12. fejezet

Katy Perry - Roar
Bruno Mars - Gorilla
Slipknot - Snuff /Kedvenc ♥/
Jó olvasást!  ~Rdm. xx






Reggel Louis karjaiban és Niall szobájában ébredtem. Elaludtunk filmnézés közben... Ásítva megpróbáltam szabadulni Louis szorításából, de ahogy le akartam szedni a derekamról a kezét mindig szorosabban fogott. Kuncogtam a makacsságán, aztán egy jól irányzott, ám gyenge ütéssel a hasába, végre szabadultam. Mosolyogva alvó barátomra néztem, aki azt hiszem körülbelül egy angyal szépségét közelítette meg. Kócos haja a fehér párnán kicsit szétterült, apró borostákkal volt díszítve az arca, amitől csak vonzóbb lett számomra. Elgondolkoztam azon, hogy egy magamfajta lány mégis mit keres egy Louis-fajta fiúval. Vörös haj, ronda bőr... Áhh, még a vak is undorodik a kinézetemtől! Kinek kéne egy olyan lány, mint én?! Komolyan, a zöld szememet szeretem magamban egyedül. Vagyis... inkább csak azt szerettem. Mert amikor összejöttem Louis-val minden megváltozott. nem is tudom szavakba önteni... Ő egyszerűen önbizalmat adott/ad nekem. Azzal, hogy egyszerűen mellettem van. Ahogyan rám néz... na, attól kiráz a hideg és egyben melegség önt el. Imádom a ragyogó kék szempárt. Azoknál a szemeknél nincs is szebb a világon. A mosolya a legcsábítóbb, tapasztalatból tudom, hogy alig lehet ellenállni neki. Hm. Talán ezért rajong érte millió tini világszerte? Igen, emiatt is.
Hiányoltam azt a csodás mosolyt. Megsimítottam a kezemmel az arcát, aztán egyre lejjebb vezettem a kezem, végül az oldalánál kötöttem ki. Megcsikiztem, mire még fel is kuncogott, így elértem a célom és végre láthattam a mosolyát. Tovább csikiztem, elkezdett nevetni, erre pedig én is elvigyorodtam és csak azért sem hagytam abba a csikizést. Tekintetét egyenesen rám szegezte, aztán lassan felém kezdett mászni az ágyon. Játékosság csillogott a szemeiben, amit nagyon imádtam. Sikítva nevettem és közben igyekeztem minnél messzebb lenni Louis-tól. Elkapott és a derekamat megfogva húzott magához egy szédítően fantasztikus csókra. Mint később kiderült, ez csak figyelemelterelés volt. Én még alig tértem magamhoz a csók okozta mámorból, Louis elkezdett csikizni. Megfordultam az ágyon, de így épp az ajtóra láthattam rá, amin a nagyon mosolygó Niall lépkedett be. Nem tudom, mióta állhatott az ajtóban...
- Jó reggelt, kicsilány! -köszöntött szórakozottan. -Egyesek milyen szerencsések, hogy ilyen ébresztőt kapnak Lou-tól. Én pédául arra ébredtem, hogy valaki az oldalamba térdelt -nézett szúrós szemmel Louis-ra, én meg zavartan elnevettem magam.

***

Miután lezuhanyoztam, elmentem Zayn-el a boltba mindenféle kellékeket, kaját és innivalót venni a ma esti szilveszteri bulihoz. Amikor hazaértünk, szinte alig fértünk be a sok szatyorral az ajtón.
Elkezdtük díszíteni a lakást, közben Harry is hazaért. Elég furcsán néztem rá, végül úgy döntöttem, egy kicsikét befogom segíteni a ház csicsázásában, közben pedig kiszedem belőle, hogy mi van közte és Emma között.
- Barátok vagyunk. -mondta nyugodt, egyenletes hangsúllyal, közben tovább szöszmötölt egy színes szalaggal.
- Miért nem jöttél haza este? -tértem rá a lényegre.
- Megint rátört a sírhatnék. Nem volt szívem, és nem is akartam otthagyni.
- Értem... Akkor nem lett semmi a randiból?
- Megbeszéltük, hogy mindkettőnknek jobb, ha barátok maradunk. Nagyon jó barátok. -mondta sejtelmesen.
- Igeeeen? -vonogattam a szemöldököm.
- Ja. -válaszolt egyszerűen és megvonta a vállát. Tudomásul vettem, hogy nem fogja elmondani. Legyen ez a kettejük titka. Na, azért biztos ki fogom húzni Emmából az igazat.

