14. fejezet

Próbáltam egy hosszabb részt összehozni. De szerintem nem nagyon sikerült... Na, mindegy :DD♥
~Rdm. xx






Azt terveztük, hogy ez egy olyan buli lesz, amiben senki nem részegedik le. Aha, majdnem. A Louis által emlegetett dugipia előkerült és a jólnevelt vendégek természetesen hoztak magukkal ajándékpezsgőket, söröket és borokat. Megálltam a nappali közepén és körbenéztem. Rajtam kívül szinte mindenki ittas volt...
Hajnali négy óra volt. Fáradtan leültem a kanapéra és ismét körülnéztem. Harry éppen egy csapat lánnyal beszélgetett és flörtölt, de láttam rajta, hogy már alig áll a lábán. Liam szeme is elég homályos volt, de próbált figyelni Dani-re, aki köré elég sok fiú gyűlt össze. Zayn az egyik fotelben ült, Pezza pedig az ölébe huppant le egy chipses zacskó társaságában. Louis a konyhapultnál ült és a sörét iszogatta miközben a heverjaival beszélgetett. Csak Niall-t láttam egyedül állni a nappali közepén. Mosolyogva intettem neki egyet, mire kissé felvidulva leült mellém.
- Mi van veled, manóm? Nem élvezed a bulit?
- Pont annyira élvezem amennyire te -felelte.
- Semennyire.
Niall helyeslően bólogatott, aztán közelebb húzódott hozzám.
- Tudod... -kezdte. -nálad jobb barátnőt nem is kívánhatnék Louis-nak, kicsiszívem.
- Árad belőled a piaszag -fintorogtam. Niall elnevette magát, aztán olyant tett, ami miatt a barátság szó fogalma nálam értelmét vesztette. Megfogta a kezem és az ölébe húzta, majd megpuszilta az arcom, az orrom, végül pedig a számig ért volna el, ha nem kapom el a fejem.
- Mégis mit művelsz?! -kérdeztem ledöbbenve. Válaszul csak egy kéjes sóhajt kaptam. Megnyalta az ajkait, aztán még közelebb húzott magához. Próbáltam szabadulni a szorításából, de képtelen voltam, mert szinte a kanapéhoz szegezett. Kicsit féltem tőle. Elég agresszív volt, amit egyáltalán nem szoktam meg tőle. Az alkohol mindenkire más hatással van...
- Niall, engedj el -nyöszörögtem, amikor már majdnem teljesen rámmászott és egyre jobban szorította a csuklóimat. -Ez fáj! -sziszegtem összeszorított szemekkel. Niall elgondolkozott a hallottakon, aztán szerintem kicsit megijedt saját magától és elengedett. A csuklóimat vizsgálgattam, amik nagyon fájtak. Biztos, hogy megmarad a nyomuk...
- Bellus, én... -kezdte volna Niall, de mondandóját Harry szakította félbe, aki elrángatta valahová a szöszi srácot. Hatalmasat csalódtam Niall-ban, ugyanakkor tudtam, hogy soha nem bántott volna engem. Most csak az alkohol miatt volt ilyen.

***

Reggelre sokan elmentek, de voltak olyanok is, akik nem bírták tovább és a földön aludtak el. Kómásan álltam fel a kanapéról és a konyha felé indultam. Nos, ez volt életem egyik legnagyobb hibája. Amint beléptem a helységbe olyan látvány fogadott, amitől egyből hányingerem lett, pedig csak egy pohár pezsgőt ittam.
Miranda a falnak nyomta Louis-t és elkezdte vadul tépni az ajkait. Louis nem ellenkezett, sőt szerintem azt sem tudta, hogy hol van. Tekintetéből teljes homályosságot fedeztem fel. Könnyek hullottak a szememből, a lábam a padlóhoz gyökerezett.
- Mocskos ribanc! -üvöltöttem hisztérikusan Mirandának, aztán gyorsan felkaptam a kabátomat és kirohantam az ajtón. A levegő nagyon hűvös volt és csípte az arcomat, de nem igazán érdekelt, mert csak az a kép lebegett a szemem előtt, ahogyan Miranda megcsókolta a barátomat. A barátomat, aki kishíján eszméletlen volt.

