Éééés itt is van az első fejezet. Remélem tetszik. Ha igen , akkor szeretnék kapni pár kommentet. Ha negatív kritikád van, azt is elfogadom feltéve ha kultúráltan írod le.
Ui.: Az álomnak még lesz jelentősége. Igaz csak elég kicsi, és majd JÓVAL a későbbi fejezetekben, de lesz.
Kellemes olvasást! ~ Rdm. :) <33
- Milyen szép nap van ma! Imádom a havat. -szívtam be az orromon egy kis friss levegőt.
- Ki nem állhatom a havat! És utálom a telet. -durcizott be legjobb barátnőm, nevezetesen Emma. Szőke hajú, kék szemű, vékony és sportos lány. De ha kell, akkor tud igazán elegáns is lenni. Azt hiszem jelenleg ő a legfotosabb személy az életemben, nélküle nem tudnék élni. Mindent megbeszélünk egymással, ha nem is személyesen, de folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Viszont ha utálja a telet és fázik is, akkor mit kerestünk egy park kellős közepén, amikor mínuszok röpködtek? Hát rákérdeztem.
- Akkor miért vagyunk itt?!
- Ha nem tudnád abban a házban lakik a One Direction.
- Ezt úgy mondod, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy tudjam hol laknak azok a nyálgépek.
- Héééé! Ne mondj ilyent!- vágott sértődött pofát.
- Jól van, na. De még mindig nem értem, miért vagyunk itt.
- Hátha kijönnek.
- Mi van?! Azért fagyoskodunk, mert a buzikat várjuk abból a nyálas együttesből?! Várj csak... Lehet, hogy mégis jó ötlet. -erre a kijelentésemre barátnőm elmosolyodott, majd mikor meghallotta a mondat második felét is, rögtön legörbült a szája. - Felmelegíthetnének minket! Hiszem ők okozzák a globális felmelegedést is.
Jót röhögtem a saját poénomon, de amikor megláttam Emm szomorú arcát elhallgattam. Még álltunk egy darabig, aztán valami csoda történhetett, mert Emma megszólalt:
- Haza megyek. -valószínűleg kifagyott belőle az akaraterő.
- Rendben, akkor majd holnap találkozunk!
- Oké.- mosolyodott el, majd elköszönt és hazafelé indult. Én is elkezdtem otthonom felé battyogni a parkon keresztül, amikor 5 fiút vettem észre magam előtt nem messze. Jól megnéztem a plakátot, ami mellett elhaladtam, Pepsi reklám a 1D-vel, kivel mással?! Hirtelen csapott le rám a felismerés; az öt srác velem szemben bizony a nyálbanda öt nyálénekese. Semmi kedvem nem volt velük szóba állni, de gondoltam Emmára, aki biztosan nagyon örülne egy aláírásnak.
- Hé, sziasztok! Kérhetnék egy autógramot, és csinálhatnék egy képet rólatok?
- Persze! -mosolygott Liam, majd elkezdtek pózolni a srácokkal. Kuncogtam, amikor valamelyik modell módjára állt be a kép készítéséhez. Micsoda barmok ezek!
- Nálam nincs se papír, se toll...- tűnődtem
- Nálam meg van!- szólt Harry, és előrántott a zsebéből pár kis cetlit 1D logóval, és egy tollat.
- Véletlen lenne?- nevettem fel tiszta szívből és eléggé gúnyosan. Hát persze, hogy van a kis Harrykénél toll meg magamutogatós 1D-s papír, hát hogyne. Kicsit sincsenek ám elszállva maguktól, neeeem. Csak éppen mindig hordanak maguknál reklámanyagot, hogy osztogathassák. Mert azt hiszik, hogy mindenki egyből felismeri őket az utcán és rögtön jöhet a fényképezkedés, meg az aláírás osztogatása. Arrogáns bunkók...
- Igen!- csattantak föl egyszerre.
- Hát persze. Maradjunk ennyiben.- forgattam meg a szemeimet.
- Kinek írhatom alá?- kérdezte Niall.
- Emmának.- hangzott a válaszom, majd megvártam, amíg mind aláfirkantják. Már nagyon haza akartam érni.
- Örülök, hogy találkoztunk Emma!- csókolt kézen Louis, pimaszul mosolyogva.
- Izabella vagyok, az egyik barátnőmnek lesz a kép meg az autogram.
- Rendben, akkor örülök, hogy találkoztunk Izabella.
- Utálom, ha így szólítanak. Nektek Izzi vagyok. Na, nem akarom tovább pazarolni a drága időtöket, fiúkák. Mentem.- és már ott sem voltam, olyan gyorsan kapkodtam a lábaimat, amennyire csak tudtam. Izgultam, nehogy utánam szóljanak. Kínosan éreztem magam a társaságukban. Nagyon kínosan. Nem is tudom miért. De az biztos, hogy nem szeretném mégegyszer áténi ezt. Nagy ívben el akarom kerülni őket, és ugyanezt várom el tőlük velem szemben is.
Amikor végre hazaértem anyu letámadott, hogy hol jártam idáig, mert teljesen ki volt készülve, hogy nem tudta hol vagyok. Nagyon aggódott értem... Mostanában mindig ez van... Esküszöm még kiskoromban sem védett ennyire, mint most. És valami nagyon furcsa van vele. Én sem tudom, hogy mi, de elég érdekesen viselkedik velem. Ha már egy kis dolgoz is elrontok, rögtön ordítozik, ha két perccel később érek haza, akkor már ideges, ha valami nem úgy van, ahogyan ő akarja, az már egyenesen felháborító. Tehát miután jól kiüvöltözte magát én elmentem és belefeküdtem a forró vízzel teli kádba, majd onnan újságoltam el a híreket Emmának. Majdnem megsüketültem, akkorát visított a telefonba. Nagyon örült a hírnek, holnap úgyis találkozunk elviszem neki a nagyképű kedvencei ereklyéit. Miután kiszálltam a kádból, még leültem a laptopom elé, hogy megnézzem a Twitterem meg a Facebookom, de nem volt semmi érdekes, szóval inkább lefeküdtem aludni. Valami hihetetlenül furcsát álmodtam...
×Egy gyönyörű kertben fekszek. Körülöttem millió és millió virág nyílik. Én csak pihenek és a madarak csiripelését hallgatom, miközben a felhőket nézem az égen. Hirtelen arra leszek figyelmes, hogy a madarak énekét felváltja egy férfi vékonyka, de annál csodálatosabb hangja. Fantasztikusan dalol. Oldalra fordítom a fejem és meglátom őt. A férfit, akinek a torkán a legszebb hangok jönnek csak ki. Meglátom az arcát, a tekintetét, melyet éppen rám szegez, a szépségesen kék szemeit... Leül. Én visszanézek egy kicsit az égboltra, de már nem látom a fehér felhőcskéket, csak a feketéket. Villámlani kezd, és megered az eső. Hatalmas vihar kerekedik, majd egy hurrikán tölcsérében egy ismerős alakot vélek felfedezni. Szőke haja, lobog az orkán erejű szélben... A tornádó felénk tart. A szépséges fiú megragadja a karomat és egy barlang menedékébe húz. Felismerem. Louis az.×
Hogy őszinte legyek, még soha nem olvastam 1 blogot sem. De ez nagyon jó! Várom a folytatást. :)
VálaszTörlésMég én se olvastam egy blogot sem. De ez nagyon tetszik és nagyon ügyes vagy :D
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés