamelyik idióta rámfütyült. Ma már másodszorra. Mindegy. Louis a kanapén ült és megoszlott a figyelme. Köztem és a TV között, amiben állítólag valami hihetetlenül szuper műsor ment... Zayn, Liam és Harry is a TV-t bámulták, Niall pedig egy szendviccsel érkezett a nappaliba, én meg elkerekedett szemekkel meredtem rá.
- Ha nem zavarna éppen egy étterembe készülünk vacsorázni! -szóltam rá.
- Ó, hidd el nem zavarja. Simán eszik majd az étteremben is. -mosolygott Liam.
- Niall-ba kb. annyi mennyiségű kaja fér egy óra alatt, mint amennyit te egy hét alatt eszel meg. -röhögött Louis, majd felállt és odajött hozzám. Mosolyogva megöleltem, aztán adtam neki egy gyors puszit. Éppen le akartam üvölteni a srácok fejét, mert még mindig melegítőben meg kajafoltos (!) otthoni cuccban voltak, de Louis elkapta a karom és visszarántott magához.
- Gyönyörű vagy. -suttogta a fülembe. Szavaitól kirázott a hideg. Még soha nem mondta ezt nekem senki. Mindig csak úgy gondoltam mahamra, mint egy átlagos lányra. Mióta Louis-val járok, szinte különlegesnek érzem magam. Egyrészt, mert Ő tényleg gyönyörűnek tart, és ezt már rengetegszer hangoztatta a kevés idő alatt, mióta együtt vagyunk. Másrészt, mert sokan bármit megadnának azért, hogy Louis Tomlinson-t vagy a One Direction egyik tagját úgy lássák a hétköznapokban, mint ahogy már én is látom őket.
- Köszi. -mondtam alig hallhatóan, miután végre észbe kaptam. -Azonnal kezdjetek el készülődni! -kiabáltam, az órámra néztem és még idegesebb lettem. -Negyed órátok van, amíg Emma ideér! Szedjétek össze magatokat!
A fiúkák pislogás nélkül meredtek rám, végül Harry elröhögte magát, megtörve ezzel a csendet. Értetlenül néztem rá (miért nevet?), aztán észrevettem, hogy a többiek is jól szórakoznak. Elegánsan odatipegtem a dohányzóasztalhoz, megfogtam a távirányítót és kikapcsoltam a TV-t.
- Ki gondolta volna, hogy a kicsilánynak is van hatalma. -mosolygott gúnyosan Niall miközben felállt, de képtelen lettem volna megharagudni rá, mert a szemében ott volt a játékos csillogás is. Elment mellettem, és közben végigsimított a kezemen, így tudtam, hogy nem akart megbántani az előző beszólásával.
Fél hatra sikerült összeszednem a srácokat, így általánosságban, mindegyiken volt egy ing és farmer, vagy fekete gatya. Kopogtattak az ajtón, Harry rohant is kinyitni...
- Szia. -köszönt Hazza tágra nyílt, csillógó szemekkel, miközben Emmát mérte végig. Aki nem mellesleg tényleg kitett magáért, fantasztikusan nézett ki a ruhájában. Nem túl kihívó, de szerintem nem is túl átlagos. Nagyon szép volt.
- Hű, nagyon csinos vagy. -mutatta meg ellenálhatatlan mosolyát Harry Emmának.
- Oh, izé... Köszönöm... -barátnőm levegőt sem kapott. Azt hiszem tudom mi járhatott a fejében. 'Harry Styles azt mondta, hogy csinos vagyoooook!'... vagy valami ilyesmi. Mosolyogva néztem őket, de kezdett minden kicsit furcsává válni. Emm arca már szinte vörös volt, Hazza még mindig őt nézte, mi meg, a többiekkel kettőjüket.
- Na, akkor mehetünk? -törtem meg a kínos csendet, mire mindenki észbe kapott, aztán pár perccel később el is indultunk.
- Hova is megyünk? -kérdezte még mindig pirulva Emma, aki Harry mellett sétált ki a kocsihoz.
- Az meglepi lesz. -szólt Liam, aztán... Aztán adott egy gyors csókot az éppen hozzánk érkező lánynak. Mindenki mosolyogva figyelte a jelenetet, még Emma is! Csak én álltam ott teljesen értetlenül.
- Bella, Emma tényleg. Ti nem is ismeritek Danielle-t... -gondolkozott Liam.
- Szia, Danielle... -kezdte a lány, mire Emma önkívületi állapotban kezdett el ugrándozni, és befejezte Danielle helyett a bemutatkozást.
- Danielle Peazzzzzzeeeeer! A példaképeeeeem! -kiabálta. A fiúk röhögve figyelték, Dani egy kicsit talán meg is ijedt tőle, de azért mosolygott, majd felém fordult.
- Danielle Peazer. -mondta, aztán én is bemutatkoztam. -Örülök, hogy találkoztunk.
- Én is örülök. A barátnőmre inkább ne is figyelj. -legyintettem és a még mindig hiper-szuper boldog Emma felé néztem. Dani nevetve bólintott, aztán Liam-re figyelt, aki ketté osztotta a társaságot, mivel nem fértünk be egy kocsiba. Louis-val Niall, Emma és én mentünk, Harry-vel pedig Zayn, Liam és Danielle.
Így is a külvárosban lakunk, de még kijebb mentünk egy étteremhez, ahol nagyon szépen fel volt díszítve minden. Rajtunk kívül csak pár ember volt ott, így még jobb volt az egész. Zayn éppen arról magyarázott nekem, hogy Perrie, a barátnője is jött volna, csak neki ma este koncertje van a bandájával a Little Mix-szel, Harry Emmát beszéltette, aki még mindig nem nagyon tudott megszólalni, azt hiszem a tudattól, hogy a 1D-vel és Danielle Peazer-el vacsorázik, Louis, Niall és Liam éppen valami nagyon értelmes dologról beszélgettek, Dani pedig majdnem megfulladt annyira röhögött rajtuk, amikor a pincér megállt melletünk. Mindenki rendelt kaját, a többit pedig meghagytuk Niall-nak. És tényleg majdnem felette az étterem konyháján található összes ételt! Az este további részében nagyon jól szórakoztunk, sokat beszélgettünk és egyszerűen csak jól éreztük magunkat.
10 órakor aztán elindultunk hazafelé. Emma és Dani még bejöttek hozzánk egy kicsit és elbeszélgettünk, majd később Harry hazavitte Emmát, és Danielle-t is, persze Liam ment velük.
Később fáradtan, és nagyon mosolyogva dőltem be Lou mellé az ágyba. Egy kicsit izgultam, amiatt, hogy egy ágyban fekszünk, de hamar elaludtam. Csodás nap volt a mai.
1: A fejléc ügyet továbbra sem tudom megoldani. Az itthoni gépem egy nyomorék csotrogány, de amint használható géphez kerülök lesz egy gyönyörű fejlécem.
2: Najó, bevallom, hogy én nem értek a fejlécgyártáshoz, ezért ha lenne valami nagylelkű vállalkozó, aki önként és dalolva elvégezné a munkát, azt nagyon megköszönném.
3: Ha tetszik a blogom, akkor légyszíves iratkozz fel, írj megjegyzéseket, és a legfontosabb, hogy (ha kérhetném) reklámozd egy kicsit. Köszönöm.
4: Az új fejezetek valószínűleg hetente jönnek majd. (Lehet, hogy egy héten kétszer is lesz új rész.) De ehhez az kell, hogy minimum egy hozzászólás legyen a fejezetek alatt. Ha nincs, akkor nem írok újat. Ennyi.
5: Nem ezzel a bloggal kapcsolatos. Két hihetetlenül aranyos netes barátnőm blogjairól van szó. Minden Directioner-nek ajánlom a blogokat, szerintem mindkettő nagyon jó. Egyáltalán nem tucatsztori, szerintem érdemes őket olvasni.
Az egyik (csak a címéből következtetek) Niall-ös. Itt van: http://niallhoranstolemyheart.blogspot.hu/
A másik barátnőm pedig kettőt is ír, az egyik Harrys ( http://ineedahero69.blogspot.hu/ ), amásik pedig Zayn-es ( http://1directionsztori.blogspot.hu/ ). Olvassátok.
Na, mindjárt befejezem, csak még 6: Szeretnék majd a közeljövőben elkezdeni mégegy blogot. Elindítok egy szavazást ezügyben, ott majd tudathatod velem, hogy ez jó vagy rossz ötlet-e.
Most pedig itt van a 7. fejezet. Minimum egy komi és ezután jön a 8. Ha nem lesznek hozzászólások, akkor a héten már nem írok több fejezetet. ~Rdm. xx
Odamentem Emmához és leültem mellé a jéghideg padra.
- Szia. -szóltam halkan a kezeimet babrálva.
- Szia. -köszönt vissza, majd sóhajtott egy nagyot és beszélni kezdett: -Nézd, én... Én igazán sajnálom, hogy olyan gyerekesen viselkedtem. Tényleg nem kellett volna.
