10. fejezet.

Lawson - Juliet
Taylor Swift ft. Ed Sheeran - Everything Has Changed
Green Day - Wake Me Up When September Ends
Jó olvasást, drágáim!  ~Rdm.  :)♥



Reggel az volt az első dolgom, hogy átmentem Emmáékhoz. Amúgy Harry nem jött haza éjjel... Biztos Emmát vígasztalta egész este. Igen, biztos ezért maradt ott. Figyeltem a jeges járdát, amin sétáltam és közben folyamatosan kattogott az agyam. Eszembe jutott, hogy holnap szilveszter lesz, így (gondolom) a srácok valami bulit terveznek otthonra. Belegondoltam, hogy az idei szilvesztert nem anyuval fogom tölteni... egyedül lesz otthon. A lelkiismeretem azt mondta, hogy hívjam fel és hívjam meg hozzánk. Biztos nem lehet kellemes egyedül ünnepelni. De az eszem teljesen mást mondott. Hiszen ő küldött el otthonról! Hát, akkor csak legyen magányosan az ünnepen! De aztán megint megszólalt a lelkiismeretem, és a szívem is azt suttogta, hogy nem hagyhatom egyedül, hiszen apa is olyan távol van tőlünk! Igen, apa Amerikában dolgozik. Kéthavonta szokott csak hazajönni meglátogatni minket. Nem hagyhatom, hogy anya a szerettei nélkül lépjen át az újévbe!
Ilyen, és ehhez hasonló gondolatokkal érkeztem meg reggel 9-kor Emmáék házához. Kopogtattam, és nem sokkal később Monica nyitott ajtót.
- Szia - köszöntem neki. Már jó régen megengedte nekem, hogy tegezzem. -Jobban van már Emma?
- Néha még rátörnek sírórohamok, de azzal a fiúcskával nagyon jól elbeszélgetett az éjjel. Egész sokat nevettek, de amikor felvittem nekik, úgy éjfél körül egy kis forrócsokit, éppen teljesen komoly dolgokról beszélgettek. -mesélte mosolyogva.
- Ez nagyon jó hír. -vigyorogtam én is. Aztán már indultam volna fel, Emma szobájába, amikor Monica megint megszólalt:
- Hogy is hívják ezt a fiút? -érdeklődött.
- Harry Styles.
- Oh... olyan ismerős ez a név. És, egyébként az arca is olyan ismerős volt... -gondolkozott.
- Harry Styles a One Direction-ből. -segítettem ki.
- Ó. Ó-óóó! -esett le neki. -Vele van kiplakátolva a szobája? -kérdezte furcsán. Nevetve bólintottam, aztán elindultam Emm szobája felé. Kopogtattam párat, de nem hallottam választ, így résnyire nyitottam az ajtót és belestem. Harry Emma ágyán feküdt kiterülve, Emma pedig Harry mellkasára hajtotta a fejét. Harry átölelte Emmát, a lábaik össze voltak fonódva. Elmosolyodtam a látványon. Olyan jól néztek ki együtt! Éppen ki akartam menni a szobából, de a fa padló reccsent egyet a lábam alatt. Hazza kinyitotta a szemét, körbenézett és megakadt a tekintete rajtam. Elkerekedtek a szemei és ösztönösen elengedte Emmát, akit átkarolt. Mosolyogva megráztam a fejem és a mutatóujjamat a szám elé tettem, hogy jelezzem, ne mocorogjon és maradjon csöndben, mert Emma felébred. Harry persze nem hallgatott rám (miért is tette volna?!), óvatosan kimászott az ágyból és halkan hozzám lépkedett.
- Mit csinálsz itt? -suttogta.
- Csak jöttem, hogy megnézzem mi van Emmával. De ezek szerint minden rendben. -mosolyogtam folyamatosan. Harry még visszanézett a nyugodtan alvó lányra, aztán mutatta, hogy inkább beszéljünk kint. Ahogy kiléptünk az ajtón Harry megragadta a karom és segítségkérően nézett rám.
- Most mit csináljak? -aggódott. Igazából tényleg fogalmam sem volt, hogy miért ilyen kétségbeesett a feje.
- Mármint mivel? Mi a baj?
- Emmával. Este olyan jól elbeszélgettünk... És egész jól éreztük magunkat. De nem vagyok hülye. Tudom, hogy csak egy emberre volt szüksége, akinek kiöntheti a szívét, és akkor majd megkönnyebbül. Talán még egy idegennek is mesélt volna! -gondolkozott, én pedig elnevettem magam. -Most mi van?! Ez nem vicces! -szólt rám.
- Harry -néztem mélyen a szemébe. -Ugye nem vagy vak? -kérdeztem, ő pedig a lehető legértetlenebb fejjel meredt rám, úgyhogy folytattam. -Tele van plakátolva a képeiddel a szobája. Olyan szinten felnéz a One Direction-re, de leginkább rád, hogy el sem tudnád képzelni. Azt hiszem, két ember van, akinek kiöntötte volna a szívét... Az egyik én vagyok. A másik pedig az a bizonyos ember, akire már olyan régóta példaképeként tekint. Akiről eddig csak álomkép volt a fejében, mert azt hitte, soha a büdös életben nem fognak találkozni. -fejeztem be, de Harry bizonytalanul nézett rám, így gyorsan hozzátettem: -Igen, te vagy az, Harry.
- Hű -préselte ki magából a hangot. -Akkor most mi lesz?
- Öhm... ezt miért tőlem kérdezed? -néztem rá furcsán. Na, nem azzal volt a bajom, hogy tőlem várt tanácsot, hanem, hogy ez nem az én dolgom, neki kell eldöntenie.
- Hát... Louis biztos mondta, hogy 11-re próbára kell mennünk.
- Igen, tényleg. Szerintem örülne neki, ha elvinnéd magaddal. -jutott eszembe. -Már régóta szeretne titeket hallani élőben.
- Oké. Khm... köszönöm, Bellus. -húzott magához, én pedig átöleltem. Emma ajtaja kinyílt, én meg abban a pillanatban elengedtem Harry-t.
- Jobban vagy? -kérdeztem barátnőmet.
- Kicsit jobban. -bólintott.
- Emma, mi lenne, ha eljönnél velünk a próbára? -vetette fel Harry az előre megbeszélt ötletet.
- Tényleg? -csillant fel Emma szeme.
- Persze.
- Úúúú, Bella, gyere mááár! Mit vegyek fel? -kezdett el rángatni a szobája felé. Nevetve visszanéztem Harry-re, akinek látszódtak a gödröcskéi, ahogyan minket figyelt.