***

A ház csillogott-villogott, ki volt díszítve, az asztalon kaja, kevés alkohol és sok üdítő volt kirakva. A konfettik és egyéb szilveszteri bulikellékek ott sorakoztak a polcon. Igazából teljesen felesleges volt mindent katonás rendbe állítani, de azért rend a lelke mindnnek. Pár perccel később kopogtattak a bejáratin. Megérkeztek az első vendégek, így rohantam kinyitni az ajtót.
- Sziasztok! -mosolyogtam rá a három eszméletlenül szép idegen lányra és a másik eszméletlenül szép, de már korántsem idegen Perrie-re.
- Szia, Bellus! -adott két puszit Pezz, aztán bemutatta nekem a lányokat, akikkel érkezett.
- Izabella James, ők itt a világ legeslegjobb barátnői. Név szerint Leigh-Anne Pinnock,  -mutatott először a kicsit sötétebb bőrű, hosszú, felkötött hajú lányra, aki egy mélyen kivágott ruhát viselt, ami fantasztikusan állt rajta -Jesy Nelson, -pillantott a sötét ruhákban ácsorgó kiengedett vöröses barna hajú rock-lányra, aztán rátért a harmadikra. -és Jade Thirlwall. -ombre barna haja, hatalmas barna szeme volt. Egy sötétkék alapú pólóban volt, amire a rózsaszín pöttyös ruhás Minnie Mouse volt rányomtatva. Farmer volt rajta, egy masnis tornacipővel viselte. Enyhe smink volt rajta, szép haja a vállára omlott és közben mosolyogva nézett rám. Úgy nézett ki, mint egy kislány. Gyönyörű volt, úgy ahogy a másik három lány is. A Little Mix.
Beinvitáltam újdonsült barátnőimet a nappaliba, de aztán rohantam is vissza, hogy beengedjem Dani-t. Ő hozott magával egy kisebb társaságot, amit a táncos barátai alkottak. Velük kezdtem el beszélgetni, aztán egyre több ember érkezett és a hangulat is kezdett emelkedni. Ügyeltünk arra, hogy senki ne legyen fullrészeg, 3 üveg pezsgőt osztottunk el, körülbelül 30 ember között. Éjfél előtt 5 perccel aztán sóhajtottam egy nagyot és felhívtam anyát. A második csörgésre fel is vette.
- Szia -szólt bele hűvösen.
- Szia, anya... -hirtelen azt sem tudtam, hogy mit is mondhatnék neki. -Öhm... Csak azt szeretném mondani, hogy... hát, boldog új évet.
- Neked is -a hangja olyan távoli és ismeretlen volt. Szárazon viselkedett velem és ez kicsit rosszul esett. -Ennyit akartál mondani?
- Öhm... Igen.
- Oké. Na, szia -rakta le egy pillanat alatt. Nem tudtam, hogy miért viselkedett így velem. Elgondolkoztam ezen az egészen, aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy a konfettik hullottak rám. Louis hátulról átölelte a derekamat és belepuszilt a nyakamba.
- BUÉK, kincsem. Örülök, hogy ezt az évet veled kezdhetem el -suttogta a fülembe. Vadul dobogó szívvel fordultam meg, hogy a szemeibe tudjak nézni.
- Boldog új évet -csókoltam meg hosszasan. Aztán kapott még egy csókot. Meg még egyet. -Szeretlek. -suttogtam, szinte némán. Louis egy kicsit eltolt magától és kérdőn a szemembe nézett. Nem mosolygott, de láttam rajta, hogy jól szórakozik a vallomásom utáni zavaromon.
- Hát, eljutottál egy ilyen vallomásig, onnantól, hogy ki nem állhattál engem? -kérdezte kedvesen. Teljesen elvörösödve lesütöttem a szemem, az ujjaimat kezdtem el babrálni. Louis gyengéden megfogta az állam és felemelte a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni. Mosolyogva nyomott egy puszit a számra és... és otthagyott. Nem mondta, hogy ő is szeret engem. Gyanítom, nagyon jól szórakozott rajtam, amikor elvörösödtem a vallomásom után, és most csak kínozni akar. Hitetlenkedve megcsóváltam a fejem, aztán az ajtóra kaptam a tekintetem. Egy rég látott ismerősöm lépkedett be rajta. Egy rég látott ismerős, akit nem szívesen láttam volna viszont. Miranda. A lány, aki régebben nagyon sok gondot okozott nekem...