- Nem kell bocsánatot kérned, mivel csak magadnak köszönheted, hogy a többiek most egy hisztis, bunkó libának tartanak.
- Ohh. Nekem csak rosszul esett, hogy igazából utáltad őket, és mégis te vagy most Louis barátnője. Én hatalmas Directioner vagyok, erre nem is találkoztam velük. Ne értsd félre, én tényleg örülök nektek, mert...
- Mert te Mrs.Styles vagy, tudjuk. -fejeztem be helyette mosolyogva a mondatot.
- Igeeen! -nevette el magát. Aztán közelebb húzódott hozzám, mintha csak valami bizalmasat akarna kérdezni. -Milyen Louis-val együtt lenni?
- Ó, hát... Azt hiszem ez eddigi életem legszebb időszaka. Mondjuk, ettől függetlenül még kirúgtak otthonról, de hihetetlenül boldog vagyok.
- Várj... Mi? -kerekedett el Emma szeme, majd értetlenül bámult rám.
- Jó, ne akadj ki, de... most a 1D-vel lakok egy házban, mert anya kicsit pipa lett rám. -vallottam be a szám szélét rágva.
- Öhm, értem. Akkor...
- Gyere bemutatlak nekik! -rángattam fel a padról barátnőmet és a távolban várakozó srácok felé irányítottam.
- Hé, gyerekek, ez itt Emma, a legjobb barátnőm. -mosolyogtam, és megvártam, hogy gyoran bemutatkozzanak egymásnak.
- Örülök, hogy megismerhetünk. -vigyorgott Hazza. Talán túlzottan is. Olyan sokáig bámulta Emmet, hogy az még nekem is kínos volt. Hát, itt lesz valami, az már biztos...
- Nincs kedved este átjönni hozzánk? -kérdezte kedvesen Zayn.
- Ó, nem szeretnélek zavarni titeket. Tényleg. Meg egyébként is, anyu a világ legszigorúbb anyukája. Max. 7-ig maradhatok máshol. -húzta el a száját sajnálkozva Emma.
- És mi lenne, ha valamelyikőnk elhozna téged otthonról, és vissza is vihetne. Így talán anyukád is engedné, hiszen valaki vigyázna rád... -gondolkozott Liam.
- Oké, akkor én most hazamegyek, és majd hívom Bellát a fejleményekről.
- Rendben, várom. Szia! -köszöntem el tőle, majd a fiúk is hasonlóan cselekedtek és elindultunk hazafelé. Egy kicsit meg is szédültem, amikor egy vaku az arcomba villant, ezért Louis-nak erősen tartania kellett.
- Ajj, ezt soha nem fogom megszokni. -szóltam a srácokhoz szomorúan. -Mindenhol vakuk villognak, pár rajongó megállít titeket, képeket készítetek, autógramokat osztogattok, addig én meg bénán álldogálok melletettek.
- Meg fogod szokni, nem lesz semmi baj. Ami pedig a rajongókat illeti, egy idő után veled is akarnak majd képet. -kacsintott rám Niall, én pedig kuncogtam a gesztuson. Louis keze bíztatóan megszorította az enyémet, és igazat adott Niall-nek.
Az igazság az, hogy ha ezekkel a fiúkkal vagyok, akkor mindig olyan hamar elmegy az idő. Ez most sem volt másképp. Az óra fél ötöt mutatott.
- Jó, akkor most hogy gondoltátok? Ugye elmegyünk egy étterembe és nem csak kaját rendelünk? -kérdeztem "aggódva".
- Étterembe megyünk. -biztosított Hazza. Azt hiszem eléggé le akarja nyűgözni Emmát. Szép dolog az első látásra szerelem...
- Akkor elmegyek zuhanyozni és gyorsan elkészülődök. -szóltam, és otthagytam a fiúkat. Zuhanyzás közben Emma hívott, megkérdezte, hogy mit vegyen fel. Elmondtam neki, hogy valami étterembe megyünk, úgyhogy öltözzön ki, de azért ne legyen annyira csicsás.
Gyorsan kijöttem a fürdőből, és próbáltam minél észrevétlenebbül bespurizni a szobámba, de sajnos ez nem jött össze. Csak egy hosszú fütyülést hallottam a hátam mögül. Amikor megfordultam a gödröcskék között kaján mosoly húzódott Harry arcán. Összevont szemöldökkel néztem rá, amolyan 'mindjárt megöllek' pillantással.
Nos, tényleg nem gondoltam át ezt az egészet. Már nagyon megbántam, hogy nem vittem magammal a fürdőbe a kiválasztott ruhákat. Hiszen újonnan öt kiéhezett sráccal lakok egy házban, nem is tudom hogy gondolhattam ezt az egészet. Már Harry-nek is kezdett kicsit furcsa lenni a helyzet, amikor továbbra sem mozdultam előle. Azt hiszem lefagytam. Apun kívül még soha nem látott engem egy fiú sem törölközőben. Louis megállt kettőnk között és furcsán nézett minket. Én már majdnem elbőgtem magam, tényleg ultra kínos volt az egész. A fejem szerintem már lángokban állt, amikor Louis (azt hiszem) kapcsolt és megragadva a derekamat berángatott a szobába.
- Itt a kulcs az ajtóhoz. Hagylak öltözni. -nyomott egy édes csókot a számra, lerakta a kulcsot az ágyra és mosolyogva kiment a szobából. Megfogtam a kulcsot és ügyetlenül bezártam az ajtót, majd elkezdtem öltözni.
Befújtam magam a kedvenc parfümömmel és kiléptem a szobából. Éppen a táskámba pakoltam a telefonomat, meg még a szükségesebb dolgokat, amikor valamelyik idióta rámfütyült. Ma már másodszorra. Mindegy. Louis a kanapén ült és megoszlott a figyelme. Köztem és a TV között, amiben állítólag valami hihetetlenül szuper műsor ment... Zayn, Liam és Harry is a TV-t bámulták, Niall pedig egy szendviccsel érkezett a nappaliba, én meg elkerekedett szemekkel meredtem rá.
- Ha nem zavarna éppen egy étterembe készülünk vacsorázni! -szóltam rá.
- Ó, hidd el nem zavarja. Simán eszik majd az étteremben is. -mosolygott Liam.
- Niall-ba kb. annyi mennyiségű kaja fér egy óra alatt, mint amennyit te egy hét alatt eszel meg. -röhögött Louis, majd felállt és odajött hozzám. Mosolyogva megöleltem, aztán adtam neki egy gyors puszit. Éppen le akartam üvölteni a srácok fejét, mert még mindig melegítőben meg kajafoltos (!) otthoni cuccban voltak, de Louis elkapta a karom és visszarántott magához.
- Gyönyörű vagy. -suttogta a fülembe. Szavaitól kirázott a hideg. Még soha nem mondta ezt nekem senki. Mindig csak úgy gondoltam mahamra, mint egy átlagos lányra. Mióta Louis-val járok, szinte különlegesnek érzem magam. Egyrészt, mert Ő tényleg gyönyörűnek tart, és ezt már rengetegszer hangoztatta a kevés idő alatt, mióta együtt vagyunk. Másrészt, mert sokan bármit megadnának azért, hogy Louis Tomlinson-t vagy a One Direction egyik tagját úgy lássák a hétköznapokban, mint ahogy már én is látom őket.
- Köszi. -mondtam alig hallhatóan, miután végre észbe kaptam. -Azonnal kezdjetek el készülődni! -kiabáltam, az órámra néztem és még idegesebb lettem. -Negyed órátok van, amíg Emma ideér! Szedjétek össze magatokat!
A fiúkák pislogás nélkül meredtek rám, végül Harry elröhögte magát, megtörve ezzel a csendet. Értetlenül néztem rá (miért nevet?), aztán észrevettem, hogy a többiek is jól szórakoznak. Elegánsan odatipegtem a dohányzóasztalhoz, megfogtam a távirányítót és kikapcsoltam a TV-t.
- Ki gondolta volna, hogy a kicsilánynak is van hatalma. -mosolygott gúnyosan Niall miközben felállt, de képtelen lettem volna megharagudni rá, mert a szemében ott volt a játékos csillogás is. Elment mellettem, és közben végigsimított a kezemen, így tudtam, hogy nem akart megbántani az előző beszólásával.
Fél hatra sikerült összeszednem a srácokat, így általánosságban, mindegyiken volt egy ing és farmer, vagy fekete gatya. Kopogtattak az ajtón, Harry rohant is kinyitni...
- Szia. -köszönt Hazza tágra nyílt, csillógó szemekkel, miközben Emmát mérte végig. Aki nem mellesleg tényleg kitett magáért, fantasztikusan nézett ki a ruhájában. Nem túl kihívó, de szerintem nem is túl átlagos. Nagyon szép volt.
- Hű, nagyon csinos vagy. -mutatta meg ellenálhatatlan mosolyát Harry Emmának.
