Meghoztam a 3. fejezetet! Csak szólni akartam, hogy ennél lesznek sokkal hosszabb fejezetek is, de az elején még nem volt olyan sok ihletem, ezért kevesebbet is írtam... 3 hozzászólás után jön a 4. fejezet! Húzzatok bele, lyánykák!
Miután mindent az orrom alá dörgölt, elhordott melegebb éghajlatra és kéthetes szobafogságot kaptam, anyu elvonult a nappaliba, én pedig szórakozottan mentem el zuhanyozni. Tudtam, hogy elég késő van, de amikor a fürdőszobából a hálómba értem leesett az állam. Majdnem éjjel 11 óra volt. Hát, nem gondoltam volna, hogy ennyire késő van. De valljuk be, Louis-val nagyon gyorsan telt az idő.
Felvettem a pizsamámat, befeküdtem az ágymba, majd az ölembe vettem a laptopom és hirtelen felindulásból azt pötyögtem be a keresőbe, hogy 'One Direction'.
Nem is tudom... kíváncsi voltam rájuk. Nagyon kíváncsi. Persze Emma már kismillió képet mutatott róluk, de nem nagyon érdekelt, ezért nem is foglalkoztam vele. Most viszont izgatott vagyok, mert Louis azt mondta, hogy holnap be fog mutatni nekik. A szobafogság pedig kicsit sem érdekel. 17 éves vagyok, nemsokára 18 leszek. Nem mondhatja meg nekem semmi, hogy mit csináljak és mit ne. Ha én el akarok menni a One Direction-nel valahová, akkor elmegyek. És belegondoltam, hogy mennyi- mennyi lány imádkozik minden nap, hogy láthassa a fiúkat... Átfutott az agyamon, hogy ha a nyilávánosság elé kerülnek a képek, amiket rólam és Louis-ról készítettek... Mert jópár tucat lesifotó készült rólunk, annyi biztos. Szóval, akkor mennyi lány fog utálni engem.... Irigykedni fognak... De még nem akartam ezzel foglalkozni.
Inkább az előttem lévő képernyőre néztem és elolvastam a 1D alakulásának a történetét. Majdnem a szívrohamot hozta rám a zaj, ami az ablakomon keresztül szűrődött be. Panelházben lakunk, valaki biztos a tűzlétrán... akármit csinál... De ilyenkor?! Hirtelen kopogást hallottam az ablakomon. Felkeltem az ágyból, majd szép lassan oda sétáltam. El sem mertem képzelni, hogy mi okozhatja a zajt, csukott szemmel húztam el a sötétítőt. Egy csukjás alak mászott be, én pedig akkorát sikítottam, hogy a ház is beleremegett. Az alak gyorsan levette a csukjáját, és megláttam Louis fejét, aki szorosan magához ölelve nyugtatgatni kezdett. Már épp megkérdeztem volna tőle, hogy mi a szart keres itt ilyenkor, de belém folytotta a szót édes csókjával. Az arca hideg volt, úgy, ahogy az ajkai is. Keze lejjebb csúszott a derekamról csókunk közben, én gyorsan el akartam zavarni onnan, de abban a másodpercben rontott be hozzánk anyu. Egy paprikaspray-vel... Biztos hallotta a sikítozásomat. Pillanatok alatt szétrebbentünk, és csak álltunk egymás mellet. Egy kis ideig anyu zavartan bámult minket, majd amikor felfogta a történteket egész nyugodtan kérdezte meg:
- Ki ez a fiú?
- Ööö... Anya, ő itt Louis Tomlinson, Louis, ő az anyukám, Sarah James.- mondtam eléggé feszengve.
- Vele voltál egész álló nap, ugye?!- kezdett el anyu idegeskedni. Nagyon aprót bólintottam, és lesütöttem szemeimet. Tudtam, hogy még csak ezután jön a java.- Lewis Akárkicsodácska, most azonnal tűnj el a lányom közeléből! Sőt, a házunkat is kerüld el nagy ívben! Na, húzzál innen!- üvöltött teljes erőből anyu. Louis kicsit le volt döbbenve, ezért meg sem mert mozdulni. Anya szorosan megragadta a kerját és a szobámból kifelé kezdte ráncigálni. Louis egy utolsó pillantást vetett rám, elmosolyodott, majd tekintete a laptopomra tévedt és hangosan felröhögött.
- Te leszel a legnagyobb rajongónk!- kiabálta már a nappaliból, még intett egyet, aztán anya szó szerint kirúgta a házból... Én nevetve csuktam be a szobaajtómat, leültem az ágyamra, de nem sokáig maradhattam egyedül, mert anya jött be hozzám.
- Figyelj, anyu... Én tényleg sajnálom az egészet. Szólnom kellett volna neked, hogy nem a megbeszélt időpontra jövök haza.- vallottam be.
- De még a telefont sem vetted föl, és most meg itt ez a fiúcska... Lewis vagy ki...- gondolkozott.
- Louis.- javítottam ki mosolyogva.
- Nem érdekes. Holnap majd beszélünk, addig ki ne merj mozdulni a szobádból, vagy akár a lakásból! Sehova sem mehetsz, drágám, itthon fogsz rohadni egész téli szünetben!- szólt, majd kiviharzott a szobámból. De azért az rendes volt, hogy 'drágámnak' szólított... enyhítette a fenyegető hangsúlyt...
Kezd nagyon érdekessé válni ez a story. Gyerünk már csak 2 megjegyzés és jön a 4. rész! :)
VálaszTörlésNagyon szupcsiii és nagyon izgalmas!! Már csak 1 mejegyzés és jön a 4. Fejezet már nagyon várom:D
VálaszTörlésnagyon tetszik *-* ügyes vaagy <3 és mivel megvan a 3 megjegyzés, jöhet a 4. rész :DD
VálaszTörlés