Már vagy fél órája bolyongtam a parkban, amikor lépteket hallottam magam mögül. Megfordultam és Harry-vel találtam szemben magam. Egy hatalmas pokrócot tekert rám, aztán elkezdett hazafelé vezetni. Nem bírtam sokáig, kitört belőlem a zokogás.
- Hé -nézett rám Hazza. -Te is tudod, hogy nem Louis hibája volt. -tért rá a egyből a lényegre. Picikét bólintottam, aztán megálltam és Harry vállába temettem az arcom. Ő szorosan átölelt és puszikat nyomott a fejemre.
- Miranda adott neki valami szert. Undorító az a lány -szitkozódott Harry. Szavai hallatán már nem szomorú voltam, hanem eszméletlenül mérges arra a ribancra. Harry átölelte a vállam és úgy mentünk vissza a házba. Ha Miranda még mindig ott lett volna, akkor akkorát behúztam volna neki... de elment. És nagyon remélem, hogy nem jön vissza többet.
- Bellus! -állt fel a kanapéról Louis. Egy szót sem szóltam hozzá, nem is mosolyogtam, csak fapofával odamentem hozzá és olyan szorosan öleltem, amennyire csak tudtam. Fájt, hogy láttam mással csókolózni. Fájt, hogy Miranda képes volt begyógyszerezni Louis-t, mert tudta, hogy önszántából soha nem tenné meg. Fájt, hogy bár tudtuk az igazságot Miranda mocskos kis akciójáról (még bizonyítékunk is volt egy darabig), de már nem tehetünk semmit, mert Miranda elment, és vitte magával a szert is. Fájt, hogy képes volt ezt megtenni. Fájt, hogy teljesen tehetetlenek voltunk.
- Fel kell jelentenünk -közölte egyszerűen Liam.
- Semmit sem érne, hát nem érted?! -csattantam ki. Liam csalódottan lesütötte a szemét. Tudta, hogy igazam volt. -Az ilyen szerek hatása csak pár óráig tart, aztán felszívódnak. Plusz Miranda tuti, hogy valahogy eltüntette a maradékot -fejeztem be.
- Nem szeretnék belőle nagy ügyet csinálni -jelentette ki Louis.
Megcsörrent Zayn telefonja.
- Igen? -vonult félre megbeszélni a dolgokat a vonal tulsó felén lévő emberkével. -Próbára megyünk -közölte a srácokkal, amikor visszajött. Mindenki tudomásul vette a dolgot és másnaposan sajgó fejjel elkezdtek utcai ruhába öltözni, kivéve egy embert.
- Niall, haver, gyere már! Nem fogunk odaérni -sürgette Liam Niall-t.
- Én most nem akarok menni -nyafogta a szőke fiú.
- De ez nem kívánságműsor! Muszáj próbálnunk!
- De én nagyon rosszul érzem magam -erősködött tovább Niall.
- Khm, Liam -szóltam neki, aztán kicsit félre vonultunk és megbeszéltük a dolgokat. Liam picit megenyhült és miután megfenyegette Niall-t, hogy ha legközelebb nem megy próbára, megöli, el is mentek a srácok.

***

- Minden rendben van, Manóm? -csücsültem le Niall mellé az ágyára.
- Persze -erőltetett mosolyt az arcára, aztán tovább piszkálgatta csalódottan a körmeit.
- Jobbat érdemelsz nála -törtem meg a csendet.
- Tudom. Csak... olyan, izé... Csak furcsa belegondolni, hogy én igazán kedveltem azt a lányt és most bebogyózta Louis-t, hogy smárolhasson vele... -fintorgott.