- Oh, izé... Köszönöm... -barátnőm levegőt sem kapott. Azt hiszem tudom mi járhatott a fejében. 'Harry Styles azt mondta, hogy csinos vagyoooook!'... vagy valami ilyesmi. Mosolyogva néztem őket, de kezdett minden kicsit furcsává válni. Emm arca már szinte vörös volt, Hazza még mindig őt nézte, mi meg, a többiekkel kettőjüket.
- Na, akkor mehetünk? -törtem meg a kínos csendet, mire mindenki észbe kapott, aztán pár perccel később el is indultunk.
- Hova is megyünk? -kérdezte még mindig pirulva Emma, aki Harry mellett sétált ki a kocsihoz.
- Az meglepi lesz. -szólt Liam, aztán... Aztán adott egy gyors csókot az éppen hozzánk érkező lánynak. Mindenki mosolyogva figyelte a jelenetet, még Emma is! Csak én álltam ott teljesen értetlenül.
- Bella, Emma tényleg. Ti nem is ismeritek Danielle-t... -gondolkozott Liam.
- Szia, Danielle... -kezdte a lány, mire Emma önkívületi állapotban kezdett el ugrándozni, és befejezte Danielle helyett a bemutatkozást.
- Danielle Peazzzzzzeeeeer! A példaképeeeeem! -kiabálta. A fiúk röhögve figyelték, Dani egy kicsit talán meg is ijedt tőle, de azért mosolygott, majd felém fordult.
- Danielle Peazer. -mondta, aztán én is bemutatkoztam. -Örülök, hogy találkoztunk.
- Én is örülök. A barátnőmre inkább ne is figyelj. -legyintettem és a még mindig hiper-szuper boldog Emma felé néztem. Dani nevetve bólintott, aztán Liam-re figyelt, aki ketté osztotta a társaságot, mivel nem fértünk be egy kocsiba. Louis-val Niall, Emma és én mentünk, Harry-vel pedig Zayn, Liam és Danielle.
Így is a külvárosban lakunk, de még kijebb mentünk egy étteremhez, ahol nagyon szépen fel volt díszítve minden. Rajtunk kívül csak pár ember volt ott, így még jobb volt az egész. Zayn éppen arról magyarázott nekem, hogy Perrie, a barátnője is jött volna, csak neki ma este koncertje van a bandájával a Little Mix-szel, Harry Emmát beszéltette, aki még mindig nem nagyon tudott megszólalni, azt hiszem a tudattól, hogy a 1D-vel és Danielle Peazer-el vacsorázik, Louis, Niall és Liam éppen valami nagyon értelmes dologról beszélgettek, Dani pedig majdnem megfulladt annyira röhögött rajtuk, amikor a pincér megállt melletünk. Mindenki rendelt kaját, a többit pedig meghagytuk Niall-nak. És tényleg majdnem felette az étterem konyháján található összes ételt! Az este további részében nagyon jól szórakoztunk, sokat beszélgettünk és egyszerűen csak jól éreztük magunkat.
10 órakor aztán elindultunk hazafelé. Emma és Dani még bejöttek hozzánk egy kicsit és elbeszélgettünk, majd később Harry hazavitte Emmát, és Danielle-t is, persze Liam ment velük.
Később fáradtan, és nagyon mosolyogva dőltem be Lou mellé az ágyba. Egy kicsit izgultam, amiatt, hogy egy ágyban fekszünk, de hamar elaludtam. Csodás nap volt a mai.
2013. július 26., péntek
6. fejezet
Úúúristen, köszönöm szépen, drágáim! Mindjárt megvan az 500 oldalmegjelenítés! *o* Tudom, hogy ez azért még édeskevés, de akkor is hálás vagyok. Remélem majd egyszer a távoli jövőben elérjük az 5000-et is. Mégegyszer köszönöm, sokat jelent nekem. :')
Ismét 2 megjegyzés után jön a következő fejezet. Jó olvasást! ~ Rdm. :*
Éppen ebédeltünk (Louis, Zayn és Harry kínait rendeltek, Niall, Liam és én pedig maradtunk a jól bevált pizzánál), amikor megszólalt a telefonom. Kezembe vettem a készüléket, rutinosan feloldottam a zárat, majd elkerekedett szemekkel vettem tudomásul, hogy anya hív. Mégis mit akar tőlem, miután konkrétan kirakott a házból?! Lenyeltem az utolsó pizzafalatot, nagyot sóhajtottam, majd felvettem. Elindultam az étkezőből a nappaliba, ahogy hallgattam anyát:
- Itthon maradt a fogkeféd, és azt hiszem törölközőt sem pakoltam be neked....
- Anya. Konkrtéten kidobtál a lakásból! Szépen becsomagoltad a cuccaimat, majd üvöltöztél egy sort, mire én végre elmentem. Rémlik? -kérdeztem felháborodva. Hümmögött egyet válaszképpen, azt hiszem nem értette, hogy ezt most miért is mondom. Ezért folytattam: -És komolyan gondoltad, hogy felhívsz a fogkefém, meg a törölközőm miatt?!
- Drágám, én csak aggódok érted.
- De hiszen kiraktál az utcára! -háborodtam fel teljesen. Egy kövérke könycsepp csurgott le az arcomon, mert még mindig nem bírtam elhinni, hogy ezt tette.
- Mert nem bírtam veled! Ajj, csak egy hirtelen felindulás volt! Én... én csak egyedül akartam lenni és... Nem volt teljesen komoly, amit mondtam neked és elküldtelek...- úgy hallottam, hogy elkezdett szipogni, szóval valószínűleg sír... Óriási. A végén még kiderül, hogy ő nem is gondolta komolyan a költözősdit, csak mire feleszmélt volna az egész cirkuszból, én már elmentem otthonról. -Csak azt akartam, hogy tudd, én nem leszek mindig ott neked. És ha nem tisztelsz, vagy gúnyt űzöl a rád kiszabott büntetésekből, akkor még hamarabb különválhatunk egymástól. Most csak tapasztald meg, hogy milyen ez. Próbálj kicsit önállóbbá válni. Azt hiszem ez a kis kirohanásom a költözős dologgal pont kapóra is jött ilyen téren. És még azt is szeretném, hogy komolyan vegyél engem... Szóval én... Hát igen. Ennyi.- monda, majd gyorsan letette a telefont. Én még mindig a nappali közepén áltam és gondolkoztam anya szavain, amikor valaki átölelt hátulról. Megfordultam, belenéztem a csodaszép szemeibe, aztán szorosan megöleltem. Nyakába fúrtam a fejem, ezért érezhettem fantasztikus illatát.
- Minden rendben? -motyogta Louis a fülembe.
- Csak anya volt. Még mindig nem értem túlzottan, miért dobott ki, de az már biztos, hogy köze van ahhoz, hogy legyek önállóbb egy kicsit.- állapítottam meg, miközben elindultunk az étkező felé, ahol a többiek még mindig zabáltak. Leültem, vettem egy szeletet a maradék pizzámból és jóízűen beleharaptam.
- Ne aggódj, kicsilány. Itt minden rendben lesz, jól elleszünk így hatan. Anyuddal meg ne foglalkozzál, ha esetleg mégis hazahívna. Többé már nem engedünk el innen! -mosolygott rám gonoszul Niall, mire elnevettem magam.
- Bizony! Nem szabadulsz tőlünk. -húzogatta a szemöldökét Liam, mire még jobban elkezdtem nevetni.
- Igazán rendesek vagytok, de mióta is ismerjük egymást? Talán még egy napja sincs. -mosolyogtam.
- Az nem számít. -legyintett Niall, majd betömte a szájába a maradék pizzáját és nyúlt az én tányérom felé, hogy repetázzon.
- Hé! -ütöttem meg a kezét "sértődötten". Játékosan csillogtak a szemei, amikor megint a tányér felé nyúlt. -Nem kapsz belőle! -kiáltottam, majd a nappaliba rohantam mentve a pizzámat. Persze rögtön jött utánam, én pedig egyre gyorsabban próbáltam eltüntetni a számban azt az egyetlen szeletet. Még mindig a túl nagy falattal kínlódtam, amikor beszorítptt a sarokba. nem tudtam semerre mozogni. Ráadásul még volt egy darabka a kezemben. Niall egyszerűen kivette a kezemből a pizzadarabot, míg én még mindig azzal az átkozottul nagy falattal harcoltam a számban.
- Köszi kicsilány, ez könnyen ment. -mosolyodott el önelégülten.
- Ne hívj kicsilánynak! Utálom. -"durciztam be".
- Kicsilány, mi lenne, ha egy kicsit később lemennénk a parkba? -kérdezte Zayn fülig érő mosollyal.
- Ha ha ha. -"nevettem" -Felőlem lemehetünk. Többiek? -néztem a srácokra érdeklődve. Egyikőjüknek sem volt semmi kifogása az ötlet ellen. Egy ideig még emésztettük a kaját, aztán el is indultunk a parkba.
***
Egy jó vastag fa törzse mögött bújtam meg, és hógolyókat formázgattam a kesztyűs kezeimmel. Ha harc, hát legyen harc. Louis futott mellém gyorsan, a fa fedezett minket.
