13. fejezet

One Direction - Rock Me
The Fray - Look After You
Avril Lavigne - Rock N Roll
Jó olvasást! ~Rdm.  :) xx




Miranda állt előttünk teljes életnagyságban. A lány, aki miatt megdönthettem volna a sírás világrekordját. Aki tönkretett egy teljes évet az életemből. Ott állt előttem és olyan, de olyan dühöt éreztem iránta, hogy azt nem lehet szavakkal kifejezni. Ő az egyik személy, akit örökre gyűlölni fogok.

***

Az édes tizenhatot úgy akartam megünnepelni, hogy csak ketten vagyunk az apukámmal. Azt mondta, hogy elvisz az amerikai nyaralójába és ott töltünk majd egy hetet. Ennek kifejezetten örültem, mert míg mi, anyuval Londonban élünk, apu Amerikában dolgozik és kéthavonta jön haza hozzánk. Így elég nehéz a 'mindig ott van, ha kell' családapát játszania, ezért amikor együtt lehetünk egy kis időt, azt mindig próbálja tényleg csak rám koncentrálva tölteni. Na, ez most nem sikerült. Elutaztam Amerikába, hogy ott töltsek egy hetet, de elég nagy meglepetés ért, amikor apu elmesélte, hogy sajnos nem egyedül leszünk. Apu egyik ügyfele és kis családja is velünk tartott. Az ügyfél (Mr Roberts) amúgy szinte parancsolta aputól, hogy őket is hívja meg. Mivel apu legfontosabb ügyfeléről volt szó, természetesen eleget tett a "parancsnak", mert nem akarta elveszíteni az egyik legjobb bevételt a vállalkozásnak. Így történt meg, hogy együtt nyaraltam a Roberts családdal. Mr Robertsel, a nagyképű, parancsolgatós bunkóval, Mrs Robertsel, az ötvenes éveiben járó, nyávogó plázacicával és Mirandával, a lányukkal. Magával az ördögfajzattal. Szerény véleményem szerint még lelke sincs annak a lánynak. Magával rángatta a pasiját is. A srác egyébként teljesen normális volt; kedves, barátságos, segítőkész, jószívű és nem utolsó sorban helyes is. Szöges ellentéte Mirandának. És hogy miért ismertem ennyire a srácot? Nem, nem a nyaralás alatt tudtam meg róla ilyeneket. Hanem amikor együtt jártunk.
15 éves koromban ismertem meg, tök jól megvoltunk egymással 6 (!!!) hónapon keresztül, de aztán jött Miri cica. Egyre több időt töltött a fiúval, végül szinte már alig láttam szerencsétlen srácot, mert Miri mindenhová magával rángatta. Egyenesen el tőlem. Végül egy szép napon rajtakaptam Mirit, amint épp letámadja a pasimat. Szegény srác, szerintem maradt volna velem, de Mirandával nem érdemes szórakozni; ha ő azt mondja, hogy 'te most velem jársz!' akkor a fiú onnantól kezdve tényleg vele jár. Mármint, azok a fiúk, akiknek nincs saját döntésük a sorsuk felett... Na, az én srácom pont ilyen volt. Ráadásul Miranda teljesen kihasználta szerencsétlent, majd miután a fiú megtette, amit Miri kért, gyorsan elkullogott, mert tudta, hogy mi következik a csicskáztatás után: a pletyizés. Miranda összeült a barátnőivel és elég rendesen kivesézték Miri "pasiját". Minden lehetséges rossz tulajdonságát elemezték, és csak egy jót találtak: fantasztikusan csókol. Na, ezt legalább alátámaszthatom. Lényeg a lényeg: minden sráccal ugyanazt csinálja. Kihasználja és pár hónappal később eldobja.
Ezek után nem nehéz kitalálni, hogy hogyan telt az édes tizenhat.