A szöszi sráccal még két órán keresztül beszélgettünk. Jó volt valakinek végre kiönteni a szívemet. Ő elmondta, hogy mi nyomja a szívét, cserébe én is elárultam magamról pár dolgot. Megbíztunk egymásban, így felszabadultan, feszengés nélkül osztottuk meg egymással a legtöbb titkunkat. Néhány olyan dolog is szóba került rólam meg Louis-ról, amit még Emmának sem mondtam el, mert magánügynek tartottam. De Niall olyan más volt. Nem féltem elmondani neki semmit. Sőt, még tanácsokat is kértem tőle, hiszen ő mégiscsak pasi, valószínűleg tudja, hogy Louis-nak mi az elvárásai felém olyan téren...
Szóval Niall-al egyszerűen csak jól elvoltunk. Aztán amikor mindketten befogtuk a szánkat, szerintem egyre gondoltunk.
- Részeg voltam -kezdte.
- Tudom -doboltam idegesen a térdemen.
- Én nem érzek többet irántad, mint barátság -magyarázkodott. -Csalódott voltam Miranda miatt és nem tudtam, hogy mit csináljak... -fájdalmasan lehunytam a szemeimet és felidéztem ahogy Niall erőszakosan a kanapéhoz szegez és meg akar csókolni.
- Niall -néztem a szemébe sóhajtva. -Szerintem felejtsük el. Nem történt semmi.
- De ha Louis megtudja...
- Nem fogja -jelentettem ki. De én sem tudom, hogy mitől voltam olyan magabiztos... Ölembe raktam a kezeimet és a csuklómat kezdtem el tanulmányozni, ami még eléggé fájt a szorítástól. Niall rámnézett azokkal a ragyogó kék szemekkel, tekintete bűntudatot sugárzott.
- Istenkém... Ahj, basszus! -szitkozódott. -Én úgy sajnálom, Bellus... Én... tudod, hogy soha nem bántanálak önszántamból -nézett rám fájó szívvel. -Úgy utálom magam emiatt!
- Hé. Ahogy mondtam. Nem történt semmi, jobb lesz ha elfelejtjük.
- Ne haragudj.
- Nem haragszom, Niall -suttogtam. A srác olyan szorosan ölelt, hogy majd' megfulladtam, de közben ez az ölelés a világot jelentette nekem.
Igazán sokat számított ez a több, mint két óra a barátságunk alakulása szempontjából. Aztán valami eléggé elrontotta a kedvem...

***

- Hellóóóóó! -lépett be vidáman az ajtón Liam. Mosolyogva intettem neki, aztán Louis elé siettem és hosszasan megcsókoltam.
- Mmm... -motyogta a számba.- Ezt miért kaptam? -kérdezte. Szeme sarkában apró nevetőráncok húzódtak. Elpirulva megvontam a vállam, aztán vidáman bementem vele a nappaliba és leültünk.
- Bejelentésünk van -szólalt meg Zayn. Odakaptam a fejem és kíváncsian felnéztem rá.
- Öhm... lesz pár koncertünk az elkövetkező hetekben -mondta Harry.
- Tényleg? -lelkesedtem. -Hol? Mikor?
- Angliában.
- De azon belül? -értetlenkedtem.
- Bellus. Turnéra megyünk. Több városban fel fogunk lépni -mondta Louis halkan. A mosoly lefagyott az arcomról, amikor ezt kimondta.
- Értem... Mikor indultok? És mennyi időre mentek? -kérdeztem félve a választól.
- Hétvégén indulunk és a turné három hetes lesz. Öt szabadnapunk lesz közben, akkor majd hazajövünk -tájékoztatott a részletekről Liam. Bólogattam, és próbáltam felfogni a hallottakat. Örültem, mert lesz egy miniturnéjuk, de fogalmam nem volt, hogy mit csinálhatnék én nélkülük. Mosolyt erőltettem az arcomra.
- Örülök nektek -mondtam őszintén. Louis magához ölelt, aztán csatlakozott hozzánk Niall is, végül mind az öt fiú rajtam tehénkedett, én meg közben hol a könnyeimtől, hol a nevetéstől nem kaptam levegőt, hol pedig attól, hogy valamelyik belekönyökölt vagy térdelt a mellkasomba. Szóval így ünnepeltük meg, hogy itt hagynak engem három hétre... Holnap elkezdődik a suli, én végzős vagyok, így az érettségimre kéne nagyon gyúrnom. Nem szeretnék továbbtanulni, azt tervezem, hogy vagy a divatszakmába keresek magamnak munkát, vagy... vagy valahol máshol. Mindegy. Nincsenek világmegváltó terveim, ezt tuják a szüleim és a barátaim is. Szerettem volna normális életet élni, de mióta Louis Tomlinson barátnője vagyok  ez nem nagyon sikerül. Százezrek utálnak engem, százezrek kívánnának engem a pokolba. Ez korántsem átlagos élet. De addig, amíg Louis velem van, addig nem aggódok. És most elmegy három hétre és hogy őszinte legyek, fogalmam sincs, mit fogok csinálni nélküle; a srácok nélkül. Hiszen ha egyedül hagynak a házban, akkor is olyan árvának, elveszettnek érzem magam... És most anya sincs itt nekem, hogy segítsen...