- Nyugi, veled vagyok. -suttogta édes hangon, és elkezdte a srácok felé dobálni az általam előregyártott hógolyókat. Gyorsan kislisszoltunk a rejtekhelyünkről. Egy másik fa mögé akartunk bújni, de sajnos elkaptak minket. Harry ellökött, majd elkezdte rúgdosni rám a havat. A többiek is ugyanezt tették, sőt! Louis is átállt hozzájuk! Azt hiszem kaphattam pár irigykedő pillantást a közelben lévő emberektől (főleg tinilányoktól), amikor Louis egyszerűen rámugrott és egy egész jéghegynyi havat akart betuszkolni a pólóm alá. Szerencsére sikerült kimásznom alóla és elmenekültem, de nem jutottam messzire, ugyanis az egyik padon Emmát láttam meg. Sajnos a srácok utolértek, ezért megint a hóban kötöttem ki. Ennek eredménye egy elég nagy sikítás volt, amire mégtöbben ránk figyeltek. Köztük Emma is. Szinte éreztem a vakuk villogását magamon és a fiúkon. Feltápászkodtam a földről és odamentem Emmhez. Itt az ideje, hogy beszéljek vele erről az egészről.
Ismét 2 megjegyzés után jön a következő fejezet. Jó olvasást! ~ Rdm. :*
Éppen ebédeltünk (Louis, Zayn és Harry kínait rendeltek, Niall, Liam és én pedig maradtunk a jól bevált pizzánál), amikor megszólalt a telefonom. Kezembe vettem a készüléket, rutinosan feloldottam a zárat, majd elkerekedett szemekkel vettem tudomásul, hogy anya hív. Mégis mit akar tőlem, miután konkrétan kirakott a házból?! Lenyeltem az utolsó pizzafalatot, nagyot sóhajtottam, majd felvettem. Elindultam az étkezőből a nappaliba, ahogy hallgattam anyát:
- Itthon maradt a fogkeféd, és azt hiszem törölközőt sem pakoltam be neked....
- Anya. Konkrtéten kidobtál a lakásból! Szépen becsomagoltad a cuccaimat, majd üvöltöztél egy sort, mire én végre elmentem. Rémlik? -kérdeztem felháborodva. Hümmögött egyet válaszképpen, azt hiszem nem értette, hogy ezt most miért is mondom. Ezért folytattam: -És komolyan gondoltad, hogy felhívsz a fogkefém, meg a törölközőm miatt?!
- Drágám, én csak aggódok érted.
- De hiszen kiraktál az utcára! -háborodtam fel teljesen. Egy kövérke könycsepp csurgott le az arcomon, mert még mindig nem bírtam elhinni, hogy ezt tette.
- Mert nem bírtam veled! Ajj, csak egy hirtelen felindulás volt! Én... én csak egyedül akartam lenni és... Nem volt teljesen komoly, amit mondtam neked és elküldtelek...- úgy hallottam, hogy elkezdett szipogni, szóval valószínűleg sír... Óriási. A végén még kiderül, hogy ő nem is gondolta komolyan a költözősdit, csak mire feleszmélt volna az egész cirkuszból, én már elmentem otthonról. -Csak azt akartam, hogy tudd, én nem leszek mindig ott neked. És ha nem tisztelsz, vagy gúnyt űzöl a rád kiszabott büntetésekből, akkor még hamarabb különválhatunk egymástól. Most csak tapasztald meg, hogy milyen ez. Próbálj kicsit önállóbbá válni. Azt hiszem ez a kis kirohanásom a költözős dologgal pont kapóra is jött ilyen téren. És még azt is szeretném, hogy komolyan vegyél engem... Szóval én... Hát igen. Ennyi.- monda, majd gyorsan letette a telefont. Én még mindig a nappali közepén áltam és gondolkoztam anya szavain, amikor valaki átölelt hátulról. Megfordultam, belenéztem a csodaszép szemeibe, aztán szorosan megöleltem. Nyakába fúrtam a fejem, ezért érezhettem fantasztikus illatát.
- Minden rendben? -motyogta Louis a fülembe.
- Csak anya volt. Még mindig nem értem túlzottan, miért dobott ki, de az már biztos, hogy köze van ahhoz, hogy legyek önállóbb egy kicsit.- állapítottam meg, miközben elindultunk az étkező felé, ahol a többiek még mindig zabáltak. Leültem, vettem egy szeletet a maradék pizzámból és jóízűen beleharaptam.
- Ne aggódj, kicsilány. Itt minden rendben lesz, jól elleszünk így hatan. Anyuddal meg ne foglalkozzál, ha esetleg mégis hazahívna. Többé már nem engedünk el innen! -mosolygott rám gonoszul Niall, mire elnevettem magam.
- Bizony! Nem szabadulsz tőlünk. -húzogatta a szemöldökét Liam, mire még jobban elkezdtem nevetni.
- Igazán rendesek vagytok, de mióta is ismerjük egymást? Talán még egy napja sincs. -mosolyogtam.
- Az nem számít. -legyintett Niall, majd betömte a szájába a maradék pizzáját és nyúlt az én tányérom felé, hogy repetázzon.
- Hé! -ütöttem meg a kezét "sértődötten". Játékosan csillogtak a szemei, amikor megint a tányér felé nyúlt. -Nem kapsz belőle! -kiáltottam, majd a nappaliba rohantam mentve a pizzámat. Persze rögtön jött utánam, én pedig egyre gyorsabban próbáltam eltüntetni a számban azt az egyetlen szeletet. Még mindig a túl nagy falattal kínlódtam, amikor beszorítptt a sarokba. nem tudtam semerre mozogni. Ráadásul még volt egy darabka a kezemben. Niall egyszerűen kivette a kezemből a pizzadarabot, míg én még mindig azzal az átkozottul nagy falattal harcoltam a számban.
- Köszi kicsilány, ez könnyen ment. -mosolyodott el önelégülten.
- Ne hívj kicsilánynak! Utálom. -"durciztam be".
- Kicsilány, mi lenne, ha egy kicsit később lemennénk a parkba? -kérdezte Zayn fülig érő mosollyal.
- Ha ha ha. -"nevettem" -Felőlem lemehetünk. Többiek? -néztem a srácokra érdeklődve. Egyikőjüknek sem volt semmi kifogása az ötlet ellen. Egy ideig még emésztettük a kaját, aztán el is indultunk a parkba.
***
Egy jó vastag fa törzse mögött bújtam meg, és hógolyókat formázgattam a kesztyűs kezeimmel. Ha harc, hát legyen harc. Louis futott mellém gyorsan, a fa fedezett minket.
- Nyugi, veled vagyok. -suttogta édes hangon, és elkezdte a srácok felé dobálni az általam előregyártott hógolyókat. Gyorsan kislisszoltunk a rejtekhelyünkről. Egy másik fa mögé akartunk bújni, de sajnos elkaptak minket. Harry ellökött, majd elkezdte rúgdosni rám a havat. A többiek is ugyanezt tették, sőt! Louis is átállt hozzájuk! Azt hiszem kaphattam pár irigykedő pillantást a közelben lévő emberektől (főleg tinilányoktól), amikor Louis egyszerűen rámugrott és egy egész jéghegynyi havat akart betuszkolni a pólóm alá. Szerencsére sikerült kimásznom alóla és elmenekültem, de nem jutottam messzire, ugyanis az egyik padon Emmát láttam meg. Sajnos a srácok utolértek, ezért megint a hóban kötöttem ki. Ennek eredménye egy elég nagy sikítás volt, amire mégtöbben ránk figyeltek. Köztük Emma is. Szinte éreztem a vakuk villogását magamon és a fiúkon. Feltápászkodtam a földről és odamentem Emmhez. Itt az ideje, hogy beszéljek vele erről az egészről.
2013. július 15., hétfő
5. fejezet
Ne haragudjatok, ez a rész is nagyon rövid lett, ígérem később majd kárpótollak titeket miatta. Úgy döntöttem felszabadítom a rendszeres 3 olvasóm közül az egyiket, így neki nem kell megjegyzést írnia. :D
Tehát 2 komi után jön a 6. fejezet! ~ Rdm.♥
Kereken 7 óra volt, amikor a fiúkkal még mindig London utcáin sétálgattunk és megszólalt a telefonom.
- Anyám hív. -jelentettem be visszafolytott levegővel. Mindannyian engem néztek míg én egyre tovább húztam az időt; még mindig nem vettem fel a telefont.
- Ha felveszed, talán majd élőben nem fog ennyit üvöltözni veled, mert már kidühöngte magát. -mondta Liam. Óvatosan ránéztem, majd Louis-t figyeltem, aki elkezdett magyarázni nekem:
- Vagy ne vedd fel, szökjünk meg kettesben egy lakatlan szigetre, és legyen az a legfontosabb küldetésünk ebben az életben, hogy benépesítsük a lakatlan szigetet. Olyan szép élet lenne. Benne vagy? -kérdezte mosolyogva Louis, én és a srácok pedig alig bírtuk abbahagyni a röhögést. Végül megpróbáltam komoly lenni és pár másodperccel később lenyomtam a 'hívás fogadása' gombot.