***

- Sziasztok! -köszöntött mindenkit ünnepélyesen. Vajon ki hívta meg egy szigorúan zártkörű bulira?
- Srácok, ő itt Miranda Roberts. Miranda, ők itt a barátaim. Majd később egyesével is bemutatlak nekik. -nézett Niall a ribancra. Khm... jó, jó. Mirandára. És ezzel választ is kaptam a kérdésemre. Egyértelműen Niall hívta meg. Beszélnem kellett vele.
- Mégis mi a büdös francot csinálsz?! Teljesen elment az eszed? -estem neki az ír manónak, amikor beértünk a szobájába és végre négyszemközt voltunk. Vagyis, csak nem sokáig, mert Louis lépett be az ajtón és kérdőn figyelt minket.
- Nem értem, most mi bajod van? -förmedt rám Niall nem túl kedvesen.
- Miért hoztad ide Miri cicát? -kérdeztem tőle. Már én is változtattam a hangsúlyomon.
- Délután találkoztam vele és megemlítettem neki a bulit. Azt monda, lehet, hogy eljön. És itt van, aminek én nagyon örülök, mert megkedveltem a lányt.
- Niall, te esküszöm nem vagy normális! Miért nem szóltál, hogy idehozod? -kiabáltam. Már a tudat is felidegesített, hogy Miranda a házban van. Tiszta szívemből utáltam. Louis hirtelen kapcsolt, ezért mellém lépett, nyugtatóan megfogta a kezem és összekulcsolta az ujjainkat. Bár nem igazán értette ezt az egészet, azt azért láttam rajta, hogy felfogta; már régebb óta ismertük egymást Mirivel és nem vagyunk puszipajtások. Sose voltunk.
- Mi a faszért kellett volna szólnom?! Tudtommal ez az én házam is és nem tartozok magyarázattal, hogy kit, mikor és miért hozok ide. Lehet leszállni rólam! -üvöltötte az arcomba. Áradt belőle a piaszag.
- Neked meg most azonnal lehet leállni, haver. -állt elém védelmezően Louis. Lenyűgözött, hogy ennyire meg akart védeni mindentől. Nem sok időm maradt kicsodálkozni magam, mert arra kaptam fel a fejem, hogy Niall ezer kérdést szegez a fejemhez.
- Oké -sóhajtottam. -Mindent elmondok. -kezdtem, aztán el is meséltem neki az egész történetemet Mirandáról. Csalódottan ült az ágy szélén és azt hiszem azon gondolkozott, hogy az élet milyen igazságtalan.
- Azt hittem, hogy ő más... -nyöszörögte Nialler. Megértően bólogatva átöleltem a vállát és nyomtam egy puszit a pofijára.
- Gyere, haver. Bulizzunk egy jót, aztán felejtsed el, hogy valaha is létezett ez a Miranda csaj. Nem érdemel meg téged. -állt fel Louis. -Igyuk le magunkat a sárga földig! Van dugipia a szekrénybe. -röhögött, aztán játékosan belebokszolt egyet Niall vállába, mire a szöszi srác elmosolyodott és mindketten az ajtó felé indultak. Niall megtorpant egy picit, aztán visszajött hozzám. Még mindig az ágy szélén ültem, mire ő felrángatott és szorosan megölelt.
- Köszönöm, hogy elmondtad. És ne haragudj, hogy kiabáltam veled -suttogta fájdalmasan.
- Felejtsük el. -mosolyogtam rá bíztatóan.
- Annyira tetszett... olyan jó volt a vele töltött idő... kedvesnek tűnt.
- Találsz te jobbat is, manó. -simítottam végig a karján.
- Ne nevezz így! -nevette el magát.
- De az olyan aranyos becenéév! Legalább olyan aranyos, mint te vagy -vigyorogtam. -És egyébként is. Te kicsilánynak szoktál szólítani. Ha te annak, akkor én is manónak -egyezkedtem. A manócskám röhögve bólintott egyet, aztán kifelé indultunk a szobából.
A többiek mind nagyon jól szórakoztak, Miranda pedig éppen Louis-val beszélgetett. Pontosabban... a jelenet a következő volt: Miranda vinnyogó hangon beszélt Louis-hoz. Erőltetetten visongott egyet, amit ő talán nevetésnek hív, közben feltűnően simított végig Louis kezén. Louis mondott valami nem túl szépet neki, mert Miri arcán a meglepettség ült ki. Louis arrébb ment. Miranda követte és megint elkezdett neki fecsegni. Louis egyszerűen semmibe vette és inkább velem foglalkozott. Rámosolyogtam, mire egy huncut kacsinást kaptam válaszul. Odamentem hozzá, ő pedig rögtön mögém állt és rákulcsolta a derekamra a kezeit. Belepuszilt a nyakamba, erre én elnevettem magam, gyorsan megfordultam és egy szenvedélyes csókot nyomtam Louis ajkaira, amit viszonzott. Többször is. Miranda (aki továbbra is Louis mellett állt) ledermedve figyelte a jelenetünket, aztán egy gonosz mosollyal a szája szélén ott is hagyott minket. Sejtettem, mit akart: megszerezni magának Louis-t. Szánalmas.