Ne haragudjatok, ez a rész is nagyon rövid lett, ígérem később majd kárpótollak titeket miatta. Úgy döntöttem felszabadítom a rendszeres 3 olvasóm közül az egyiket, így neki nem kell megjegyzést írnia. :D
Tehát 2 komi után jön a 6. fejezet! ~ Rdm.♥
Kereken 7 óra volt, amikor a fiúkkal még mindig London utcáin sétálgattunk és megszólalt a telefonom.
- Anyám hív. -jelentettem be visszafolytott levegővel. Mindannyian engem néztek míg én egyre tovább húztam az időt; még mindig nem vettem fel a telefont.
- Ha felveszed, talán majd élőben nem fog ennyit üvöltözni veled, mert már kidühöngte magát. -mondta Liam. Óvatosan ránéztem, majd Louis-t figyeltem, aki elkezdett magyarázni nekem:
- Vagy ne vedd fel, szökjünk meg kettesben egy lakatlan szigetre, és legyen az a legfontosabb küldetésünk ebben az életben, hogy benépesítsük a lakatlan szigetet. Olyan szép élet lenne. Benne vagy? -kérdezte mosolyogva Louis, én és a srácok pedig alig bírtuk abbahagyni a röhögést. Végül megpróbáltam komoly lenni és pár másodperccel később lenyomtam a 'hívás fogadása' gombot.
- Ha most rögtön nem jössz haza, soha többé ne lássalak itthon. -szólt anya köszönés nélkül.
- Igyekszem. -válaszoltam, de erre már nem szólt vissza semmit, csak kinyomta.
- Naaa? -érdeklődtek a többiek.
- Ha így folytatom ki leszek tagadva... Haza kell mennem. -mondtam szórakozottan. Nekik ez már nem tetszett annyira, teljesen komoran kísértek hazáig. Nem értem, miért aggódnak ennyire helyettem is...
Egy gyors csókkal búcsúztam el Louis-tól.
- Majd hívj, hogy mi történt. -súgta a fülembe. Mosolyogva bólintottam, és elindultam felfelé a lépcsőházban. Amikor beléptem a bejárati ajtón, nem kis meglepetés fogadott. Egy megpakolt bőrönd várt rám a nappaliban.
- Ez m-mi? -dadogtam. Tudtam mi lesz az érkező válasz, és már előre féltem tőle.
- El fogsz költözni innen. -jelentette ki anya rezzenéstelen arccal.
- De időben értem haza! -emeltem fel kicsit a hangom, bár biztos voltam benne; nem ezzel van baja.
- Csak szeretném ha tudnád, a tetteidnek következményei is vannak. Nem fogadtál szót, amikor kértem valamit, vagy amikor kiszabtam a büntetésed. Tudd meg, hogy milyen az élet, ha nincs a közeledben egy anya- vagy egy apafigura. Most megtapasztalhatod, hogy milyen az, amit én is átéltem ennyi idős koromban. Csak mert nem hallgattam az anyámra elküldött otthonról.
- Sz-szóval te is olyan akarsz lenni, mint ő?
- Nem. Ide bármikor visszajöhetsz. Engem odahaza soha nem fogatak többé szívesen.
- De hova menjek? -értetlenkedtem. Elküld itthonról, de bármikor szívesen visszavár? Miért csinálja ezt?
- Mehetsz a kis fiúcskádhoz, ha annyira szereted őt és ő is szeret téged.
Nem tudtam megszólalni, egyszerűen nem jött ki több hang a torkomon. Megfogtam a bőröndöt és könnyes szemekkel kiléptem az ajtón. Ha túl akarnánk dramatizálni, akkor mondhatnám azt is, hogy ahogyan kiléptem az ajtón, átléptem egy teljesen más világba. Elindultam a folyosón, és ha megint túl akarjuk dramatizálni, mondhatnám azt is, hogy elindultam a felnőtté válás útján. Na jó, ezt most hagyom abba, mert nem vagyok dramatizálós típus. Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy már le is értem a lépcsőn és ott voltam a panelház bejárati ajtajánál. Gondolkodás nélkül pötyögtem Louis számát a telefonomba.
- Szia, minden rendben ment? -hallottam meg aggódó hangját.
- Ugye aludhatok nálatok egy darabig? -könnyeim már patakokban folytak le az arcomon.
- Tessék?! -nem nagyon akarta elhinni, amit mondok.
- Kirúgtak otthonról.
- Jézusom... Persze, természetesen lakhatsz nálunk. Odamegyek érted.
- Ne! Nem kell, köszi. Ki akarom szellőztetni a fejem. És azt csak egyedül tudom megtenni.
- Értem. Várunk.
***
Amikor megérkeztem a '1D házhoz' Louis az ajtó előtt várakozott rám és egy csapat lány vette körül őt. Kicsit megtorpantam, szíven ütött a látvány, de amikor sikerült felfognom, hogy Louis híres és azért vannak ott a lányok, egy kicsit lenyugodtam. Amikor megpillantott engem rögtön abbahagyta az aláírást és a fényképkészítést, a lányok pedig kicsit sértődötten, de elmentek.
- Jól vagy? -ölelt át szorosan.
- Igen, azt hiszem. Meddig maradhatok itt?
- Ameddig szükséges és tovább is. -mosolygott, majd gyengéden letörölte a könnycseppeimet az arcomról. Megpuszilta a homlokomat, az orromat, és végül elért a számhoz. Levegőért kapkodtam, amikor ajkaink elváltak egymástól. Elmosolyodtam, majd bementünk a házba. Louis mindenhol körbevezetett, utoljára hagyta az ő szobáját.
- Ez lesz a te szobád. Is. -pimaszul csillogtak a szemei, amikor közelebb lépdelt hozzám és a óvatosan a falnak nyomott. Kezei nagyon eltévedtek, amikor észrevettem, hogy már majdnem a fenekemnél járnak. Gyorsan elraktam őket onnan, ezután megpusziltam az arcát. Megfogta a combom hátsó részét és felemelt, még ha akartam volna, sem tudtam volna kiszabadulni gyengéd fogásából. Lábaimat a dereka köré fontam, miközben csókolóztunk. De ekkor Zayn hangja zavart meg minket, aki kicsit kínosan, de nagyon mosolyogva állt az ajtónkban.
- Úúú... Srácok, én mondtam, hogy még ma lesz valami... -így hát a többiek is odatömörültek... Louis lerakott engem, egy szó nélkül elhagytuk a szobát, de még a konyhából is hallottuk a többiek röhögését.
Hogy lehet valakinek ilyen jo kepzeloereje?! :)) Imadom olvasni ezt a tortenetet. Csak annyit tudok meg mondani hogy az nem Zany hanem Zayn. De ez csak egy apro hiba. Igazabol nem szamit. :) ;)
VálaszTörlésJólett nagyon, siess a kövivel *-* :))
VálaszTörlés