- Ha most rögtön nem jössz haza, soha többé ne lássalak itthon. -szólt anya köszönés nélkül.
- Igyekszem. -válaszoltam, de erre már nem szólt vissza semmit, csak kinyomta.
- Naaa? -érdeklődtek a többiek.
- Ha így folytatom ki leszek tagadva... Haza kell mennem. -mondtam szórakozottan. Nekik ez már nem tetszett annyira, teljesen komoran kísértek hazáig. Nem értem, miért aggódnak ennyire helyettem is...
Egy gyors csókkal búcsúztam el Louis-tól.
- Majd hívj, hogy mi történt. -súgta a fülembe. Mosolyogva bólintottam, és elindultam felfelé a lépcsőházban. Amikor beléptem a bejárati ajtón, nem kis meglepetés fogadott. Egy megpakolt bőrönd várt rám a nappaliban.
- Ez m-mi? -dadogtam. Tudtam mi lesz az érkező válasz, és már előre féltem tőle.
- El fogsz költözni innen. -jelentette ki anya rezzenéstelen arccal.
- De időben értem haza! -emeltem fel kicsit a hangom, bár biztos voltam benne; nem ezzel van baja.
- Csak szeretném ha tudnád, a tetteidnek következményei is vannak. Nem fogadtál szót, amikor kértem valamit, vagy amikor kiszabtam a büntetésed. Tudd meg, hogy milyen az élet, ha nincs a közeledben egy anya- vagy egy apafigura. Most megtapasztalhatod, hogy milyen az, amit én is átéltem ennyi idős koromban. Csak mert nem hallgattam az anyámra elküldött otthonról.
- Sz-szóval te is olyan akarsz lenni, mint ő?
- Nem. Ide bármikor visszajöhetsz. Engem odahaza soha nem fogatak többé szívesen.
- De hova menjek? -értetlenkedtem. Elküld itthonról, de bármikor szívesen visszavár? Miért csinálja ezt?
- Mehetsz a kis fiúcskádhoz, ha annyira szereted őt és ő is szeret téged.
Nem tudtam megszólalni, egyszerűen nem jött ki több hang a torkomon. Megfogtam a bőröndöt és könnyes szemekkel kiléptem az ajtón. Ha túl akarnánk dramatizálni, akkor mondhatnám azt is, hogy ahogyan kiléptem az ajtón, átléptem egy teljesen más világba. Elindultam a folyosón, és ha megint túl akarjuk dramatizálni, mondhatnám azt is, hogy elindultam a felnőtté válás útján. Na jó, ezt most hagyom abba, mert nem vagyok dramatizálós típus. Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy már le is értem a lépcsőn és ott voltam a panelház bejárati ajtajánál. Gondolkodás nélkül pötyögtem Louis számát a telefonomba.
- Szia, minden rendben ment? -hallottam meg aggódó hangját.
- Ugye aludhatok nálatok egy darabig? -könnyeim már patakokban folytak le az arcomon.
- Tessék?! -nem nagyon akarta elhinni, amit mondok.
- Kirúgtak otthonról.
- Jézusom... Persze, természetesen lakhatsz nálunk. Odamegyek érted.
- Ne! Nem kell, köszi. Ki akarom szellőztetni a fejem. És azt csak egyedül tudom megtenni.
- Értem. Várunk.
***
Amikor megérkeztem a '1D házhoz' Louis az ajtó előtt várakozott rám és egy csapat lány vette körül őt. Kicsit megtorpantam, szíven ütött a látvány, de amikor sikerült felfognom, hogy Louis híres és azért vannak ott a lányok, egy kicsit lenyugodtam. Amikor megpillantott engem rögtön abbahagyta az aláírást és a fényképkészítést, a lányok pedig kicsit sértődötten, de elmentek.
- Jól vagy? -ölelt át szorosan.
- Igen, azt hiszem. Meddig maradhatok itt?
- Ameddig szükséges és tovább is. -mosolygott, majd gyengéden letörölte a könnycseppeimet az arcomról. Megpuszilta a homlokomat, az orromat, és végül elért a számhoz. Levegőért kapkodtam, amikor ajkaink elváltak egymástól. Elmosolyodtam, majd bementünk a házba. Louis mindenhol körbevezetett, utoljára hagyta az ő szobáját.
- Ez lesz a te szobád. Is. -pimaszul csillogtak a szemei, amikor közelebb lépdelt hozzám és a óvatosan a falnak nyomott. Kezei nagyon eltévedtek, amikor észrevettem, hogy már majdnem a fenekemnél járnak. Gyorsan elraktam őket onnan, ezután megpusziltam az arcát. Megfogta a combom hátsó részét és felemelt, még ha akartam volna, sem tudtam volna kiszabadulni gyengéd fogásából. Lábaimat a dereka köré fontam, miközben csókolóztunk. De ekkor Zayn hangja zavart meg minket, aki kicsit kínosan, de nagyon mosolyogva állt az ajtónkban.
- Úúú... Srácok, én mondtam, hogy még ma lesz valami... -így hát a többiek is odatömörültek... Louis lerakott engem, egy szó nélkül elhagytuk a szobát, de még a konyhából is hallottuk a többiek röhögését.
Tehát 2 komi után jön a 6. fejezet! ~ Rdm.♥
Kereken 7 óra volt, amikor a fiúkkal még mindig London utcáin sétálgattunk és megszólalt a telefonom.
- Anyám hív. -jelentettem be visszafolytott levegővel. Mindannyian engem néztek míg én egyre tovább húztam az időt; még mindig nem vettem fel a telefont.
- Ha felveszed, talán majd élőben nem fog ennyit üvöltözni veled, mert már kidühöngte magát. -mondta Liam. Óvatosan ránéztem, majd Louis-t figyeltem, aki elkezdett magyarázni nekem:
- Vagy ne vedd fel, szökjünk meg kettesben egy lakatlan szigetre, és legyen az a legfontosabb küldetésünk ebben az életben, hogy benépesítsük a lakatlan szigetet. Olyan szép élet lenne. Benne vagy? -kérdezte mosolyogva Louis, én és a srácok pedig alig bírtuk abbahagyni a röhögést. Végül megpróbáltam komoly lenni és pár másodperccel később lenyomtam a 'hívás fogadása' gombot.
- Ha most rögtön nem jössz haza, soha többé ne lássalak itthon. -szólt anya köszönés nélkül.
- Igyekszem. -válaszoltam, de erre már nem szólt vissza semmit, csak kinyomta.
- Naaa? -érdeklődtek a többiek.
- Ha így folytatom ki leszek tagadva... Haza kell mennem. -mondtam szórakozottan. Nekik ez már nem tetszett annyira, teljesen komoran kísértek hazáig. Nem értem, miért aggódnak ennyire helyettem is...
Egy gyors csókkal búcsúztam el Louis-tól.
- Majd hívj, hogy mi történt. -súgta a fülembe. Mosolyogva bólintottam, és elindultam felfelé a lépcsőházban. Amikor beléptem a bejárati ajtón, nem kis meglepetés fogadott. Egy megpakolt bőrönd várt rám a nappaliban.
- Ez m-mi? -dadogtam. Tudtam mi lesz az érkező válasz, és már előre féltem tőle.
- El fogsz költözni innen. -jelentette ki anya rezzenéstelen arccal.
- De időben értem haza! -emeltem fel kicsit a hangom, bár biztos voltam benne; nem ezzel van baja.
- Csak szeretném ha tudnád, a tetteidnek következményei is vannak. Nem fogadtál szót, amikor kértem valamit, vagy amikor kiszabtam a büntetésed. Tudd meg, hogy milyen az élet, ha nincs a közeledben egy anya- vagy egy apafigura. Most megtapasztalhatod, hogy milyen az, amit én is átéltem ennyi idős koromban. Csak mert nem hallgattam az anyámra elküldött otthonról.
- Sz-szóval te is olyan akarsz lenni, mint ő?
- Nem. Ide bármikor visszajöhetsz. Engem odahaza soha nem fogatak többé szívesen.
- De hova menjek? -értetlenkedtem. Elküld itthonról, de bármikor szívesen visszavár? Miért csinálja ezt?
- Mehetsz a kis fiúcskádhoz, ha annyira szereted őt és ő is szeret téged.
Nem tudtam megszólalni, egyszerűen nem jött ki több hang a torkomon. Megfogtam a bőröndöt és könnyes szemekkel kiléptem az ajtón. Ha túl akarnánk dramatizálni, akkor mondhatnám azt is, hogy ahogyan kiléptem az ajtón, átléptem egy teljesen más világba. Elindultam a folyosón, és ha megint túl akarjuk dramatizálni, mondhatnám azt is, hogy elindultam a felnőtté válás útján. Na jó, ezt most hagyom abba, mert nem vagyok dramatizálós típus. Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy már le is értem a lépcsőn és ott voltam a panelház bejárati ajtajánál. Gondolkodás nélkül pötyögtem Louis számát a telefonomba.
