11. fejezet

Mindjárt megvan az 1000 oldalmegjelenítés! Nagyon köszönöm, drágáim!  :) xx
Karmin - Acapella
Icona Pop - Girlfriend
Avicii - Wake Me Up
Jó olvasást!  ~Rdm.♥




Louis láthatta rajtam, hogy elég rosszul érzem magam, ezért leült mellém a kanapéra és szorosan átölelt. Belepuszilt a hajamba, aztán ha lehetséges, akkor még szorosabban ölelt. Abban a pillanatban valami melegség járta át a szívem. Ott volt velem, vígasztalt és megértett engem. A "rajongóknak" fogalmuk sincs a kapcsolatunkról. Nem tudják, hogy mi is van köztünk igazából, de azért bántanak engem. Soha nem fogom megérteni, hogy miért. Gondolom, ha most felmennék a twitteremre, kismillió gyűlölködő üzenet várna rám. Az igazi Directionerek viszont talán még kedvelnek is, de elsősorben örülnek annak, hogy Louis boldog. Ugyanis ez a feladata az igazi rajongóknak. Danielle mesélte, hogy először őt sem szerették. Hogy lehet Dani-t nem szeretni?! Na, mindegy.
- Hé. -nézett a szemembe Louis. -Nem szabad foglalkozni az utálókkal. Te is tudod, hogy csak féltékenyek.
- Persze. -sóhajtottam fáradtan.
- Gyerekek, elmegyek és hozok egy kis ehető kaját, mert üres a hűtő. -jelentette be a hűtőben turkáló Niall. -És valami filmet is kiveszek.
- Jó, menj csak. -bólintott Louis, jelezve, hogy ő nem tart vele. Igen, a One Direction tagjai csupán szemkontaktussal is tudnak kommunikálni, így Niall megértette, hogy Louis most velem akar maradni.
- Elmegyek zuhanyozni. -jelentettem be, amikor Niall elment.
- Menj. -nyomott egy gyors csókot Louis.
Beálltam a zuhany alá és engedtem, hogy átjárja a testemet a forróvíz. Igazi megkönnyebbülés volt azt a forróságot érezni a hideg, téli mínuszok után. Lehunytam a szemem és hagytam, hogy a hajam is teljesen vizes legyen. Befordultam a csempefal felé, a homlokomat nekidöntöttem és úgy gondolkoztam. Még mindig azokon, akik bántottak engem. Őszinten nem tudom, hogy miért utálnak ennyire.
Folyamatosan járt az agyam, így már csak arra lettem figyelmes, hogy valaki belép a zuhanykabinba. Még levegőt venni is elfelejtettem, teljesen ledermedtem, ahogy a bizonyos valaki gyengéden hozzám simult és pici csókokat hagyott végig a nyakamon. Hangosan felsóhajtottam, amikor kezét a derekam köré fonta, és óvatosan meg akart fordítani, hogy szembe legyek vele. Mikor ez sikerült neki hosszasan megcsókolt. A csók végeztével égővörös fejjel lesütöttem a szemem. Na, ezt kár volt, így a látványtól már olyan lehetett a fejem színe, mint aki egy hétig napozott a sivatagban. Inkább álltam Louis tekintetét, akit amúgy igazán szórakoztatott a zavarom. Kétségbeesve néztem a szemébe, ő pedig mosolyogva kezdett még közelebb jönni hozzám, így a végén már a csempéhez nyomott. A fal és a meztelen Louis között álltam és hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak. Miért jött utánam?! Miért jött be a zuhanykabinba?! Te jó ég, látott engem meztelenül... és én is őt... Nem igazán bírom a nyomást és a stresszhelyzeteket, plusz a forró gőz teljesen átjárta az érzékszerveimet, kicsit el is álmosodtam. Úgy éreztem, hogy alig kapok levegőt a kis helyiségben, ráadásul Louis fürkésző, amolyan "minden oké?" pillantását is nehezemre esett állni. A fülemben egyrészt a vér lüktetett, másrészt a csobogó víz hangja teljesen elnyomta Louis aggódó kérdéseit. Lehunytam a szemem, és úgy éreztem, teljesen megkönnyebbültem, amikor Louis elállította a vizet és szorosan fogva kihúzott a kabinból. Körém tekert egy jó nagy törölközőt, majd a szobánkba vezetett. Lefektetett az ágyra, aztán gyorsan felkapott magára valami ruhát és mellém feküdt. Én eléggé fáradt és meggyötört arccal néztem rá.