***

Hazaérve a próbáról (Emma nagyon élvezte), levágtam magam a kanapéra és kb. 5 percig csak bámultam ki a fejemből. Kint az utcán, "rajongóktól" olyan sértéseket kaptam, hogy alig bírtam megszólalni. Mindenfélét vágtak a fejemhez.
'Nem érdemled meg Louis-t!'
'Nagyon ronda vagy, nem is tudom, hogy Louis miért pont egy ilyen undorító vöröskét válaszott!' (Ezt persze egy szőke cicababa mondta.)
'Elloptad tőlünk! Pedig mi sokkal jobban szeretjük őt!' (Oké, ki vagy te? És mégis honnan tudod, hogy én mennyire szeretem Louis-t?!)
'Csak a hírnév miatt vagytok együtt!'
'Tudom, hogy csak a pénze kell neked, ne is tagadd!' (Bevallom, hogy csóró vagyok, de nem hülye. Nem azért kezdek el járni valakivel, hogy mindenét rám költse.)
A gondolataimból az zökkentett ki, hogy Liam, Harry és Zayn elköszöntek tőlünk. Liam Dani táncos bemutatójára ment, Harry-nek és Zayn-nek pedig duplarandijuk volt. Igen, addig öntöttem önbizalmat Harry-be, hogy végül elhívta Emmát. És nagyon jól tette. A lány először el sem akarta hinni, aztán egy fél órán keresztül visongott.
Tehát hárman maradtunk otthon. Louis, Niall és én.