- Szia, minden rendben ment? -hallottam meg aggódó hangját.
- Ugye aludhatok nálatok egy darabig? -könnyeim már patakokban folytak le az arcomon.
- Tessék?! -nem nagyon akarta elhinni, amit mondok.
- Kirúgtak otthonról.
- Jézusom... Persze, természetesen lakhatsz nálunk. Odamegyek érted.
- Ne! Nem kell, köszi. Ki akarom szellőztetni a fejem. És azt csak egyedül tudom megtenni.
- Értem. Várunk.
***
Amikor megérkeztem a '1D házhoz' Louis az ajtó előtt várakozott rám és egy csapat lány vette körül őt. Kicsit megtorpantam, szíven ütött a látvány, de amikor sikerült felfognom, hogy Louis híres és azért vannak ott a lányok, egy kicsit lenyugodtam. Amikor megpillantott engem rögtön abbahagyta az aláírást és a fényképkészítést, a lányok pedig kicsit sértődötten, de elmentek.
- Jól vagy? -ölelt át szorosan.
- Igen, azt hiszem. Meddig maradhatok itt?
- Ameddig szükséges és tovább is. -mosolygott, majd gyengéden letörölte a könnycseppeimet az arcomról. Megpuszilta a homlokomat, az orromat, és végül elért a számhoz. Levegőért kapkodtam, amikor ajkaink elváltak egymástól. Elmosolyodtam, majd bementünk a házba. Louis mindenhol körbevezetett, utoljára hagyta az ő szobáját.
- Ez lesz a te szobád. Is. -pimaszul csillogtak a szemei, amikor közelebb lépdelt hozzám és a óvatosan a falnak nyomott. Kezei nagyon eltévedtek, amikor észrevettem, hogy már majdnem a fenekemnél járnak. Gyorsan elraktam őket onnan, ezután megpusziltam az arcát. Megfogta a combom hátsó részét és felemelt, még ha akartam volna, sem tudtam volna kiszabadulni gyengéd fogásából. Lábaimat a dereka köré fontam, miközben csókolóztunk. De ekkor Zayn hangja zavart meg minket, aki kicsit kínosan, de nagyon mosolyogva állt az ajtónkban.
- Úúú... Srácok, én mondtam, hogy még ma lesz valami... -így hát a többiek is odatömörültek... Louis lerakott engem, egy szó nélkül elhagytuk a szobát, de még a konyhából is hallottuk a többiek röhögését.
2013. július 4., csütörtök
4. fejezet
Ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Szóval meghoztam nektek a 4. fejezetet. Továbbra is várom a 3 hozzászólást, ha olvasni akarjátok a folytatást. Imádás van, jó olvasást. ~Rdm. :)♥ xx.
Hajnali négy órakor még mindig nem tudtam elaludni. Feküdtem a pihe- puha ágyamban és egyre inkább az a csodás srác járt a fejemben, aki pár órával ezelőtt beszökött a szobámba. Vágytam az ölelésére, a csókjára, vagy csak az egyszerű jelenlétére. Kellett nekem. Nehéz definiálni, hogy teljes szívből jövő utálatból hogyan lett hihetetlen szeretet. És azt is furcsa megmagyarázni, hogy hogyan lehet ilyen rövid idő alatt szerelembe esni. Hát, biztos van pár szerencsés lány a világon, aki ezt megtapasztalta rajtam kívül. Mert ez eszméletlen érzés. Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Macklemore Wings című fantasztikus száma járta be az egész szobámat. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy milyen idióta zenei ízlésem van; szinte mindenevő vagyok. Ismét visszatértem a jelenbe, kikecmeregtem a jó meleg ágyamból, majd az íróasztalomhoz totyogtam és kihúztam a töltőről a BlackBerrymet. Ehyből felélénkültem, amikor megláttam a kijelzőn a 'Louis' nevet. Rögtön rányomtam a 'hívás fogadása' gombra, majd a fülemhez emeltem a készüléket.
- Ez sokáig tartott.- szólt bele Lou "durcásan" a mobiljába.
- Neked is szia.- mondtam.
- Lefutottad a maratont míg elértél a telefonodig?- csipkelődött tovább.
- Az eszedbe sem jutott, hogy felkeltettél?- próbáltam felkelteni a lelkiismeretét, azt hiszem sikeresen.
- Jajj, drágám, ne haragudj!- suttogta cukin, mire muszáj volt elnevetnem magam.
- Amúgy miért hívtál?
- Csak szerettem volna hallani a hangodat.- szólt.
- Én pedig találkozni akarok veled!- jelentettem ki.
- Kicsim, büntiben vagy!
- Nem érdekel, látni akarlak.
- Fél óra múlva a parknál?- egyezett bele rögtön a titkos találkánkba.
- Rendben, akkor majd találkozunk.
- Hozom a többieket is.- ajánlotta fel.
- Várom már, hogy lássam őket. Szia.
- Szia, baby.- suttogta, majd lerakta a telefont.
Elkezdtem öltözni, gyorsan magamra kamptam a farmeromat, egy topot, a csíkos pulcsimat, a csizmámat, és a télikabátom.
Aztán óvatosan kinyitottam az ablakom és halkan kimásztam rajta. Sietve lemásztam a tűzlétrán és elindultam a park felé. Gyönyörű, nagy pelyhekben hullott a hó és enyhén fújt a szél. Pont tökéletes idő volt. Csodaszép évszak a tél, egyszerűen nincsenek rá szavak mennyire szeretem. Utam során észrevettem egy édes kiscicát az egyik ház ablakában, ez mosolygásra késztetett. Rajongok az állatokért, főleg a macskákért.
Jól megvoltam a gondolataimmal, amíg a parkhoz nem értem. Rögtön megpillantottam Louis-t , akit csak az utcai lámpa miatt láttam meg az éjszakai sötétség miatt. nekiálltam futni felé, és amikor odaértem a nyakába ugorva csókoltam meg. Louis elvesztette az egyensúlyát, lépett hátrafelé párat, majd velem együtt eldőlt a hóba. Rajta tehénkedtem, elég kényelmetlenül éreztem magam a helyzetünk miatt, ezért le akartam szállni róla, de ő megragadta a karomat és visszahúzott. Gyngéden megcsókolt, kicsit elhúzódott, várta a reakciómat, majd amikor elmosolyodtam nyomott egy szenvedélyes csókot az ajkaimra. Hallottam, hogy közeledik felénk valaki, a hó ropogott a talpai alatt, de nem igazán érdekelt, ugyanis nagyon el voltam foglalva Louis-val. A bizonyos emberke elért hozzánk, megbökte Lou vállát a lábával.
- Sem az idő, sem a hely nem alkalmas erre. Menjünk.- javasolta a pasi, a mondat elején még komoly hangszínnel, de aztán elröhögte magát. Felálltam, így szembe találtam magam egy szőke hajú, gyönyörű kék szemű sráccal. Niall. Mosolyogtam rá, majd a kezemet nyújtottam, hogy elmondhassam ki vagyok. Kicsivel később a többi srácnak is bemutatkoztam, így történt ez fordítva is.
- Sajnáljuk, hogy Niall megzavart valamit.- mosolygott pimaszul Harry, de kár volt megnyikkannia, ugyanis Louis rezzenéstelen arccal találta el Harry legérzékenyebb részét...
Elindultunk valami non stop éttrem útán kutatni, aztán megtudakoltam, hogy tulajdonképpen miért is vannak fent a srácok ennyire korán. A válasz az volt, hogy kora reggel kell menniük a stúdióba, úgyhogy fölöslegesnek találták, hogy aludjanak az éjszaka folyamán... Az ő dolguk....
***
Már vagy egy órája sétálgattunk London városába, de nem találtunk egy éttermet se. Csak szórakózóhelyek, bárok, kocsmák voltak nyitva. Oda meg kifejezetten nem akartunk ilyenkor menni. Befordultunk az egyik sarkon, és sejtésünk szerint a Mc Donald's nyitva volt. Beültünk, rendeltünk pár sajtburgert, kólákat és csak egyszerűen elvoltunk. Louis és Niall között ültem, ami majdnem egyenlő volt a biztos halállal, ugyanis ezek nem normálisak, négyszer fulladtam bele majdnem a kajámba, mert ezek valami baromságot mondtak. A végén már olyan vörös volt a fejem, hogy Zayn aggódott az egészségemért és addig nem hagyott békén, amíg ki nem mentem a mosdóba, megmosni egy kicsit az arcom. Amikor visszaértem a mosdóból az a látvány fogadott, hogy Harry Liam ölében feküdt, Niall éppen a maradék sajtburgeremet tömte a szájába, Zayn annyira röhögött rajta, hogy félrement neki az almáspite, azért elvette Louis kávéját. De az meg forró volt, úgyhogy szegény Zayninek kellett valami hideg a szájába, úgy döntött, hogy Niall fagyiját eszi meg. De erre az ír manó teljesen kiakadt, megsértődött, így nem is szólt Zaynhez. Niall még több sajtburgerbe folytotta bánatát, aminek az lett a vége, hogy Louis hátulról átkarolva próbálta a szöszi srácból kiszorítani a fennakadt falatokat... És mindez másodpercek alatt történt. Az a kevéske ember, aki éppen akkor a Mekiben volt, mind a srácokat nézte, a személyzet megrovó pillantásokat vetett rájuk, én pedig nevetve ültem le a kis csapat mellé, ahol már majdnem minden visszaállt a helyére, kivéve Harryt és Liamet, ugyanis ők még mindig ugyanabban a helyzetben voltak, ahogy a mosdóból kifele menet találtam őket.