- Minden rendben? Jobban vagy? -kérdezte aggódva. Erőtlenül bólintottam egyet. -Bellus. -nézett rám teljes komolysággal. -Tudom, hogy ez kínos téma, és én tényleg nem akarlak erről faggatni, de... csak szólj, ha te még nem akarod. Én megértem. -elmosolyodtam, de egy szó se jött ki a torkomon. Van az az érzés, amikor valaki beszél hozzád, érted is, hogy mit mond, de egyszerűen olyan szinten fáradt és gyötört vagy, hogy nem tudsz megszólalni. Na, velem is ez történt. Még mindig mosolyogva megsimítottam az arcát és egy puszit nyomtam a homlokára.
- Felöltözök. -szólaltam meg egy kis hallgatás után nagy nehezen. Hangom erőtlen, vékony és alig felismerhető volt. Louis bólintott, aztán egy kis töprengés után kiment a szobából. Nem sokkal később egy hajszárítóval jött vissza.
- Nehogy megfázzál. -szólt mosolyogva. Persze, a fiúknak ilyenkor könnyű, elég annyi, hogy alaposan megtörlik a hajukat. Hatalmasat sóhajtva keltem fel az ágyról és kerestem magamnak valami jó meleg itthoni ruhát, megszárítottam a hajam.
Amikor kidugtam a fejem a szobaajtón Niall nevetése ütötte meg a fülem elsőre. Ezer közül is felismerném azt a nevetést...
- Kicsilány, gyere már, lemaradsz a legjobb részről! -vett észre Niall. Homlokomat ráncolva meredtem a képernyőre, amin egy vígjáték eleje ment éppen.
- Köszi, hogy megvártatok a filmnézéssel. -szóltam. A srácok viszont nem igazán figyeltek rám, továbbra is a tévét bámulták. A fejemet rázva mosolyogtam és inkább hoztam valami nasit a konyhából. Oké, amikor kiértem csak az üres nappali fogadott engem. Mivel a srácok közül csak Niall-nak van tévéje a szobájában, így bementem. Igen, ott nézték tovább a filmet...Unottan meredtem magam elé, és éppen próbáltam megfejteni a fiúk észjárását, amikor Louis megragadta a karom, én meg az ölébe estem. A kezemben egy halom kaja  volt, amit Niall gyorsan el is vett tőlem. Szépen elhelyezkedtem, aztán a tévét kezdtem el bámulni, de ismét gondban voltam a fiúk észjárását illetően, ugyanis valami horrorfilm ment a képernyőn.
- Hé, mi lett a vígjátékkal? -kérdeztem kicsit csalódottan. A srácok összenéztek, aztán egyszerre kezdtek el magyarázni nekem valami olyanról, hogy "a vígjáték is tök jó, meg minden, de a horror jobb, mert sok embert megölnek benne"... Na, én ezt nem így látom. Éppen egy lányt kergetett valami idióta maszkban lévő hapi (még hörgött is!), amikor Liam lépett be a szobába Dani-vel együtt.
- Mit nézünk? -huppant le mellém Liam, mellé pedig Danielle.
- Valami hiperszuper filmet arról, hogy egy ketchup-os felsőjű csaj hogyan menekül a maszkban lévő asztmás manus elől, aki valószínű, valami szakácstól kért eszközt az ölésre. -néztem hunyorogva a képernyőt, amiben éppen ketchup fröcsögött a lányból egy bárdnak köszönhetően. A beszólásomat egyébként nevetés kísérte, pedig én nem viccnek szántam. Egyszerűen nem tudok megijedni az ilyen típusú horrorfilmektől. Nagyon átlátszó, túlkreált film, amiben minden egyes jelenet előre kiszámítható. Legközelebb nem Niall-t bízzuk meg a filmvásárlással.
Így ültünk tehát négyen a tévé előtt, később pedig csatlakozott hozzánk Zayn is. Egyedül Harry hiányzott, aki viszont egyész éjszaka távol volt...