Amikor sikerült összeszednünk magunkat, elindultunk hazafelé....
Hajnali négy órakor még mindig nem tudtam elaludni. Feküdtem a pihe- puha ágyamban és egyre inkább az a csodás srác járt a fejemben, aki pár órával ezelőtt beszökött a szobámba. Vágytam az ölelésére, a csókjára, vagy csak az egyszerű jelenlétére. Kellett nekem. Nehéz definiálni, hogy teljes szívből jövő utálatból hogyan lett hihetetlen szeretet. És azt is furcsa megmagyarázni, hogy hogyan lehet ilyen rövid idő alatt szerelembe esni. Hát, biztos van pár szerencsés lány a világon, aki ezt megtapasztalta rajtam kívül. Mert ez eszméletlen érzés. Gondolataimból a telefonom csörgése zökkentett ki. Macklemore Wings című fantasztikus száma járta be az egész szobámat. Egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy milyen idióta zenei ízlésem van; szinte mindenevő vagyok. Ismét visszatértem a jelenbe, kikecmeregtem a jó meleg ágyamból, majd az íróasztalomhoz totyogtam és kihúztam a töltőről a BlackBerrymet. Ehyből felélénkültem, amikor megláttam a kijelzőn a 'Louis' nevet. Rögtön rányomtam a 'hívás fogadása' gombra, majd a fülemhez emeltem a készüléket.
- Ez sokáig tartott.- szólt bele Lou "durcásan" a mobiljába.
- Neked is szia.- mondtam.
- Lefutottad a maratont míg elértél a telefonodig?- csipkelődött tovább.
- Az eszedbe sem jutott, hogy felkeltettél?- próbáltam felkelteni a lelkiismeretét, azt hiszem sikeresen.
- Jajj, drágám, ne haragudj!- suttogta cukin, mire muszáj volt elnevetnem magam.
- Amúgy miért hívtál?
- Csak szerettem volna hallani a hangodat.- szólt.
- Én pedig találkozni akarok veled!- jelentettem ki.
- Kicsim, büntiben vagy!
- Nem érdekel, látni akarlak.
- Fél óra múlva a parknál?- egyezett bele rögtön a titkos találkánkba.
- Rendben, akkor majd találkozunk.
- Hozom a többieket is.- ajánlotta fel.
- Várom már, hogy lássam őket. Szia.
- Szia, baby.- suttogta, majd lerakta a telefont.
Elkezdtem öltözni, gyorsan magamra kamptam a farmeromat, egy topot, a csíkos pulcsimat, a csizmámat, és a télikabátom.
Aztán óvatosan kinyitottam az ablakom és halkan kimásztam rajta. Sietve lemásztam a tűzlétrán és elindultam a park felé. Gyönyörű, nagy pelyhekben hullott a hó és enyhén fújt a szél. Pont tökéletes idő volt. Csodaszép évszak a tél, egyszerűen nincsenek rá szavak mennyire szeretem. Utam során észrevettem egy édes kiscicát az egyik ház ablakában, ez mosolygásra késztetett. Rajongok az állatokért, főleg a macskákért.
Jól megvoltam a gondolataimmal, amíg a parkhoz nem értem. Rögtön megpillantottam Louis-t , akit csak az utcai lámpa miatt láttam meg az éjszakai sötétség miatt. nekiálltam futni felé, és amikor odaértem a nyakába ugorva csókoltam meg. Louis elvesztette az egyensúlyát, lépett hátrafelé párat, majd velem együtt eldőlt a hóba. Rajta tehénkedtem, elég kényelmetlenül éreztem magam a helyzetünk miatt, ezért le akartam szállni róla, de ő megragadta a karomat és visszahúzott. Gyngéden megcsókolt, kicsit elhúzódott, várta a reakciómat, majd amikor elmosolyodtam nyomott egy szenvedélyes csókot az ajkaimra. Hallottam, hogy közeledik felénk valaki, a hó ropogott a talpai alatt, de nem igazán érdekelt, ugyanis nagyon el voltam foglalva Louis-val. A bizonyos emberke elért hozzánk, megbökte Lou vállát a lábával.
- Sem az idő, sem a hely nem alkalmas erre. Menjünk.- javasolta a pasi, a mondat elején még komoly hangszínnel, de aztán elröhögte magát. Felálltam, így szembe találtam magam egy szőke hajú, gyönyörű kék szemű sráccal. Niall. Mosolyogtam rá, majd a kezemet nyújtottam, hogy elmondhassam ki vagyok. Kicsivel később a többi srácnak is bemutatkoztam, így történt ez fordítva is.
- Sajnáljuk, hogy Niall megzavart valamit.- mosolygott pimaszul Harry, de kár volt megnyikkannia, ugyanis Louis rezzenéstelen arccal találta el Harry legérzékenyebb részét...
Elindultunk valami non stop éttrem útán kutatni, aztán megtudakoltam, hogy tulajdonképpen miért is vannak fent a srácok ennyire korán. A válasz az volt, hogy kora reggel kell menniük a stúdióba, úgyhogy fölöslegesnek találták, hogy aludjanak az éjszaka folyamán... Az ő dolguk....
***
Már vagy egy órája sétálgattunk London városába, de nem találtunk egy éttermet se. Csak szórakózóhelyek, bárok, kocsmák voltak nyitva. Oda meg kifejezetten nem akartunk ilyenkor menni. Befordultunk az egyik sarkon, és sejtésünk szerint a Mc Donald's nyitva volt. Beültünk, rendeltünk pár sajtburgert, kólákat és csak egyszerűen elvoltunk. Louis és Niall között ültem, ami majdnem egyenlő volt a biztos halállal, ugyanis ezek nem normálisak, négyszer fulladtam bele majdnem a kajámba, mert ezek valami baromságot mondtak. A végén már olyan vörös volt a fejem, hogy Zayn aggódott az egészségemért és addig nem hagyott békén, amíg ki nem mentem a mosdóba, megmosni egy kicsit az arcom. Amikor visszaértem a mosdóból az a látvány fogadott, hogy Harry Liam ölében feküdt, Niall éppen a maradék sajtburgeremet tömte a szájába, Zayn annyira röhögött rajta, hogy félrement neki az almáspite, azért elvette Louis kávéját. De az meg forró volt, úgyhogy szegény Zayninek kellett valami hideg a szájába, úgy döntött, hogy Niall fagyiját eszi meg. De erre az ír manó teljesen kiakadt, megsértődött, így nem is szólt Zaynhez. Niall még több sajtburgerbe folytotta bánatát, aminek az lett a vége, hogy Louis hátulról átkarolva próbálta a szöszi srácból kiszorítani a fennakadt falatokat... És mindez másodpercek alatt történt. Az a kevéske ember, aki éppen akkor a Mekiben volt, mind a srácokat nézte, a személyzet megrovó pillantásokat vetett rájuk, én pedig nevetve ültem le a kis csapat mellé, ahol már majdnem minden visszaállt a helyére, kivéve Harryt és Liamet, ugyanis ők még mindig ugyanabban a helyzetben voltak, ahogy a mosdóból kifele menet találtam őket.
Amikor sikerült összeszednünk magunkat, elindultunk hazafelé....
2013. június 28., péntek
3. fejezet
Meghoztam a 3. fejezetet! Csak szólni akartam, hogy ennél lesznek sokkal hosszabb fejezetek is, de az elején még nem volt olyan sok ihletem, ezért kevesebbet is írtam... 3 hozzászólás után jön a 4. fejezet! Húzzatok bele, lyánykák!
Miután mindent az orrom alá dörgölt, elhordott melegebb éghajlatra és kéthetes szobafogságot kaptam, anyu elvonult a nappaliba, én pedig szórakozottan mentem el zuhanyozni. Tudtam, hogy elég késő van, de amikor a fürdőszobából a hálómba értem leesett az állam. Majdnem éjjel 11 óra volt. Hát, nem gondoltam volna, hogy ennyire késő van. De valljuk be, Louis-val nagyon gyorsan telt az idő.
Felvettem a pizsamámat, befeküdtem az ágymba, majd az ölembe vettem a laptopom és hirtelen felindulásból azt pötyögtem be a keresőbe, hogy 'One Direction'.
Nem is tudom... kíváncsi voltam rájuk. Nagyon kíváncsi. Persze Emma már kismillió képet mutatott róluk, de nem nagyon érdekelt, ezért nem is foglalkoztam vele. Most viszont izgatott vagyok, mert Louis azt mondta, hogy holnap be fog mutatni nekik. A szobafogság pedig kicsit sem érdekel. 17 éves vagyok, nemsokára 18 leszek. Nem mondhatja meg nekem semmi, hogy mit csináljak és mit ne. Ha én el akarok menni a One Direction-nel valahová, akkor elmegyek. És belegondoltam, hogy mennyi- mennyi lány imádkozik minden nap, hogy láthassa a fiúkat... Átfutott az agyamon, hogy ha a nyilávánosság elé kerülnek a képek, amiket rólam és Louis-ról készítettek... Mert jópár tucat lesifotó készült rólunk, annyi biztos. Szóval, akkor mennyi lány fog utálni engem.... Irigykedni fognak... De még nem akartam ezzel foglalkozni.
Inkább az előttem lévő képernyőre néztem és elolvastam a 1D alakulásának a történetét. Majdnem a szívrohamot hozta rám a zaj, ami az ablakomon keresztül szűrődött be. Panelházben lakunk, valaki biztos a tűzlétrán... akármit csinál... De ilyenkor?! Hirtelen kopogást hallottam az ablakomon. Felkeltem az ágyból, majd szép lassan oda sétáltam. El sem mertem képzelni, hogy mi okozhatja a zajt, csukott szemmel húztam el a sötétítőt. Egy csukjás alak mászott be, én pedig akkorát sikítottam, hogy a ház is beleremegett. Az alak gyorsan levette a csukjáját, és megláttam Louis fejét, aki szorosan magához ölelve nyugtatgatni kezdett. Már épp megkérdeztem volna tőle, hogy mi a szart keres itt ilyenkor, de belém folytotta a szót édes csókjával. Az arca hideg volt, úgy, ahogy az ajkai is. Keze lejjebb csúszott a derekamról csókunk közben, én gyorsan el akartam zavarni onnan, de abban a másodpercben rontott be hozzánk anyu. Egy paprikaspray-vel... Biztos hallotta a sikítozásomat. Pillanatok alatt szétrebbentünk, és csak álltunk egymás mellet. Egy kis ideig anyu zavartan bámult minket, majd amikor felfogta a történteket egész nyugodtan kérdezte meg:
- Ki ez a fiú?
- Ööö... Anya, ő itt Louis Tomlinson, Louis, ő az anyukám, Sarah James.- mondtam eléggé feszengve.
- Vele voltál egész álló nap, ugye?!- kezdett el anyu idegeskedni. Nagyon aprót bólintottam, és lesütöttem szemeimet. Tudtam, hogy még csak ezután jön a java.- Lewis Akárkicsodácska, most azonnal tűnj el a lányom közeléből! Sőt, a házunkat is kerüld el nagy ívben! Na, húzzál innen!- üvöltött teljes erőből anyu. Louis kicsit le volt döbbenve, ezért meg sem mert mozdulni. Anya szorosan megragadta a kerját és a szobámból kifelé kezdte ráncigálni. Louis egy utolsó pillantást vetett rám, elmosolyodott, majd tekintete a laptopomra tévedt és hangosan felröhögött.
- Te leszel a legnagyobb rajongónk!- kiabálta már a nappaliból, még intett egyet, aztán anya szó szerint kirúgta a házból... Én nevetve csuktam be a szobaajtómat, leültem az ágyamra, de nem sokáig maradhattam egyedül, mert anya jött be hozzám.
- Figyelj, anyu... Én tényleg sajnálom az egészet. Szólnom kellett volna neked, hogy nem a megbeszélt időpontra jövök haza.- vallottam be.
- De még a telefont sem vetted föl, és most meg itt ez a fiúcska... Lewis vagy ki...- gondolkozott.
- Louis.- javítottam ki mosolyogva.
- Nem érdekes. Holnap majd beszélünk, addig ki ne merj mozdulni a szobádból, vagy akár a lakásból! Sehova sem mehetsz, drágám, itthon fogsz rohadni egész téli szünetben!- szólt, majd kiviharzott a szobámból. De azért az rendes volt, hogy 'drágámnak' szólított... enyhítette a fenyegető hangsúlyt...
Miután mindent az orrom alá dörgölt, elhordott melegebb éghajlatra és kéthetes szobafogságot kaptam, anyu elvonult a nappaliba, én pedig szórakozottan mentem el zuhanyozni. Tudtam, hogy elég késő van, de amikor a fürdőszobából a hálómba értem leesett az állam. Majdnem éjjel 11 óra volt. Hát, nem gondoltam volna, hogy ennyire késő van. De valljuk be, Louis-val nagyon gyorsan telt az idő.
Felvettem a pizsamámat, befeküdtem az ágymba, majd az ölembe vettem a laptopom és hirtelen felindulásból azt pötyögtem be a keresőbe, hogy 'One Direction'.
Nem is tudom... kíváncsi voltam rájuk. Nagyon kíváncsi. Persze Emma már kismillió képet mutatott róluk, de nem nagyon érdekelt, ezért nem is foglalkoztam vele. Most viszont izgatott vagyok, mert Louis azt mondta, hogy holnap be fog mutatni nekik. A szobafogság pedig kicsit sem érdekel. 17 éves vagyok, nemsokára 18 leszek. Nem mondhatja meg nekem semmi, hogy mit csináljak és mit ne. Ha én el akarok menni a One Direction-nel valahová, akkor elmegyek. És belegondoltam, hogy mennyi- mennyi lány imádkozik minden nap, hogy láthassa a fiúkat... Átfutott az agyamon, hogy ha a nyilávánosság elé kerülnek a képek, amiket rólam és Louis-ról készítettek... Mert jópár tucat lesifotó készült rólunk, annyi biztos. Szóval, akkor mennyi lány fog utálni engem.... Irigykedni fognak... De még nem akartam ezzel foglalkozni.
Inkább az előttem lévő képernyőre néztem és elolvastam a 1D alakulásának a történetét. Majdnem a szívrohamot hozta rám a zaj, ami az ablakomon keresztül szűrődött be. Panelházben lakunk, valaki biztos a tűzlétrán... akármit csinál... De ilyenkor?! Hirtelen kopogást hallottam az ablakomon. Felkeltem az ágyból, majd szép lassan oda sétáltam. El sem mertem képzelni, hogy mi okozhatja a zajt, csukott szemmel húztam el a sötétítőt. Egy csukjás alak mászott be, én pedig akkorát sikítottam, hogy a ház is beleremegett. Az alak gyorsan levette a csukjáját, és megláttam Louis fejét, aki szorosan magához ölelve nyugtatgatni kezdett. Már épp megkérdeztem volna tőle, hogy mi a szart keres itt ilyenkor, de belém folytotta a szót édes csókjával. Az arca hideg volt, úgy, ahogy az ajkai is. Keze lejjebb csúszott a derekamról csókunk közben, én gyorsan el akartam zavarni onnan, de abban a másodpercben rontott be hozzánk anyu. Egy paprikaspray-vel... Biztos hallotta a sikítozásomat. Pillanatok alatt szétrebbentünk, és csak álltunk egymás mellet. Egy kis ideig anyu zavartan bámult minket, majd amikor felfogta a történteket egész nyugodtan kérdezte meg:
- Ki ez a fiú?
- Ööö... Anya, ő itt Louis Tomlinson, Louis, ő az anyukám, Sarah James.- mondtam eléggé feszengve.
- Vele voltál egész álló nap, ugye?!- kezdett el anyu idegeskedni. Nagyon aprót bólintottam, és lesütöttem szemeimet. Tudtam, hogy még csak ezután jön a java.- Lewis Akárkicsodácska, most azonnal tűnj el a lányom közeléből! Sőt, a házunkat is kerüld el nagy ívben! Na, húzzál innen!- üvöltött teljes erőből anyu. Louis kicsit le volt döbbenve, ezért meg sem mert mozdulni. Anya szorosan megragadta a kerját és a szobámból kifelé kezdte ráncigálni. Louis egy utolsó pillantást vetett rám, elmosolyodott, majd tekintete a laptopomra tévedt és hangosan felröhögött.
- Te leszel a legnagyobb rajongónk!- kiabálta már a nappaliból, még intett egyet, aztán anya szó szerint kirúgta a házból... Én nevetve csuktam be a szobaajtómat, leültem az ágyamra, de nem sokáig maradhattam egyedül, mert anya jött be hozzám.
- Figyelj, anyu... Én tényleg sajnálom az egészet. Szólnom kellett volna neked, hogy nem a megbeszélt időpontra jövök haza.- vallottam be.
- De még a telefont sem vetted föl, és most meg itt ez a fiúcska... Lewis vagy ki...- gondolkozott.
- Louis.- javítottam ki mosolyogva.
- Nem érdekes. Holnap majd beszélünk, addig ki ne merj mozdulni a szobádból, vagy akár a lakásból! Sehova sem mehetsz, drágám, itthon fogsz rohadni egész téli szünetben!- szólt, majd kiviharzott a szobámból. De azért az rendes volt, hogy 'drágámnak' szólított... enyhítette a fenyegető hangsúlyt...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)